Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Horrorfilmek kultúrája, avagy hol keressük Hitchkock hagyatékát?

2018.07.06

Úgy vélem, különösebb kétely nélkül kijelenthetjük, hogy a horror műfajában is lehet nagyot, művészit alkotni. Elmondhatjuk, hogy vannak, vagy legalábbis voltak igen formabontó alkotások, amelyek a mai napig meghatározzák ezt a műfajt. De ha nem kaszabolós, vértől tocsogós, bélkifordulós rettegésre, akcióra és rohangálásra vágyunk, akkor van-e valami a Rosemary gyermeke, a Blairwitch project vagy az Amerikai Pszichó után? Tud-e még  adni valamit ez a kategória, ha már az összes klasszikust rongyosra néztük?

 

hitchcock.jpeg

 

 

A filmgyártás, csak úgy, mint minden más manapság meglehetősen felgyorsult a „régi nagyok” óta. Ennek nagy előnye, hogy rengeteg, tényleg szinte töménytelen mennyiségű filmből válogathatunk, pláne ha beszélünk egy-két idegen nyelvet is. A hátránya viszont, hogy nem biztos, hogy a filmezz.eu-n egyetlen kategóriát kiválasztva rögtön olyan filmekkel találjuk szembe magunkat, amilyeneket valójában keresünk. Kisebb kutatómunkával viszont, úgy vélem, mindenki megtalálhatja a kedvére valót, és épp úgy, ahogy a punk zene, a horror mint filmművészeti ág sem halott! Vannak igen formabontó, elgondolkodtató filmeket készítő fiatal rendezők.

A következőkben fel fogok sorolni néhány olyan újabb filmet ( „újabb” alatt jelen esetben olyan alkotásokat értek, amelyek a 2010-es években készültek), amelyek szerintem – jó értelemben – feszegetik a műfaj határait.  Hozzá kell tennem, hogy ez az egyéni véleményem, és sem filmesztéta, sem filmrendező nem vagyok, pusztán nagy rajongója a horrornak. Néhány alkotást ezek közül a kritikusok az egekbe magasztaltak, vagy éppen fordítva, a közönség kedvelte, a szakma nagyjai pedig nagyon nem. Többségben megosztó filmekről van szó, a lista kizárólag az egyéni izlésemet tükrözi. Néhány kivételtől eltekintve azt tudom mondani, hogy senkinek nem ajánlanám ezeket, aki „gyors” mozira vágyik, vagy kasszasiker filmet keres. Alapvetően olyan műveket gyűjtöttem össze, amelyekben valami kreatív megoldást, alapötetet találtam, és az atmoszféra rémisztő, vagy borzongató volt számomra. Szóval akkor ajánlom nektek ezeket, ha olyan igazi, téliesténtakaróalattkucorgós, hidegrázós, katarktikus, negédes élményre vágytok, nem pedig valami extrém gore-ra vagy öldöklésre.

 

Minimális spoiler-re számítsatok, de a slusszpoénokat nem fogom lelőni. Szóval íme a listám, a teljesség igénye, és bármiféle sorrendiség nélkül.

 

Vagyunk, akik vagyunk /We are what we are/ (2013)

 

Sajnos nem találtam sok információt arról, hogy van-e köze ennek a filmnek a mexikói Jorge Michel Grau azonos című 2010-es alkotásához (eredetileg Somos lo que hay). Ihletést, feltételezem mindenképp kaptak az alkotók ebből a műből, az alapprobléma ugyanis meglehetősen hasonló. (Egyébként ezt a filmet is ajánlom mindenki figyelmébe.)

Ne számítson senki vérremenő, kipattanó konfliktusokra, vagy hatalmas karakterekre. A film szereplői már-már emblematikusak, az alapállás sem meglepő, tudniillik valaki egy nagy eső után emberi csontokra lel egy patakban, és értesíti a hatóságokat. Ekkor kerülnek képbe Parkerék ( a film kronológiájában már azért előbb). Itt meg aztán minden van, kuru-kór, utolsó tabu, generációkig visszamenő hagyományok, erős kezű, morálisan megkérdőjelezhető családfő, lázadó kislány, ecetera. Nem lesz életetek filmje, de amit tud, azt nagyon tudja, nagyon sötét atmoszférával dolgozik, és komoly morális problémákat vet fel, mint például, hogy van-e létjogosultsága a szokásjognak.



 

 

Vvitch: A boszorkány /The Witch/ (2016)

 

Külön ki szeretném emelni, hogy ez a film szép. Úgy értem, hogy a kameramozgás, a színek, minden, nagyon ízléses, esztétikus, és meglehetősen feszültségkeltő.

Alapsztori: Egy családot boszorkányság vádjával száműznek egy keresztény közösségből. A párnak, és öt gyermeküknek az erdőben kell élnie. Természetesen amint berendezkednek, meglehetősen furcsa dolgok kezdenek történni, és valahogy a boszorkánysággal eredetileg is vádolt legidősebb lánynak úgy tűnik, valamiféle köze van mindehez. Vagy mégsem?

A film kifejezetten lassú, azoknak ajánlom, akik tudnak és szeretnek a szereplők érzéseire, köztük feszülő konfliktusokra koncentrálni. Még egyszer kiemelném, hogy az atmoszférateremtést nagyon a javára írom ennek a filmnek, ha valaki hajlamos figyelni az apró részletekre, akkor nagy örömét fogja lelni ebben a műben.
 

 

 

A hasadás /The divide/ (2012)

Röviden, körülbelül olyan mint a Cloverfield, vagy a Cloverfiled lane, csak sokkal jobb. Messzebre megy, jobban megragadja az emberi psziché undorító mélységeit.

Érdemes belenézni, szerintem akár olyanok is értékelhetik, akik nem nagy kedvelői a horrornak úgy általában, viszont szeretik az idegtépő filmeket. Nincsenek óriási csavarok, ez a film kiszámítható, igen, pontosan az fog törénni, amire számítotok. (Ezt talán a posztapokaliptikus alapszituáció valamilyen szinten meg is követeli.) Viszont a részletek nagyon a helyükön vannak. Azt mondanám, hogy nem a történet, vagy annak sturktúrája, hanem a leheletnyi részletek adják ennek az alkotásnak a báját.

 

 

Lovely Molly /Lovely Molly/ (2012)

 

Eddig egyetlen emberrel sikerült életemben találkoznom, akinek tetszett ez a film. Az interneten is nagyon megosztó. A kritikusok nem szerették, a közönség vagy gyűlöli, vagy imádja. Nincs az a „szódával” élmény. Nekem őszintén szólva nagyon sokkoló volt.

Mentségemre szóljon, hogy a filippínó mitológiai elemek, amiket Eduardo Sanchéz (Blairwitch project) igen ügyesen belecsempészett a filmjébe nekem igen nagy extrát jelentettek (persze ahhoz, hogy ezt értékelni tudjuk nem árt némi alapismeret álomfejtés, kultuszvallások meg ilyesmik terén). Azt tudom mondani, hogy ha valami furcsát vagy nem odaillőt láttok a képernyőn, akkor Sanchéz esetében ez tuti, hogy nem véletlen, és ha nem ugrik be semmi, érdemes googlizni egy picikét. Személy szerint zsenálisnak találom, hogy minden apró részletnek van jelentése, és mélységesen elmarasztalom az összes lehúzó kritikust azért, hogy ha mást nem is, ezt az egyet nem emelték ki és írták Sanchéz javára. Lehet, hogy nem jó film, vagy nem hozza azt az élményt, amit vár az ember, de nagyon okosan konstruált.

Valóban arról a filmről beszélünk, amit nem lehet csak hátradőlve végignézni, gondolkodni is kell. De van benne minden. Misztika, incenzus, őrület, drogok, blaszflémia, párkapcsolati problémák, családi ügyek. És az egész maga az őskáosz. Adni kell neki egy esélyt, ha nagyon nem tetszik, akkor sajnálom, azt mondom, hogy továbbra is maximum csak két órát loptam el bárki életéből ezzel az ajánlással.

 

 

Vaksötét/ Don’t breath/ (2016)

 

Nem egy klasszikus horror, viszont egy zseniális alapötlet. Ha muszáj lenne valamiként bélyegeznem, azt mondanám, hogy pszichothriller, szóval ebben nem értünk egyet a port.hu-val.
Alaptéma: Egy tinédzser lány abból tartja fenn magát és kishúgát, hogy házakat rabol ki a pasijával és egy haverjával.

 A szülőktől egyértelműen menekülni kell, és egy utolsó nagy melóval ezt meg is lehetne lépni. Egy vak veteránt kellene kirámolni ehhez. Akármennyire nem tetszik az ötlet főhősünknek, az a cél, hogy a húgát olyan messze vigye a zűrös anyjától és annak még zűrösebb hapekjától, olyan elementáris erővel hat, hogy végül bevállalja. Csak hogy a dolog nem annyira egyszerű, mint amilyennek tűnik, és még csak nem is azért, mert az említett veterán köszöni szépen, annak ellenére – vagy talán azzal együtt –  is nagyon badass, hogy semmit sem lát.

Egyébként az oldalon már egyszer általam egekbe magasztalt Nagyvásártelep kapcsán már feljött ez a film, akkor is ajánlottam.

Egyébként ebben azért van akció, szóval ha valaki továbbra is vágyik a pörgésre, ettől a filmtől megkapja. két órány feszültség az egész, meglepő fordulatokkal.

 

 

Ghostland/ Ghostland/ (2018)


Ha van ebben a listában egy „plusz egy”, akkor ez ez a film. Semmi mást nem mondok, mint azt, hogy ez a film remek. És nem csak mint horror, hanem tényleg úgy, mint egy filmművészeti alkotás. Egyben van. Hátborzongató, ötletes, és úgy, ahogy van fantasztikus. Ha gyors filmet keres az ember, tökéletes választás, de akkor is, ha traumatizálót, vagy  intelligenset. Ez az. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit is szereti a horrort. Van benne svédcsavar, jumpscare, világvégehangulat. Minden.

 

 

Sophie