Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ferenc pápa – Egy hiteles ember - Filmkritika

2019.04.08

Tegnap nap alkalmam nyílt megtekintetni a Wim Wenders Ferenc Pápa – Egy hiteles ember című filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínházban egy premier előtti díszbemutató keretén belül. A vetítés eredeti, angol és spanyol nyelven zajlott, magyar felirattal.
Elöljáróban annyit szeretnék mondani a filmről, hogy erős. Érdemes felkészülni arra, hogy megrednítő képsorokkal is fogunk találkozni. Nem meglepő, ugyanis ez a Wim Wenders ugyanaz a Wim Wenders, aki olyan alkotásokat tudhat magáénak, mint a Berlin felett az ég, vagy a Föld sóhaja.

 

ferenc-papa-joo.jpg

 

Őszinte leszek, sokkal inkább számítottam egy életrajzi filmre, mint arra, ami a vetítésen valójában várt. Ez a dokumentumfilm ugyanis, noha tekinthető életrajzi filmnek, nem csak Ferenc pápa pápaságának nagyobb megállóit tekinti végig. Az egész film alapvetően három pillérre támaszkodik: egy részről a pápa egy interjúban maga beszél igen erős kérdésekről. Másodszor Ferenc pápa, és a „névadója” Assisi Szent Ferenc életének és munkásságának analógiájára épít. Harmadszor pedig olyan felvételekkel dolgozik, amelyeken Ferenc pápa különböző prédikációit, nyilvános szónoklatait jelenítik meg.

Már a nyitány is nagyon erős: Assisi Szent Ferenc elhivatása egy legenda szerint Szent Damján templomában történt meg.  A történet úgy szól, hogy egy megfeszített Krisztust ábrázoló szobor előtt állva hallotta meg először az ifjú Ferenc az Úr hangját, amely azt mondta neki, javítsa meg a házát, mert az romokban hever. Ferenc először a templomra gondolt, majd számtalan templom újáépítése után rájött, hogy feltehetőleg az Isten az egyház megreformálását várja tőle.

Az újító Ferenc pápa névválasztása ebben a kontextusban valóban nagyon helytállónak tűnik. A pápával folytatott beszélgetések során nagyon erős témák kerülnek szóba. Hogy csak néhányat említsek: az emberi jogok, a természetvédelem, más emberek, más vallások és az ateisták tisztelete és elfogadása, a melegek elfogadása, a nők szerepe, a pedofília elleni harc – egyházon belüli és kívüli – fontossága, a bűnösök és a megbocsátás kérdésköre, a holokauszt, a menekültválság, a szegénység, a világban lévő rossz, a természeti katasztrófák, a halál és az emberi bűn kérdése.

 

ferenc-papa-1.jpg

Részlet a filmből. Fotó: mafab.hu

 

Ferenc pápa szavait olyan képsorokkal erősíti a film, amelyeken a pápa különféle nyilvános szerepléseit mutatják be. Ezek között vannak olyanok, amelyek tényleg nagyon erősen demonstrálják az egyházi vezető emberi hitelességét.

Szerintem a film egyik legerősebb jelenete, és az a pont, ahol igazán érezteti, hogy a pápa valóban egy hiteles ember, és nem csak a katolikusoknak érdemes figyelni a gondolaira egy igen furcsa, és nem túl megrázó jelenet. A pápa az amerikai kongresszus elé vonult beszédet tartani szegénységről, a menekültek jogairól és a környezetvédelemről. Rengeteg óriási fekete autó között egyszer csak megjelent a jelentéktelenül aprónak, és kicsit sem impozánsnak tűnő pápai mobil, és a felvételen hallható, hogy sokan nevettek ezen. Személy szerint ez a jelenet nyűgözött le a legjobban, mert nagyon jól szemléltette, hogy egy olyan világban, ahol sokat számít a hatalom és a külsőségek, Ferenc pápa, aki rengetegszer érvelt amellett, hogy a pazarlás teljesen fölösleges, és köztudottan elutasított a pápai élettel járó minden luxust, amit igénybe vehetett volna, tényleg nem a levegőbe beszél. Apró autóval jelent meg a világ nagyjai előtt. Neki nem jelentett semmit, hogy prezentálja a tekintélyét.

Voltak más jelenetek is, amelyeket megdöbbenve szemléltem: a Haitin történt katasztrófa után a pápa ellátogatott a túlélőkhöz. Ahelyett, hogy Isten jóságáról vagy az elfogadásról kezdett volna beszélni, prédikációjában alapvetően arra fektette a hangsúlyt, hogy mélyen együttérez az áldozatok családjaival, és kijelentette, van, amikor inkább nem akar semmit mondani, csak azt, hogy szereti őket. Erről Richard Swinburne egyik teodíceájának előszava jutott eszembe, amelyben arra tér ki, hogy nem ajánlja, hogy művét gyászolva, vagy nagy veszteség után olvassuk. A pápa is, ebben az esetben az együttérzés, a keresztényi szeretet gesztusát helyezte előtérbe, nem pedig az egyháza örökérvényű igazságait akarta bizonygatni. Szerintem ilyen a valódi keresztényi álláspont.

 

ferenc-papa-2.jpg

Részlet a filmből. Fotó: RomKat.ro

 

Nem tudok anélkül írni erről a filmről, hogy politikamentes maradjak, vagy, hogy elmeséljem az egészet. Azt gondolom, akit érdekel, annak látnia kell, és őszintén gondolom, hogy nem csak a keresztényeknek.

Lejegyzeteltem a pápa néhány nagyon érdekes gondolatát, úgyhogy kedvcsinálónak szeretném inkább ezeket itthagyni:

„Birtokoljunk egy kicsit kevesebbet!”

„Mind felelősök vagyunk!”

„A pedofíliával szemben zéró toleranciát hirdetek!”

„Szabadság nélkül nem lehet szeretni”

 „Nem maradhatunk közönbösek! Nincs hozzá jogunk!”

„Isten az emberiséget egy családnak teremtette”

„..a különbségek kreatívek [...] ennek a leküzdése mozdítja elő az emberiséget.”

„Soha nem szabad megtéríteni senkit! Soha!”

„Dehát Ábrahám gyermekei vagyunk mind. Testvérek vagyunk, ha tetszik, ha nem!”

„Hiszed, hogy Mahatma Gandhinál vagy Martin Luther Kingnél Isten jobban szeretett egy papot vagy egy apácát? Nem!”

„Egyikünk sem egy sziget!”

„A gyengédség nem gyengeség, hanem erő.”

 

A filmből egyébként kiderül még az is, hogy a pápa élteti a tudományt, az emberiség és a Föld megmentésének útját látja benne, illetve, hogy kedveli a művészeteket, a művészeket a szépség apostolainak tartja. Megtudhatjuk azt is, hogy Ferenc pápa második enciklikájában, a Lautodo Si- ben, a környezetvédelem fontosságáról ejt szót. (Ezt ajándékozta egyébként Donald Trumpnak is.) A pápa műveltségéről árulkodnak egyéb elejtett mondatok is, például amellett, hogy észrevehetően tisztában van a kortárs teodíceák érvelési struktúráival, illetve hogy keresztény szerzők és a Biblia szavait fejből idézi, ami egy pápától talán azért elvárható, Ferenc pápa irodalmi utalásokat is tesz, például idéz Dosztojevszkijt is.

A filmben, egy idős apácától, aki még pápasága előtt ismerte Ferenc pápát elhangzik egy nagyon érdekes mondat:

 „Isten olyan pápát küld, akire a Földnek éppen szüksége van.”

Ha nem is vagyunk keresztények, annyit el kell ismernünk, hogy Ferenc pápa jóságával és emberségességével, illetve nyitottságával mindenképpen egy olyan „közszereplő” aki legalábbis nem árt a világnak. Mi mást is gondolhatnánk egy olyan emberről, aki utolsó gondolataként a humor és a mosoly fontosságára hívja fel a figyelmet. Ezt a filmet akkor is érdemes megnézni, ha nem vagyunk vallásosak, mert sokkal inkább szól az emberségről, mint a vallásról. Gyakorlatilag mindenkinek ajánlom.

Ha egyetlen kritikát megfogalmazhatok a filmmel szemben, akkor az talán az lenne, hogy az Assisi Szent Ferenccel foglalkozó részeket talán érdemesebb lett volna nem eljátszatni színészekkel, hanem a narrátor mondandója alá valamiféle szintén dokumentarista képsort bevágni. Ez talán csak az egyéni ízlésítéletem, de számomra a dokumentarista jelleggel nagyon éles kontrasztban álltak a fekete-fehérben megjelenő, színészek által eljátszott képsorok.

Sophie