Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Alfa – Filmkritika

2018.10.12

Az Alfa című filmet akció, dráma és kaland kategóriába sorolták, így igencsak meglepett, amikor a sokat ígérő trailer után megnéztem, mert teljesen másra számítottam. Vigyázat, erős spoiler veszély!

 

alfa-boritokep.jpg

 

A történet húszezer évvel ezelőtt, az ősemberek korában játszódik. Keda-t (Kodi Smith-McPhee), az ifjú, elf arcú fiút, törzsfőnök apja először viszi el egy hosszabb vadászatra, amelyen velük tart még pár vadász a saját és más falvakból is. Az ősi útvonalat követve egy bölény által elkövetett támadás után Keda-t halottnak hiszik, és a csapat visszaindul a távoli falvakba. A serdülő vadász persze nem halt meg és elindul a többiek után. Viszontagságos útján nemcsak az éhséggel és az elemekkel kell megbirkóznia, hanem a CGI technikával megjelenített túlméretezett farkasokkal is. Keda állítok iránti tisztelete már megmutatkozott egy jelenet erejéig, amikor képtelen volt megadni a kegyelemdöfést és most is hasonló eset játszódik le, amikor megsebesít egy rátámadó farkast. Ahelyett, hogy jó ősemberhez méltón megenné a húsát, a bőrét pedig magára terítené, inkább a hátán viszi a hirtelen összement állatot és bekötözi a sebét. A félelmetes ragadozó először persze morog az emberre, de elég gyorsan elfogadja, és együtt folytatják útjukat, közösen vadásznak, amíg a farkast vissza nem szólítja magához a falkája. Persze újra keresztezik egymást az útjaik, amikor a fiú által Alfának keresztelt farkas elhagyja érte a falkát, majd megmenti egy kardfogú tigristől.

 

alfa1.jpg

 

Persze minden jó, ha a vége jó, a teljes végkimerülés határán visszavánszorognak Keda szülőfalujába, ahol meggyógyulnak, és Alfa életet ad kölykeinek. Így kezdődött az ember és legjobb barátjának évezredek óta tartó barátsága.

 

alfa2.jpg

 

A másfél órás történet igazán kedves családi film, ha a néző erre számít és eképpen nézi. Martin Gschlacht operatőr gyönyörű képeivel és nagytotáljaival kellemes kikapcsolódást jelent a film. Én is csak azért érzek csalódottságot, mert egy realisztikusabb, keményebb filmre számítottam.

 

 Mik a legfőbb problémáim?

 

- a filmben feltűnő fiatal fiúk, beleértve a főszereplőt is, leginkább a Gyűrűk Ura trilógiába illettek volna. Oké, hogy szép arcokkal el lehet adni egy filmet, de az ősemberek nem rendelkeztek az elfekre jellemző arcvonásokkal.

 

- az óriási CGI-vel megalkotott farkas hirtelen összemegy.

 

- Alfa szinte az elejétől úgy viselkedett, mint egy háziasított kutya. Ez egy felnőtt vadállat esetében egyáltalán nem így működik

 

- egy farkasfalkában csak az alfa pár szaporodhat. De ha Alfa valóban alfa nőstény lett volna, sosem hagyja el a falkáját. Sőt, egy farkas sosem tenne ilyet, csak ha kiközösítik és elüldözik maguk közül, a történet szerint viszont szó sem volt erről.

 

- Keda és jóbarátja egy jégmezőn felfedez egy megfagyott embert. Egyikük sem evett régóta semmit, természetesen a farkas sem támad rá Kedára, hogy megegye. Nos, ott van az a megfagyott alak, aki valószínű nem fertőzésben hunyt el - nem mintha a valóságban bármelyiküknek is gondja lett volna a dögevéssel, és azzal, hogy az adott tetem mitől pusztult el-, mégsem eszik meg. Pedig még a mi korunkban is erre vetemedik az ember, ha nincs más választása. Elég csak az 1972-ben szerencsétlenül járt uruguayi rögbi csapatra gondolni, akiknek a fagyos Andokban lezuhant a repülőgépük és kénytelenek voltak a túlélés érdekében halott társaikból fogyasztani.

 

Ezeket leszámítva, ha az ember családi kalandfilmként nézi meg a gyerekeivel, Albert Hughes rendező filmje kellemes kikapcsolódást nyújt, viszont ha kőkemény ősember sztorira vágyik, csalódni fog.

 

Szekáry Zsuzsanna