Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szentivánéji álom Szegeden

2018.12.20

December 8-án a Szegedi Nemzeti Színház Szentivánéji álom című darabját néztem meg Horgas Ádám rendezésében. Nagyon vártam már, hogy láthassam a darabot, kíváncsi voltam, hogy Shakespeare milyen üzenetet kódolt ebbe a vígjátékába és Horgas Ádám hogyan fejti azt meg.

 

szentivaneji-joo.jpg

Fotó: szinhaz.szeged.hu

 

A földszinten, közel a színpadhoz, az ötödik sorban ültem és az előttem ülő magas férfi mögött hol jobbra, hol balra dőlve próbáltam hozzáférkőzni a látványhoz, ami már az első percekben ámulatba ejtett. Az állandó változásban lévő színpadkép, a digitális speciális effektusok és a zene pillanatok alatt magával ragadta a nézőket a szellemek és tündérek földöntúli világába. A kivetített élénk mozgó színek, a hanghatások és a bravúros jelmezek segítették a darab különös világának átélését. Bujdosó Nóra, a jelmez-, Horgas Péter, díszlettervezőnek valamint Horgas Ádám zeneszerzőnek sikerült megteremtenie a mű autentikus , varázslatos szín- és hangvilágát.

 

szentivaneji3-joo.jpg

Fotó: szinhaz.szeged.hu

 

Természetesen a központi figura, Puck alakja (Poroszlay Kristóf) a legmegragadóbb és legemlékezetesebb. Ezüstös szürke, csillogó jelmeze, a fémesen csillogó sminkje a hosszú, fehér műszempillákkal a sci-fi filmek kozmikus alakjaira emlékeztetett és Az ember tragédiája Luciferének is tökéletesen megfelelt volna. Érezni lehetett körülötte a jóban is rossz, rosszban is jó éteri kozmikus erőket. A másik nagy színészi alkotás Kárász Zénóé volt, aki Zuboly, a takács szerepében bontakozott ki. Tőle halhattuk a híres idézetet is: "Ide nekem az oroszlánt is!" Majd a közönséget végigjárva negyed órán keresztül haldoklott. Ez a jelenet volt a mára már elmaradhatatlan posztmodern színházi interaktivitás és metanyelvezet, metakommunkiáció része, és Zénó mesterien haldoklott közöttünk.

Az előadás formai világában, a színészek bravúros teljesítményében és a történetmesélésben semmi kivetnivalót nem találhatunk. A különös világ is megvan; a varázslatos, éjszakai kert motívummal, az álom az álomban, a színdarab a színdarabban. Minden jó, minden szép, minden kellően magávalragadó, varázslatos. Mégis hiányérzettel hagytam el a színházat. A központozás, a darab üzenetének, a mondanivalónak a hiányával. A forma elvitte a lényeget, a külbecs a belbecsét.

 

szentivaneji2-joo.jpg

Fotó: szinhaz.szeged.hu

Tulajdonképpen miről akart Shakespeare beszélni? Kérdeztem magamtól. Talán a szerelem esedékességéről, véletlenszerűségéről, törékeny természetéről? Hogy mindenféle, elképzelhetetlenül ismeretlen erő befolyásolhatja azt? A bosszú kegyetlen természetéről? A fékezhetetlen szenvedély állatiasságáról? A szamárral való közösülés sötét konnotációjáról?

Valószínűleg mindezekről és még sokkal többről is. A kérdésekre még mindig keresem a válaszokat.

 

Szabó Erika