Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Anna Karenina tragikus története balettszínházi előadásban

2018.05.30

Amikor egy kedves barátnőm felvetette, hogy nézzük meg az Anna Karenina című balettszínházi előadást a Müpa-ban, gondolkodás nélkül igent mondtam, mert imádom Lev Tolsztoj örökbecsű művét, eltáncolva pedig még nem volt szerencsém látni.

 

anna-karenina4.jpg

Fotó:mupa.hu

 

Tolsztoj számára is legkedvesebb regényét egy valós élmény ihlette: szemtanúja volt egy nő halálának, aki féltékenységi rohamában a vonat elé vetette magát. A Háború és béke után négy évvel, 1873-ban kezdett bele második nagyregényébe, amelyet tizenegyszer dolgozott át, amíg megszületett a végső változat, amely a világirodalom egyik legnépszerűbb alkotásává vált.

 

anna-karenina3.jpg

Fotó:mupa.hu

 

Ritkán írok negatívumokról a cikkeimben, de most kénytelen vagyok, hogy valós beszámolót közvetítsek az olvasók felé. Essünk is túl rajta, hogy aztán a darab nagyszerűségére koncentrálhassunk. Amikor az alkalomhoz illő öltözetben beléptünk az épületbe és udvarias hangnemben tájékoztatást kértünk a vendégeket fogadó személyzettől arra vonatkozóan, hogy merre találjuk a Fesztivál Színház termét, flegma és lekezelő választ kaptunk. Megdöbbentő volt a stílus, eddig nem tapasztaltam ilyet ebben a rangos intézményben. A másik probléma a hangosítással volt: sokszor olyan hangerővel ment a zene vagy az effektek, hogy belefájdult  fülünk, pedig rendszeresen járunk komoly-és popzenei rendezvényekre is, így nem a mi fülünk volt finnyás. Értem én a zene fontosságát és dramaturgiai hatásfokozó erejét, de azért ne fájjon a nézők füle az előadás alatt, mert ez sokat ront az élményen.

 

 anna-karenina.jpg

Fotó:mupa.hu

 

Na de térjünk is rá magára a darabra, amit Velekei László Harangozó-díjas koreográfus rendezett. Kifejezetten jó húzás volt tőle, hogy az első felvonásban a hallhatatlan történet végét, míg a másodikban az elejét mesélte el lecsupaszítva a cselekményt, amelybe Annát és szerelmét, a fess katonatisztet, Vronszkijt állítja. A Miskolci Balett és a GG Tánc Eger tagjainak előadásában nem volt szükség szavakra, mert pótolta őket a tökéletes koreográfia és mimikai játék. Velekei László, Jónás Zsuzsa balettmester, koreográfus asszisztens, valamint Gergely Attila és Fűzi Attila rendezőasszisztensek igazán látványos, összetett és profi darabot hoztak létre, ami az előadás után napokkal is hatást gyakorol a nézőre. A gyönyörűen megkoreografált, klasszikus balettra épülő cselekményhez tökéletesen illenek Juhász Katalin jelmeztervező ruhái, amelyek hűen tükrözik a korabeli orosz arisztokrácia öltözködését, de mégis kifinomult, letisztult formavilágot és anyagokat használ.

 

anna-karenina2.jpg

Fotó:port.hu

 

Kelemen Dorottya tündököl Anna szerepében, hatalmas átéléssel adja át a szerelem lángoló érzelmeit, a vívódást férje és szerelme között, az elszenvedett megaláztatásokat, az anya fájdalmát, akitől elszakították gyermekét, az egyedüllétet, a kirekesztettséget, a féltékenységet és az öngyilkosságba menekvést. A Vronszkij grófot alakító Emődi Attila szintén tökéletesen hozza a szerepét, a Harangozó-díjas Topolánszky Tamás Karenin szerepében szintén nagyot alakít: annak is, aki nem ismeri a történetet, azonnal világossá válik a feleségéért harcoló férj fájdalmas próbálkozása, a harag, a düh és a társasági élet előtt nevetségessé vált, felszarvazott férfi belül vívott küzdelme. A tömeget adó Miskolci Balett magasan kvalifikált táncművészeinek tökéletes összhangja, a főszerepet alakító táncművészek, a rendezés, a díszlet, a jelmezek, valamint Ludovico Einaudi és Max Richter zenei aláfestésével egy igazán mély és gyönyörű darabot láttunk, amit kár lett volna kihagyni.

 

Szekáry Zsuzsanna