Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A víz értintése-Filmkritika

2018.02.25

Dráma, romantika és fantasy tökéletes elegye Guillermo del Toro legújabb felnőtteknek szóló tündérmeséjében.

 

the-shape-of-water-still-e1513355024399.jpg

 

Guillermo del Toro új fantasy-dráma-romantikus filmjét 2018. február 22-én mutatták be a mozik. A tizenhárom Oscar-díjra jelölt, felnőtteknek szóló mesefilm egyszerre elborzaszt és megragad, mind a 123 perces játékideje alatt. A mexikói filmrendező az 1960-as évek elejének hidegháborús korszakába kalauzolja a nézőket. A történet főszereplője a néma Elisa Esposito (Sally Hawkins), aki egyedül él, de nagyon mély barátságot ápol közvetlen szomszédjával, az idősödő, meleg grafikussal, Giles-al (Richard Jenkins). Elisa egy szupertitkos, katonai létesítményben takarítónő, élete java részét a munkája teszi ki. Szeretettel gondoskodik művészetbe belefeledkező barátjáról és mindig lelkes hallgatósága kolléganője, Zelda (Octavia Spencer) panaszáradatainak. Az élete egycsapásra felbolydul, amikor a létesítménybe egy különös lényt hoznak tanulmányozásra. Strickland (Michael Shannon) az Amazonas folyóból ragadta el a humanoid, kétéltű lényt, akit a helyi indiánok istenként tiszteltek. Elisa összebarátkozik a sanyarú körülmények között tartott értelmes lénnyel, majd amikor tudomására jut, hogy élve fel akarják boncolni, bátor lépésre szánja el magát: barátai és egy az intézményben dolgozó tudós segítségével megszöktetik.

 

shapewater-tank.png

 

Guillermo del Toro filmjében több stílus, érzelem és eszköz keveredik: a dráma, a fantasy, a brutalitás, a szexualitás, a musical, a magány, a szerelem, a vágy, az elismerés hiánya, a hatalomvágy, a barátság, a felébredő lelkiismeret, az üresség és a csodálat. Sally Hawkins kitűnően ad át minden érzelmet hangok nélkül is, Octavia Spencer bár szinte ugyanazt a karaktert játssza, mint A számolás joga című filmben, még is ugyanannyira szerethető karakter, Michael Shannon pedig annyira remekül alakítja a brutális és kiüresedett katonát, hogy miden percben azt éreztem, hogy jó keményen az arcába lépnék.

 

shape-of-water-sally-hawkin.png

 

Ez a film úgy tündérmese, hogy a néző el tudja hinni és annyira romantikus, hogy nem tocsog a nyáltól, de még is a film központi témája a magány. Az összes szereplő, még a Kétéltű ember (Doug Jones) is szörnyen magányos. Elisa egyedül él, Giles a szerelmet keresi, de csalódik. Zelda társas magányban él, elismerést sosem kap a férjétől, Stricklandnak bár van családja, teljesen hidegen hagyják őt. Dr. Robert Hoffstetler (Michael Stuhlbarg), bár elsőre nem az akinek látszik, szintén egyedül él, távol a hazájától.

 

A film, a központi történet mellett rengeteg mély témával foglalkozik. Guillermo del Toro és Vanessa Taylor forgatókönyvírók olyan témákat boncolgatnak, mint a faji és nemi identitás és az ezekhez kapcsolódó kirekesztés, a munkahelyi szexuális zaklatás vagy az olajvállalatok a természetre és a helyi lakosokra kártékony és halálos működése.

 

shape-of-water.jpg

 

A víz érintése egy kedves, de felnőtteknek szóló mese, mert tartalmaz erőszakos és erotikus jeleneteket is. Néha egészen hirtelen bukkan elő egy női mell, vagy bepillantást nyerünk egy magányos nő reggeli fürdőszobai rituáléjába, anélkül, hogy ezekre számítanánk. De olyan gyermeki álmokat is megjelenít, mint amikor Elisa eltorlaszolja a fürdőszoba ajtaját, majd a csapokat kinyitva a helyiség feltöltődik vízzel, ahol szerelmével egyesül. A musicalekbe illő táncos-énekes betét pedig szintén kellemes, és nem várt fordulat volt, és éppen elég rövid, hogy azok számára se legyen zavaró, akik nem szeretik a musical műfaját, viszont ezzel az eszközzel a főhősnő tökéletesen megfogalmazta, -képzeletében szavakkal- a különös lény iránt érzett mély szerelmét.

 

shapeofjo.jpg

 

A víz érintése nem véletlenül kapott ennyi Oscar jelölést, mert Alexandre Desplat zenéje tökéletes aláfestést ad, Dan Laustsen nagyszerű operatőri munkát végzett, a forgatókönyv és a színészi játék is kiváló, az pedig nálam maximális plusz pontot ad, hogy a kétéltű főszereplőt nem digitálisan hívták életre, hanem kinézete maszk-és jelmeztervező mesterek bravúros munkájának eredménye. Aki szereti a fantasztikus tündérmeséket és a rendező A Faun labirintusa című filmjét, a mostani alkotásában sem fog csalódni, bár ez szerencsére kevésbé szomorú végkifejlettel ér véget.

 

Szekáry Zsuzsanna