Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A képregények izgalmas világa egy fordító szemüvegén keresztül - Interjú Pusztai Dániellel

2019.01.30

Pusztai Dániellel, a magyar X-Embörök paródia-képregény egyik alkotójával és az amerikai X-men kötetek fordítójával beszélgettünk a műfaj népszerűségének okairól, kedvenc karaktereiről, a Marvel és a DC Comics közötti különbségekről, valamint bepillantást engedett a fordítói munkájába is.

 

pusztai-dani-profilkep.jpg

 

Mit gondolsz, mi adja a képregény-műfaj hosszú évtizedek óta töretlen népszerűségét a legkülönbözőbb korosztályokban?

A képregényt sokan összemossák a szuperhősökkel. A képregény maga médium, kifejezési forma – hívják kilencedik művészetnek is –, ami képes mindenféle zsáner ábrázolására. A szuperhősök műfaja leginkább persze a képregényekhez kötődik – hiszen látványorientált, de mégis csak könnyebb megrajzolni, mint filmre vinni a jeleneteit –, de a már említett ábrázolási formákon kívül találkozhatunk velük regényekben, novellákban is.

Hogy a képregény médiuma miért lehet ennyi év után is töretlenül népszerű, az szerintem megérne egy hatalmas elemzést, ami viszont a szuperhősöket illeti, ott alapjában véve arról van szó, hogy mindig is szerettük az emberfölötti hősöket, Gilgamestől kezdve Paul Bunyanig. A szuperhősök ezt a szerepet töltik be.

 

Sokan állást foglalnak a két legnagyobb képregény kiadó, a Marvel vagy a DC között. Te is így vagy ezzel? Jobban kedveled az egyik univerzumot?

Ebben szerintem benne van az emberekre jellemző vágy arra, hogy az ilyen jellegű állásfoglalással is kifejezzék a személyiségüket, tartozzanak valahova. Ugyanúgy, ahogy valaki egy focicsapatnak szurkol, és a másikra pedig fúj. De említhetném a Star Trek és a Star Wars szembenállást is, miközben mindkét univerzumban játszódó alkotásokat lehet pártállástól függetlenül élvezni, függően persze a minőségüktől.

Ugyanez igaz a két kiadóra, nem számít, hogy melyikük égisze alatt született egy történet, amennyiben az egy jó történet. Persze árnyalatnyi különbségek akadnak, így a DC hősei inkább ikonok, a Marvelé pedig inkább karakterek. Mondom másképpen, ha a Marvel hőseire gondolunk, hamarabb jutnak eszünkbe a személyes problémáik, Tony Stark alkoholizmusa vagy Peter Parker anyagi gondjai. Batmannél meghatározóbb a filozófiai szembenállása Jokerrel és a többi bűnözővel.

De ez a különbség nem annyira hangsúlyos, mint amennyire azt a hangosabb rajongók szeretik elhitetni velünk, és a két kiadó stílusban, hangulatban sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a médiumban megjelenő többi történet. A magyar piacon találkozhatunk olyan képregényekkel, mint a noiros Sin City, a komolyabb témákat boncolgató állatos detektíves Blacksad, a holokausztot a túlélők szemszögéből bemutató Maus, vagy a Saga és az Incal sci-fi agymenések, hogy csak néhányat említsek. És akkor az olyan régi motorosokról, mint a Donald kacsa, Asterix, a Kockás vagy a Rejtő Jenő-adaptációk, még nem is beszéltem.

Ezek mellett a két kiadó közti különbségek nagyon elhanyagolhatók.

 

x-men-1-1963-borito.jpg

 

Ki vagy kik a kedvenc karaktereid és miért?

Gyerekkoromban kedveltem – és még mindig kedvelem – Bestiát az X-menből. Tetszett az az ellentmondás, hogy egy művelt, humanista karakter egy vadállati testbe legyen börtönözve. De szeretem Neil Gaiman Sandman című sorozatából Halált és testvérét, a címszereplő Álmot, akik hatalmuk és betöltött szerepük ellenére nagyon is emberien viselkednek. Alan Moore karakterei történettől függetlenül érdekesek és gyarlóságaik ellenére kedvelhetők – az ő esetében tehát nem egy többek által vitt figura, hanem az író személye miatt érdekes az adott szereplő, aki lehet, hogy korábban feledhető volt.

De kedvelem a Blacksad címszereplőjét, aki alapjáraton egy tipikus korrekt-kiégett magánnyomozó, aki történetesen egy humanoid fekete macska, egy állatokkal benépesített világban. A magyar képregények közül rengeteg karakter kedvelek, de közülük kétségtelenül Pilcz Roland álmodozó Kalyber Joe-ja viszi a prímet.

Ha a filmadaptációkat nézzük, akkor azt hiszem, hogy bármennyire bírom Tony Starkot vagy Steve Rogerst, továbbra is az X-men Loganje áll hozzám legközelebb. Nem azért, mert a fémkarmaival képes bárkit felszeletelni, hanem mert gyarlóságai ellenére nem egy eszméért küzd, hanem konkrét személyekért, akkor is, ha sokszor kifejezetten rossz helyzetből indul.

 

x-men-uj-nemzedek-borito.jpg

 

Hogyan vált belőled képregényfordító? Eddig hány történetet/füzetet köszönhetnek neked a magyar rajongók?

A kétezres évek elején Magyarországon poszt-apokaliptikus állapotok uralkodtak képregényfronton, szuperhősök terén csak a Csodálatos Pókember füzet ment kéthavonta. Még nem nyíltak meg a képregénykiadók, a netes rendelés még nem terjedt el, és mint mondtam, nyoma sem volt annak a választéknak, amihez fogható öt éve sem volt jellemző.

A legtöbb ember számítógépes formában feltöltött képregényeket olvasott, angol nyelven, vagy, ami akkoriban meghatározó volt, magyarul, honosítás formájában. Én is bekapcsolódtam ezekbe, kerültek ki fordításaim, amik már nem elérhetőek.

Ugyanakkor a mostani képregényes rajongótábor abból a magból nőtte ki magát, így nagyon sokat nyomtak a latba az akkor kötött kapcsolatok. Azok, akik egykor itt dolgoztak, átnyergeltek a hagyományos, nyomtatott kiadásokra. Egyikük beajánlott a jelenleg futó X-men kötetek fordítására, és azóta jelenik meg nyomtatásban is fordításom.

 

Lépésről-lépésre hogy néz ki egy képregény fordító munkája?

Egy képregényíróéval szemben nincs semmi extra benne. Míg a képregényíró panelokra bontja a történetet, instrukciókat ad, és folyamatosan tartja a kapcsolatot a többi alkotóval, addig a képregényfordítónak arra kell ügyelnie, hogy a szöveg beleférjen a buborékokba – kevesebb mozgástere van, mint egy regényfordítónak, de több, mint egy filmszinkron fordítójának.

Ezt onnan is tudom, hogy az X-Embörök képregény – egy paródiaképregény arról, hogy mekkora különbség van esélyre kitörés terén Amerikában és Magyarországon – szövegezésében is kiveszem a részemet, amit Rozgonyi Zalán rajzol, Váradi Gábor húz ki és színez, illetve a történetet együtt találjuk ki.

 

x-men-2-borito.jpg

 

Körülbelül mennyi időbe telik lefordítani egy képregényt?

Én munka és tanulás mellett csinálom, ráadásul a hetvenes-nyolcvanas évekbeli, kicsit bőbeszédűbb képregényeket fordítok. Este vagy hétvégenként, amikor időm engedi. Általában egy oldal szövegfüggvényében tizenöt-húsz perc, viszont természetesen a nyers szöveget utána még egyszer is át kell olvasnom, hogy megszerkesszem, mielőtt elküldeném további korrektúrázásra. Sok képregénynél pont azért csikorog a fordítás, mert futószalagon tolják kifelé, szerencsére a mi köteteink kicsit emberibb léptekben jönnek ki.

 

Melyik volt a kedvenc munkád és miért?

Valahol büszke vagyok rá, hogy az én tolmácsolásomban jelent meg itthon a létező legelső X-men füzet, de alapjáraton szeretek ezen a sorozaton dolgozni.

 

Itthon is egyre több cont és képregényfesztivált tartanak. Hogy látod a hazai helyzetet, kezdünk felzárkózni a nyugathoz a rendezvények minőségében és a rajongók számának tekintetében?

Rajongók számában és a rendezvény minőségében soha nem lesz esélyünk megközelíteni azt a méretet, ami tőlünk nyugatra jellemző. Egyrészt azért, mert nincs annyi magyar nyelvű ember, mint angol, német, spanyol vagy francia nyelvű, akikre nagyobb, rongyrázósabb conokat lehetne építeni. Másrészt azért odaát a képregénynek kicsit nagyobb kultusza van, nálunk a rendszerváltás előtt nem igazán nézték jó szemmel ezt a médiumot, a szuperhősök 1989-ig nem is kerültek az újságosok polcára, hiába nyomtatták nálunk a svéd kiadásokat.

Harmadrészt anyagilag sem vagyunk annyira eleresztve, mint a tőlünk nyugatabbra élők. Ez nem azt jelenti, hogy nem is érdemes nálunk képregényfesztivált tartani, vagy hogy „sárgább, savanyúbb, mienk” mentalitásban viszonyuljunk hozzájuk. Az is kifejezetten jó, hogy ezek a fesztiválok már nem csak Budapest területére jellemzők, hanem egyre elterjedtebbek az ország más pontjaiban is – tavaly tartottuk például a X. Szegedi Képregényfesztivált.

Soha nem fogunk olyan fesztiválokat rendezni, mint nyugaton, de nem is ez a cél, hanem hogy olyan képregényfesztiválokat tartsunk, amikre jó eljárni attól függetlenül, hogy honnan származunk – Magyarország határain belül és túl.

 

x-men-3-borito.jpg

 

KultBumm