Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fekete párduc-Filmkritika

2018.03.12

black-panther.jpg

 

Nem tagadom, hogy bár imádom a Marvel képregények filmadaptációit, az előzetesen olvasott negatív kritikák miatt tartottam a csalódástól, de a filmet nézve hamar rájöttem, hogy nem bántam meg a mozijegy árát. Nem értem mi volt a problémája több kollégámnak azzal, hogy a film első felében szinte csak fekete színészeket láthatunk. A másik problémájuk az volt, hogy nem tudtak azonosulni a számukra idegen afrikai kultúrák bemutatásával. A tisztelt kollégák nem láttak még dokumentum- vagy más kultúrkörben játszódó filmeket? Az utolsó császár, a Hős vagy a Hét év Tibetben című remek alkotások is rosszak, mert nem értik a kínai-tibeti kultúrát és túl sok benne a kínai szereplő? Ez a túl sok fekete volt a filmben, pedig egyszerűen rasszista megnyilvánulás. Amúgy sincs túl sok fekete szuperhős: Storm, Green Lantern (akit a filmadaptációban egy fehér színész, Ryan Reynolds alakított), Hancock, Black Panther, Luke Cage, Blade, War Machine.

 

A film rendezője Ryan Coogler kellő fantáziával mutatta be a harmadik világbeli országnak álcázott, de a világ technológiailag legfejlettebb országának, Wakandának sokszínű, évezredes hagyományokra épülő kultúráját és a technikai vívmányait. A több törzsből álló kis ország kultúráját a készítők több létező, afrikai törzséből gyúrták össze.

 

black-panther3.jpg

 

A történet az Amerika Kapitány: Polgárháború című film után játszódik: T’Challa (Chadwick Boseman) édesapja belehal egy terrortámadásba, így ő veszi át apja helyét a trónon, és ő válik a Fekete párduccá, népe védelmezőjévé, aki egy Básztet istennő által adományozott virágból kinyert esszenciának hála, emberfeletti képességékkel bír. Trónra lépése után nemsokkal viszont megjelenik egy szintén királyi vérből származó trónkövetelő, Eric „Koncoló” Stevens (Michael B. Jordan) személyében. Itt feltétlenül megemlíteném, hogy messze tőle láthatjuk a legjobb színészi alakítást, Ryan Coogler rendezővel már összeszokott párosnak számítanak: ő alakította a főszerepet közös filmjükben, a Creed-Apolló fia-ban.

 

blackpanther6.jpg

 

A kemény, feminista jellemvonásokkal bíró wakandai női testőrök, a vezetőjük és az ország katonai vezetője Okoye (Danai Gurira), az anyakirályné Ramonda (Angela Bassett) és T’Challa szerelme, a titkosügynök Nakia (Lupita Nyong’o) mind egytől egyig elszánt, kemény, modern és harcos amazonok szilárd értékrenddel. Jó karakterek, de egyik szereplő sem nyújt felejthetetlen alakítást, bár ez nem is az a film, ahol az érzelmek széles skáláját fel kellene vonultatni. A CIA ügynökét alakító Martin Freeman játéka semmiben sem különbözött a Hobbit-trilógiában vagy a Sherlock sorozatban megismert karaktereitől. Kedvelem őt, de talán ennyi a színészi eszköztára.

 

Az akciójelenetek pörgősek, látványosak, de a legjobbak még is a hagyományos törzsi egy-egy elleni harcok, talán épp az újdonság varázsa miatt. Különösen tetszett, hogy a történet nagy hangsúlyt fektet az ősök tiszteletére, és nagyon szép vizuális eszközökkel jelenítették meg a wakandai túlvilágot.

 

black-panther2.jpg

 

A feminizmuson kívül egyéb fontos támakörök is terítékre kerülnek, mint a szülőkben való csalódás, annak feldolgozása és okainak megértése, a feketék hátrányos megkülönböztetése, a gyermekkorban elszenvedett traumák személyiségformáló hatásai, valamint az afrikai országok lakóinak reménytelenül szegény és hányattatott élete, és az örök probléma, hogy miként lehetne orvosolni ezt a globális méretű problémát. Ha már világméretű változások, vajon hogy hatna a világra, ha mindenki számára elérhetővé válna egy teljesen új és jóval modernebb technika?

 

blackpanther5.jpg

 

Összességében a Fekete párduc élvezhető film, és bár nem lett a legkedvesebb Marvel adaptációm, nem éreztem elfecsérelt időnek azt a 134 percet, amit a moziban töltöttem.

 

Szekáry Zsuzsanna