Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mítosz és valóság-Che Guevara

2017.12.14

chehigh.jpg

 

Ki volt valójában Che Guevara? A szabadság jelképe, felszabadító forradalmár, orvos, szent, vagy könyörtelen gyilkos? Cikkünkben lerántjuk a leplet a sok vitát generáló történelmi személyiségről.

 

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy mit keres Che Guevara a Divat és stílus rovatban. A válasz egyszerű, azért, mert Che arcképét látjuk viszont pólókon, sapkákon, bögréken, kulcstartókon, mint az elnyomás ellen küzdő forradalmár jelképét. De ki is volt valójában?

 

Ernesto Rafael Guevara de la Serna, 1928. július 14-én született az argentínai Rosario városában Ernesto Guevara Lynch és Celia de la Serna legidősebb gyermekeként. Szülei számára fontos volt fiuk taníttatása, először édesanyja tanította, a középiskolát pedig Cordóbában, a Colegio Nacional Deán Funes-ben végezte el, ahol asztmája ellenére kitűnt irodalmi-és sport teljesítményével. Bár eleinte mérnöknek készült, de több beteges rokona hatására az orvosi pályát választotta: a Buenos Aires-i egyetemen folytatott orvosi tanulmányokat.

 

1951-ben egy radikális politikai aktivista barátjával, Alberto Granado-val megvalósították régi tervüket, és egy évet halasztva az egyetemen, egy Norton 500-as motorkerékpáron bejárták Dél-Amerika országait. Guevara egészen addig az utazásig nem mutatott érdeklődést a politika iránt, de a saját szemével tapasztalt elnyomásban és nélkülözésben élő emberek látványa, valamint a Guatemalában megismert radikális kommunista eszméket valló első felesége, Hilda Gadea hatására gyökeresen megváltozott a gondolkodásmódja. Gadea vezette be a baloldali politikai körökbe, és ekkor ismerkedett meg a Fidel Castrohoz közel álló száműzött kubai ellenállókkal. Ekkor ragadt rá a Hé! vagy Ember! jelentésű Che becenév.

 

Bőrgyógyászként diplomázott Argentínában, majd Mexikóvárosban telepedett le, ahol személyesen is megismerte Fidel és Raúl Castrot, és csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor uralmát megdönteni vágyó csoporthoz. Társaival, a spanyol polgárháborút is megjárt Alberto Bayo ezredestől tanulta meg egy ranchon a gerillaháború elméletét és gyakorlatát egy katonai tanfolyam keretében, de az éles lőszerekkel végzett tevékenységük felkeltette a mexikói rendőrség figyelmét, így egy évre rács mögé kerültek. Ez nem vette el a kedvüket attól, hogy 1956. december 2-án Kuba partjain nyolcvanketten partra szálljanak, hogy elindítsák forradalmi gerillaharcukat a Sierra Maestrában. A kezdeti sikertelenségek után, 1958. december 31-én Che már nem csak orvosként, hanem könyörtelen és szigorú parancsnokként bevette Santa Clarat. Ezzel megdöntötték Batista hatalmát, és győztesen vonult be Raul Castro oldalán Havannába.

 

che3jo.jpg

A győzelem utáni hónapokban megkezdődött a tisztogatás, a La Cabana börtön parancsnokaként kivégeztette a Batista hadsereg és a titkosrendőrség háborús bűnökkel vádolt tagjait. 1959-ben ismét megnősült, Aleida March Torrest vette el, akit még a harcok alatt ismert meg. Júliusban Fidel Castro kinevezte a Nemzeti Földreform Intézet, majd a Kubai Nemzeti Bank elnökévé, 1961-ben pedig ipari miniszter lett. Célja a sztálinista típusú gazdaság kialakítása volt. Országa utazó nagyköveteként sorra látogatta a harmadik világ, valamint Kína, Magyarország és a Szovjetunió vezetőit, és az ENSZ-ben is felszólalt. Bár kezdetben a Szovjetunió politikáját támogatta, később még is Kína felé fordult. A kubai munkatáborok szellemi atyjaként létrehozta a Guanahacabibes-i tábort, ahová a rendszer ellenségei, és homoszexuálisok kerültek akár évtizedekre átnevelésre.

 

chejo.jpg     chejo2.jpg   1960_che_guevara_a_budapesti_kisz_kongresszuson.jpg

 

Mivel Kínához húzódó elvei miatt külpolitikailag lehetetlen helyzetbe hozta magát, és az íróasztalok mögött sem érezte jól magát, a gerillaharc exportálása mellett döntöttek Fidel Castroval, amit a politikai szempontok miatt csak Afrikában lehetett kivitelezni. 1965-ben lemondott minden tisztségéről és kubai állampolgárságáról. Kongóban kubai önkéntesek segítségével Laurent-Désiré Kabila lázadó csoportjait segítette, de tervei totális kudarcba fulladtak.

 

A gerillaharc exportálásának tervét nem adta fel, 1966-ban egy gerillaexpedíció élén útnak indult Bolíviába, hogy reményei szerint a szocialista forradalmat kiterjessze egész Dél-Amerikára. A helyi aktivistákból és kubai harcosokból álló Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg parancsnoka lett, de táborát leleplezték a Dél-Amerikai marxista pártok, akik nem támogatták a gerillaháborút, így a bolíviai rangerek fogságába esett 1967. október 8-án, másnap pedig a bolíviai elnök parancsára kivégezték.

 

Halálát világszerte tüntetések kísérték, dalok, versek, festmények, tetoválások, használati cikkek születtek életéről és haláláról. A kubai Santa Claraban mauzóleum őrzi feltételezett maradványait, a halálának helyszínéhez közel eső La Higuera-ba zarándoklatok folynak, Rosarioban háromezer kilós szobra, Vallegrandéban pedig múzeum őrzi az emlékét. Életét több film is feldolgozta: 2004-ben készült a Che Guevara: Egy motoros naplója, ami a két férfi útinaplóját veszi alapul, a Che pedig 2008-ban Benicio de Toro főszereplésével.

 

Che Guevara tagadhatatlanul az elnyomottak, a szegények, a szabadság elveiért és az igazságért küzdők jelképe lett, de kérdem én, hogy lehetne egy olyan ember ilyen eszmék jelképe, aki maga is könyörtelen gyilkos volt, és nem csak a gerillaharcokban, hanem a különböző tisztogatások alatt elrendelte, és személyesen is végzett ki civileket? A kontrollált rendőrállam eszméjének rajongójaként több ezer embert börtönöztetett be borzalmas körülmények közé. A világnak szüksége van egy ikonra, egy követendő példára, aki megtestesíti mind azt a jót, amire a világ érdemes, de ez a személy nem Che Guevara.

che4.jpg    schepo.jpg  chekarjo.jpg    che-bogre.jpg

Szekáry Zsuzsanna