Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Budapest (egyik) nem hivatalos street art galériája, avagy a Nagyvásártelep rejtett műalkotásai

2018.07.03

 

 

A legtöbben, mikor művészetet vagy kultúrát emlegetünk, hajlamosak vagyunk automatikusan khorinthoszi oszlopokkal díszített múzeumokat, a  rokokót idéző, aranyozott tükröktől és mélybordó bársonykárpitoktól hemzsegő színházakat, vagy adott esetben egy romkocsmában színes macifröccsök fölött Andy Warhol munkásságát akkurátus pontossággal kitárgyaló művészettörténészeket elképzelni. De vajon helyesen tesszük-e ezt?

A társadalomtudományok művelői általánosságban véve elfogadják azt a nézetet, hogy minden csoportnak, emberi társulásnak van kultúrája, akkor is, ha ez nem egyezik a többségi társadalom által elfogadott magaskultúrával. Ez az „underground” kultúra pedig kivétel nélkül minden esetben művészetet szül. Azok a műalkotások, amelyek nincsenek bezárva a magaskultúra elefántcsonttornyaiba gyakran sokkal inkább rejtve maradnak a – talán nem is annyira – kíváncsi szemek elől, mint egy-egy felkapott művész sokadik alkotása. Véleményem szerint azonban, az a tény, hogy ezeken az alkotásokon nem lóg egy sokszámjegyű árcédula nem vesz el a valódi értékükből. Talán sohasem kerülnek be a művészettörténeti kánonba, ezek az apokrifek mégis részei a kultúránknak, és sokszor nem csak impozánsak, de megindítóak is. Talán épp azért, mert valahogy úgy érezzek, belőlünk vannak, hozzánk szólnak.

 

nagyv-daniel-p-dezso2.jpg

Fotó: Dániel P. Dezső

 

A streert art egyik vezető ágazata, a graffiti igen reprezentatív példája ennek. Rengeteg névtelen, vagy alig ismert igen tehetséges művész készít monumentális, technikailag szinte hibátlan alkotásokat. Ennek a művészeti formának előnye és hátránya egyben, hogy az igazán precíz, hibátlan alkotások elkészítéséhez rengeteg idő, és valamiféle kihasználatlan, eldugottt tér kell. És máris kész a misztérium. Az előny, amit szóba hoztam, hogy ezek a művek bármikor megtekinthetőek. A hátrány, hogy a „titok”, az illegalitás miatt a művész szinte teljesen elválik a műtől, háttérben marad, egyébként pedig az igazán jó művek is elhagyott, eldugott, nem egyszer veszélyes helyeken találhatóak.

 

nagyv-daniel-p-dezso1.jpg

Fotó: Dániel P. Dezső

 


Ebben a cikkben egy olyan komplexumról fogok írni, ami akár a budapesti street art galériájának is tekinthető. Ez a hely a Nagyvásártelep. Az épületeggyüttes Budapest IX. kerületében található, hévvel illetve villamossal is viszonylag könnyen megközelíthető.  Eredetileg zöldség- és gyömülcselosztó központ volt, amely az 1930-as években épült. Lényegében két épületről beszélünk, egy óriási, hangár jellegű csarnokról, és egy bauhaus stílusú másik építményről, mely anno irodaházként üzemelt. Bezárásában több tényező is közrejátszott, többek között Soroksár Budapesthez csatolása, és több konkurens kereskedelmi cég megjelenése. Ilyen pl. a Nagybani piac.

Ahogy a terület elnéptelenedett, úgy vette át felette az uralmat a művészet. Az egyszerű, falfirka jellegű graffitik mellett rengeteg, komoly művészeti éretékkel bíró alkotást találhatunk itt. Az épületben rejlő potenciált egyébként igen sokan észrevették az évek folyamán. Vannak akik urbex túrákat szerveznek ide, mások művészi fényképek helyszínéül használják, sőt, egyesek filmeket is forgatnak itt. Hogy csak egyet említsünk, a Vaksötét c.  film jópár jelenetében szerepel a Nagyvásártelep.

 

nagyv-juhasznorbet-wlb-2.jpg

Fotó: Juhász Norbert

 

Mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer ellátogasson erre a helyre, már önmagában az épület méretei miatt is igen érdekes lehet egy kis urbex túra itt, a szemetgyönyörködtető alkotások miatt viszont tényleg érdemes vállalni a rizikót. Az azért igaz ugyanis, hogy a Nagyvásártelep nem veszélytelen. Noha elvileg őrzött, műemlékvédelem alatt álló területről beszélünk, sajnos az idő vasfogának nyomai meglátszanak az épületeken, melyeket jóideje senki nem tart karban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy, mint ahogy általában az ehhez hasonló épületek esetében, itt sem kizárólag a vásznat kereső művészek jelentek meg.

 

nagyv-juhasznorbet-wlb-3.png

Fotó: Juhász Norbert

 

Sokan „otthont” találtak itt. Noha a legtöbb hajléktalan ember, aki az épületet lakja pusztán menedéket keres itt, kiruccanásaim során többüktől hallottam, hogy sajnos nem ritka, hogy agresszív emberek is megbújnak itt, sőt az „urban legend” szerint az erőszakos bűntények sem ritkák, ami a komplexum méretei és átláthatatlansága miatt sajnos egyáltalán nem tűnik elképzelhetetlennek. Randevút, vagy kellemes esti sétát tehát nem javaslok ide tervezni.

 

nagyv-telekikaroly1.jpg

Fotó: Teleki Károly

 

A területet egyébként őrzik, úgy hiszem, hivatalosan nem szabadna itt tartózkodnunk, viszont mint említettem, vannak, akik szerveznek ide urbex túrákat, kis időráfordítással találhatunk több ilyet is.

 

nagyv-telekikaroly2.png

Fotó: Teleki Károly

 

Sophie