Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Több, mint regényes – Edgar Allan Poe, a gyilkossági ügy gyanúsítottja

2019.04.02

1841 nyarán, egy New York-i bolti eladólány titokzatos halálával voltak tele az újságok címlapjai. A következő évben jelent meg Edgar Allan Poe novellája, amely kísértetiesen hasonlított a megtörtént esethez. Vajon mit tudhatott a nagy port felkavaró gyilkosságról? Talán volt hozzá valami köze?

 

edgar-allan-poe-mary-1.jpg

Korabeli grafika egy helyi újságból

 

A Hudson folyóban sodródott a New Jersey-beli Weehawken közelében egy női holttest, amiről kiderült, hogy a huszonegy éves, eladóként dolgozó Mary Cecilia Rogers porhüvelye. A csinos lánynak sok udvarlója akadt írók, színészek és korabeli hírességek személyében, akik gyakran betértek John Anderson Manhattanben található Liberty street-i dohányüzletébe. A sajtó azonnal rávetette magát az ügyre, naponta számolt be az eseten dolgozó rendőrök munkájáról és feltételezésekbe is bocsátkozott a gyilkos kilétét illetően. Az első számú gyanúsított a lány munkaadója volt, aki gyakorta hazakísérte őt munka után. Bár Anderson nem tudott megfelelő alibivel szolgálni a gyilkosság időpontjára, mégis hamar elengedték, mert a gyanú Mary vőlegényére, David Payne-re terelődött, aki bevallotta, hogy találkozott a lánnyal az eltűnése reggelén, három nappal a holttest felfedezése előtt. Az első bizonyítékokat egy folyóhoz közeli erdős részen találták meg: egy alsószoknyát, egy napernyőt, egy kendőt és egy M.R. monogramos zsebkendőt, a letaposott fű pedig dulakodásra utalt.

David Payne ugyanitt nem sokkal később laudánummal öngyilkosságot követett el. Búcsúlevelében a következőt írta: „Ez az a hely, Isten bocsássa meg nekem eltékozolt életem.” A rendőrség szerint ez nem egy beismerő vallomás, ugyanis a férfinak volt alibije a kérdéses időpontra, így az esetet nem zárták le, tovább folytatódott a nyomozás.

A sajtótudósításokat olvasó 32 éves Edgar Allan Poe-nak kapóra jött az eset, hogy kialakuló írói hírnevét tovább gyarapítva megírja a saját történetét. Novellahőse Dupin felügyelő oldja majd meg a történetet, Maryből Marie Roget, New Yorkból Párizs, a Hudsonból Szajna lett. Poe 1842. június 4-én a következőt írta egy barátjának: „Miközben azt tárom fel látszólag, hogyan fejti meg Dupin Marie meggyilkolásának rejtélyét, valójában az igazi New York-i tragédia igen alapos elemzésébe fogok bele. Semmit nem hagyok figyelmen kívül. Megvizsgálok minden egyes, az ügyre vonatkozó, a sajtóban megjelent nézetet és érvet, s szerintem meggyőzően mutatom be azt, hogy a megoldásnak még csak a közelében sem járnak. A sajtó eleve rossz nyomon halad. Sőt meg vagyok győződve, hogy nemcsak azt cáfolom meg, hogy a lány egy banda áldozata lett, hanem utalok a valódi gyilkosra is.”

 

edgar-allan-poe-1.jpg

Edgar Allan Poe fotója

 

Poe novellája, a Marie Roget rejtélye három részes folytatásban jelent meg egy női magazinban 1842 novembere és 1843 februárja között, melyben Dupin felügyelő következetes logikával bizonyítja, hogy a gyilkos egy sötét bőrű és hajú tengerésztiszt lehet, akivel Marie-t (Maryt) utoljára látták, és akivel három évvel korábban eltűnt pár hétre. Poe itt befejezi a történetet, korábbi műveihez hasonlóan nem fedi fel a tettes nevét. A szerkesztői megjegyzés ezt így magyarázza: „Föltárni nem kívánt, de sok olvasó számára nyilvánvaló okból vettük magunknak a bátorságot, hogy a rendelkezésünkre álló kéziratból ezúttal elhagyjuk azon részt, melyben Dupin a látszólag vékony szálat felgombolyítja. Úgy véljük, annyit mégis el kell árulnunk, hogy a várt eredmény megszületett…” A novella megjelenésének idején még nyomozott a rendőrség, így nem biztos, hogy a megjegyzés a szerkesztőktől, hanem az írótól származik, aki így akarta elhallgattatni, amit az esetről tudott.

A novella megjelenése után a közvélemény arról kezdett el suttogni, hogy Poe talán többet tudhat az esetről, mint amennyit elárul, mert talán a rémtörténeteiről ismert író nem bírt a démonaival és kiengedte őket. Poe gyakran megfordult New Yorkban, találkozhatott Maryvel a dohányboltban, sőt, talán nála találta meg azokat a testi örömöket, amelyekkel beteges felesége nem tudta kiszolgálni. De vajon képes volt gyilkolni? Az írót életének e szakaszában súlyos anyagi gondok gyötörték és nyomasztotta az irodalmi elismerés hiánya. Barátai és családja szemében fizikailag mindenképpen, de lelkileg is betegnek tűnt, amihez nagyban hozzájárulhatott a súlyos alkoholizmusa és a feltételezett kábítószer-függősége.

A viselkedés-lélektan számtalan példával szolgál arra, hogy a bűnözők sokszor maguk adnak ötleteket a lelepleződésükhöz, mert tudat alatt vágynak a büntetésre. Vajon Poe is így tett, amikor határozottan utalt Mary Rogers gyilkosára? Poe külsőleg ugyanis hasonlított az általa leírt bűnelkövetőre, dús fekete haja sötét bőrű homlokába hullott. Az irodalom kutatói nem hagytak fel azzal, hogy Poe-t összefüggésbe hozzák a fikcióvá alakított megtörtént esettel, ám semmi nem támasztja alá, hogy köze lett volna a gyilkossághoz. Azt viszont sikerült bebizonyítani, hogy az író a novella első részének megjelenése után a rendőrség által feltárt valós tényekhez igazította a történetet.

A sötét bőrű és hajú férfi egy angyalcsináló volt, valószínűleg ugyanaz, akihez tengerésztiszt kedvese 1838-ban elvitte Maryt. A fiatal lány 1841 nyarán minden valószínűség szerint második abortusza következtében halt meg. Bár ez nem magyarázza a helyszíni dulakodás jeleit. Amikor Poe két évvel később könyv alakban való megjelentetésre készítette elő a történetet, tizenöt kisebb változtatás segítségével teret nyitott annak a lehetőségnek, hogy Mary egy szakszerűtlenül végzett abortusz következtében hunyt el. Aztán az író lábjegyzeteiben azt a határozott benyomást keltette, hogy már kezdettől fogva igaza volt az üggyel kapcsolatban. Később egy barátjának írt levelében írta, hogy „Semmi sem maradt ki a Marie Roget-ből, csak amit én hagytam ki. A tengerésztiszt, aki a gyilkosságot elkövette (vagy inkább részese volt az abortusz-kísérlet nyomán bekövetkezett halálnak), azt be is vallotta, az ügy ma már teljesen világos – de a rokonokra való tekintettel e témáról többet semmiképp nem óhajtok szólni.”

 

edgar-allan-poe-mary.jpg

 

Szekáry Zsuzsanna