Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A kezdetektől napjainkig - Nagyinterjú Sallai Péterrel

2019.04.27

Sallai Péter nevéhez olyan neves zenekarok borítói fűződnek, mint a Crematory, a Sabaton, a Cavalera Conspiracy, az Accept, a Kataklysm, az Ossian, a Kalapács vagy a W.A.S.P. Amellett, hogy világszerte elismert grafikus, a Bornholm zenekar frontembere, zeneszerzője és dalszövegírója. Nagyinterjúnkban zenei pályafutásáról, a zene- és szövegalkotásról, a készülő albumukról, a hazai és külföldi metál szcénáról, a pogány metalról, a Lords of Chaos című filmben betöltött szerepéről és a grafikai munkáiról kérdeztük.

Mikor kezdtél el zenével foglalkozni?

Szerencs környékén születtem, ott is éltem, valahol 1993 környékén beszippantott a zene, majd 1996-ban nagy nehézségek árán meglett az első gitárom. Onnantól kezdve rengeteget foglalkoztam a zenéléssel, és néhány helyi zenekarban is megfordultam, mint gitáros.

Fiatalabb korodban mely zenekarok voltak hatással rád?

Amikor tizenéves voltam, akkor jött be a köztudatba grunge stílus, gyakorlatilag a csapból is az folyt, viszont engem teljesen hidegen hagyott. Mi sokkal inkább Iron Maident, Judas Priestet, ACDC-t hallgattunk, aztán persze Metallica-t, Slayert, Ozzy Osbourne-t. Az elején szinte mindent játszottunk, amit hallgattunk, vagy ismertünk, Alice Coopert, Sepulturat és Metallica-t is.  Előfordult, hogy több zenekarban is játszottam egyszerre, akkor tanultam meg, hogy milyen is igazából zenélni és ismerkedtem meg az összes olyan rock és metál zenével, ami a mai napig közel áll hozzám. Fontosnak tartom, hogy már akkor igyekeztünk saját számokat írni a feldolgozások mellett. Valahol az volt a dolog lényege, nem pedig ilyen tribute-zenekar szerű dolog. A feldolgozásokból tanultunk, aztán próbáltuk megtalálni a saját hangunkat.

 

sallai-borito.jpg

Fotó:Máté Krisztina

 

Aztán 2000-ben jött a Bornholm

Pontosan 1999 decemberében, amikor végképp megérett bennünk az elhatározás, hogy nem szeretnénk továbbvinni az akkori thras-es jellegű dolgot, valamint a zenekar egy részét évek óta befolyásolta már a black metal vonal. Úgy emlékszem hárman alakítottuk meg a zenekart, amiből aztán később csak én maradtam.

Az évek alatt több tagcserét élt meg a zenekar. Mi volt ennek az oka?

Tagcserék mindig vannak, ez egy természetes folyamat. Emberek jönnek-mennek, főleg amikor még eléggé fiatal az ember, nagyon hamar vált érdeklődési kört, vagy prioritást, kiderülnek emberi, vagy zenei összeférhetetlenségek. Nyíregyházán jártam főiskolára, majd elköltöztem Budapestre, ez sem könnyített a dolgon, valamint a bandából nem mindenki a zenei vonalon képzelte el az életét. Akadtak ellentétek bőven, de egy idő után a baráti társaságból alakuló zenekarok mindig szétszélednek. Volt, aki egy ideig rendszertelenül otthonról segített be, de jó pár évig főleg kisegítő zenészekkel dolgoztunk. Mivel a zenét és a szövegeket is én írom, ezért a zenekar stílusát nem befolyásolták ezek a kényszerű, vagy szükséges a tagcserék. Viszont elég ambiciózus voltam és rengeteg olyan emberrel hozott össze a sors, akiről időközben kiderült, hogy különböző emberi problémákkal küszködik, vagy később családot alapított, vagy zenei okokból átment egy másik zenekarba. Talán ezért történt annyi tagcsere, de ez mondhatjuk úgy, hogy ez külföldön sem szokatlan ebben a zenei stílusban. Petheő Attila régen a Doomsdayben játszott, most a Bornholm mellett a Zivatart csinálja, Bucsi László pedig a néhai Constellationből érkezett. Juhász Dávid biztos pontnak számít, már több, mint tíz éve tag, ő korábban a Sin of Kainból lehet ismerős azoknak, akik régebben követik szemmel a műfajt. Mi ketten hozzuk létre a zenét, a koncerteken persze teljes felállás van.

 

bornholm1.jpg

Sallai Péter, Petheő Attila, Juhász Dávid

 

Hogy néz ki a zenealkotás a gyakorlatban?

Soha nem írok agyból zenét, később ugyanúgy meg kell tanulnom, amiket kitalálok. Amikor elkezdek zenét írni, nagyjából egyben hallom magamban a teljes kompozíciót, amit aztán szét kell szednem különböző hangszerekre, hogy a valóságban is meg tudjon szólalni. Általában a zenével és nem a szövegekkel foglalkozunk először. Többnyire úgy működik, hogy Dávidnak elküldöm az ötleteimet, a dob jó része rá van bízva, és a különböző változások, verziók után elnyeri a dal a végső formáját. Nyilván a folyamat végén össze kell fésülni a hangszereket, a dobok témáit, ami hosszadalmasabb munka, ezért van, hogy több évbe telik, mire elkészül egy lemez. Mivel van civil munkánk is és a zeneszerzéshez ihlet kell, ezért számomra ezt nem lehet ipari szinten űzni.

A demón és az első három lemezen nem én énekeltem, csak vokáloztam, több énekes is megfordult a zenekarban előttem, bár az alkotási folyamatban többnyire nem vettek részt. Én akkoriban inkább a zenével és a háttérben zajló dolgokkal akartam foglalkozni. Aztán jó pár próbálkozás után rájöttünk, hogy egy állandó énekesre van szükség, mert egy zenekart sokszor a frontemberrel azonosítják, és ha ezen a ponton egy zenekar folyton változik, akkor az emberek nem tudnak úgy nézni a rá, mintha ugyanaz lenne. Ezért úgy döntöttünk, hogy a gitározással együtt elvállalom az éneklést is, ha már a szövegek és a zenekarvezetés úgyis a kezdetektől teljesen az én reszortom.

A dalokat hallgatva számomra úgy tűnik, mintha olyan ihletettségben születtek volna a szövegek, mint amilyen állapotban Aleister Crowley megírta a Liber Al Vel Legis című művét. Az említett mű mellett utalásokat fedeztem fel a Salamon kulcsaiból, a Corpus Hermeticumból, a Tabula Smaragdinából, a Necronomiconból, az északi, az egyiptomi és a sumér mitológiából. Mintha az egyetemes tudásból merítenél egy átszellemült állapotban…

Valamilyen módon a kezdetektől kapcsolódtam az okkultizmushoz. Eleve ez egy sikamlós téma és nehéz is egzaktan fogalmazni, sok körülötte a homály. Viszont mindig értek különleges tapasztalatok, az is előfordult, hogy miután megnéztem, hogy miket írtam le, szembesültem vele, hogy más is leírt hasonló dolgokat már valahol. Rengeteget olvastam utána az inspiratív állapotban született dolgoknak akár hónapokkal később is. Átfolynak rajtam a szövegek, előfordult, hogy évekkel később jövök rá, hogy máshol ez a gondolat már ezer éve, vagy akár mondjuk egy Aleister Crowleynál is megjelent.

 

bornholm3.jpg

 

Milyen stílusba sorolod a zenekart? Pogány metal? Milyen volt a régi és milyen a mai pogány metal?

Ez is egy olyan elnevezés, amit manapság ha kimondanak, engem a hideg ráz. Amikor bejött a köztudatba a black metal, még teljesen más hangulata volt ennek a szónak, amire tökéletes példa a Bathory vagy a régi érás Satyricon zenekar. Manapság már inkább egy félig hagyományőrző műsoron alapuló, bulizós, a komolyabb ideológiai, szellemi hátteret teljesen mellőző stílussá alakult át, ezért mi nem is szívesen használjuk a pagan kifejezést, mert annyira ráragadt ezekre a zenekarokra. Emiatt előfordult már, hogy minket is valami ilyesminek tekintettek és teljesen mást kaptak a koncerten, mint amit vártak.

Mindig úgy voltam vele, hogy a saját zenémet csinálom, a saját metalomat, és mindenki azt mond rá, amit akar. Nem akarok senkit sem utánozni, vagy egy stílus korlátai közé szorítani a zenénket. Nyilván megvannak ennek is a határai, de inkább mélyebbre igyekszem, mint új dolgok felé szélesíteni a zenét.

Több külföldi fellépés után van némi rálátásod: mi a különbség a hazai és a külföldi metál szcéna között?

Régebben mindig az történt, hogy a magyarok pár éves különbséggel elkezdték követni a külföldi trendeket, így itthon megjelentek a neves zenekarok, stílusok kópiái. Manapság rengeteg olyan vállfaja van a műfajnak itthon, ami népszerű, ezek viszont teljesen kívül állnak az érdeklődési körömön. Talán hiányoznak azok a fiatal zenekarok, akik saját zenei vagy ideológiai ötlettel állnának elő. De azért megjelennek ígéretes dolgok is.

Külföldön viszont a legnagyobb nyugalommal vágnak bele új, vagy teljesen trendellenes dolgokba. Például Svédországban teljesen természetesnek veszik, hogy olyan zenét csinálnak, ami belülről jön, és nem olyat, amiről azt gondolják, hogy majd ilyen, vagy olyan módon befutnak vele. Sokkal őszintébben állnak hozzá. Itthon manapság már nem is fáradoznak azon, hogy lemásoljanak egy zenei stílust, hanem tribute zenekarok alakulnak. A pénz nagy motivációs erővel bír, de mindenkinek rá kell jönnie, hogy a zenészből javarészt akkor lesz milliomos, ha előtte milliárdos volt. A sokszorosát kell belefektetni, mint ami eleinte visszajön és nem szabad azt várni, hogy azonnal többezres közönség csengeti a pénzt a bejáratnál.

 

bornholm2.jpg

 

Magyarországon összezsugorodott az undergrund szcéna. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Itthon visszaszorultak a stílus külsőségei, kevesebb a hosszú haj, a klasszikus metal arc, viszont külföldön ezt ugyanúgy fontosnak tartják, például Göteborgban nincs kirekesztettség érzése egy ilyen figurának, mert ott része az egész mainstreamnek, a város életének és a társadalom által megbecsült embereket is találunk köztük. Külföldön máshogy tekintenek erre a szubkultúrára, mint itthon. Magyarországon az emberek már nem is feltétlenül a zene, maga a zenekar, hanem a társaság miatt járnak el a szórakozóhelyekre. Régen senki nem kötött kompromisszumot sem a zene, sem az élet területén. Amikor Budapestre költöztem, kilenc munkahelyet hagytam ott négy év alatt a zenélés miatt, mert nem kötök kompromisszumokat. Most a hétvégi rockerek vannak többségben, pedig régen az volt ez ereje ennek a dolognak, hogy akik a részeseivé váltak, nem voltak hajlandók betartani azokat a szabályokat, amiket a társadalom rájuk erőltetett.

Jelenleg is zajlanak az ötödik albumotok munkálatai. Előzetesen mit lehet tudni az anyagról?

Március elején kezdődtek el a felvételek, áprilisban fejezzük be, de a keverés és a különböző külföldön is készülő utómunkák miatt ősszel vagy tél elején kapjuk meg a kész anyagot. A kiadóról és a lemez anyagáról még nem mondhatok semmi konkrétumot, de azt igen, hogy jóval több munka van benne, mint az eddigi összes lemezünkben együtt, úgy érzem, hogy talán felülmúltuk az eddigi teljesítményünket.

Idén mutatták be Jonas Åkerlund rendezésében a Lords of Chaos című filmet, amely a hírhedt svéd Mayhem zenekar történetét dolgozza fel. Milyen szerep jutott ebben a Bornholm zenekarnak?

Évek óta ment a pletyka, hogy meg akarják filmesíteni a Mayhem történetét. 2016 szeptemberében a zenekar kapott egy levelet egy casting ügynökségtől, hogy lenne-e kedvünk színészeket megtanítani arra, hogy hitelesen alakítsanak zenészeket a filmvásznon. Bár nem közölték, de sejtettem, hogy erről a filmről van szó. A film nagy részét Magyarországon forgatták, a zenei jelenetek előkészítésénél Juhász Dávid a dobokért, én a húros hangszerekért feleltem. Féltünk tőle, hogy mit kezdünk majd olyan emberekkel, akiknek eddig közük sem volt a zenéléshez. Emlékszem, mikor első nap megérkeztek hat óra késés után, pár perc alatt iszonyatos káoszt és hangzavart okoztak a próbateremben, ami után döbbenten ültünk, hogy mi lesz ebből...Jó hangulatban teltek a próbák, mert hamar összebarátkoztunk a színészekkel és a rendezővel. Megkaptuk a soundtracket, amiket nekik meg kellett tanulni előadni, volt, hogy teljes számokat, de többnyire részleteket. Viszont sikerült például a Hellhammert megszemélyesítő Anthony de la Torrenak úgy megtanulni dobon a számokat, szinte ahogy megírták, mindezt hét nap alatt. Sokat gyakoroltak, és annak ellenére, hogy hollywoodi színészekről beszélünk, a kényelem nem volt szempont. Fogalmam nincs, mikor aludtak, és néha a forgatási szünetekben is hangszer volt a kezükben. Igazán elhivatottak voltak, maximálisan komolyan vették a szerepet, nem volt viccelődés, vagy bármi. Az Euronymous-t alakító Rory Culkin is azt mondta nekem, hogy nem nagyjából, hanem amennyire hitelesen csak lehet, meg akarja tanulni a számokat. A legmeglepőbb a Deadet alakító Jack Kilmer volt, aki egy spirálfüzettel jelent meg, hatalmas fordított keresztekkel díszítve, benne pedig az összes Mayhem szöveg, ami kellett. Azonnal kiderült, hogy ő black metal rajongó és nagyon sokat jelentett neki, hogy szerepet vállalhat ebben a filmben. A felvételek alatt nem szólt a gitár, viszont begyakoroltuk, hogy mozog egy gitáros, hol áll, Jack viszont végig a saját hangján és teljes beleéléssel énekelte a számokat. A forgatási napokon is segítettünk a srácoknak, sokszor a rendező mellett ültem a kamera mögött a gitárral, hogy odapillanthassanak, ha valami gond van. Jonas is elégedett volt a teljesítménnyel, összességében egy jó hangulatú forgatás volt, és sokat tanultunk belőle. A végén jutalom gyanánt még a templom égetős jelenetnél is ott lehettünk nézőként. Nagyon szép gesztus a színészektől és a rendezőtől, hogy rendszeresen megemlítenek minket az interjúban, pedig ez nem szokás ebben a műfajban.

 

lords-of-chaos.jpg

Juhász Dávid és Sallai Péter a színészekkel a forgatási szünetben

 

Volt egy különleges hozadéka ennek az egésznek, ugyanis az első forgatási napon odajött hozzám a rendező, hogy mit szólnék hozzá, ha forgatnánk anyagot egy Metallica kliphez. Három napunk volt rá, reggeltől estig zajlottak a felvételek, amiken egy-két részben feltűnik az én kezem is a gitáron. Ugyanúgy a színészek részvételével, egy plusz feladatként álltunk neki a dolognak, ebből született a ManUnkind klip.

Térjünk rá az életed másik sarkalatos pontjára. Hogyan vált belőled ma már világszerte elismert grafikus?

Gyakorlatilag, amióta az eszemet tudom, rajzolok. Hatosztályos gimnáziumba jártam Szerencsen, már az akkori rajztanárom intenzíven foglalkozott velem, emellett egy Miskolc környéki grafikusművész volt a mesterem a gimnáziumi évek alatt, majd felvételt nyertem a Nyíregyházi Főiskolára, ahol rajz és vizuális kommunikáció szakon végeztem. Viszont ott nem művészeket, hanem sokkal inkább tanárokat képeztek, engem pedig soha nem vonzott a tanári pálya. Közvetlenül utána Budapestre költöztem, viszont a grafikai stúdiók által elvárt szinthez képest akkoriban nagyon le volt maradva a felsőoktatás, ezért szinte mindent újra kellett tanulnom.

2003 környékén ismerkedtem meg Havancsák Gyulával, aki már ismert volt az általa készített lemezborítókról, akkoriban egy nagy minőségbeli ugrás volt megfigyelhető itthon ezen a téren. Általa kerültem az akkoriban nagy névnek számító Digital Reality játékszoftverfejlesztő céghez, ott tanultam a legtöbbet a szakmáról, majd később megfordultam a szintén ebben utazó másik nagy cégnél a Stormregionnál is. Miután a 2008-as gazdasági válság tönkretette a hazai játékfejlesztő szcénát, én pedig akkor már együtt dolgoztam a Galaktikával és egyéb sci-fi műfajú könyvkiadókkal is, akiknek könyvborítókat készítettem, kipróbáltam az önállósodást. Már voltak gyakoribb megrendeléseim, és kisebb kitérőkkel 2010-től elkezdtem úgy alakítani az életemet, hogy a zenekaromra és a grafikai munkáimra építve kizárólag a saját lábamon álljak.

Hogy jönnek a grafikai felkérések?

A legelső munkám úgy emlékszem, hogy 2003-ban volt a Relikvia nevű gothic metal zenekarnak, amiben az akkori lakótársam gitározott, elég sokat lógtunk együtt a többiekkel is, a Terra Incognita című bemutatkozó lemezükön dolgoztam először. Később kapcsolatba kerültem a Hammer Records-al, így a Kalapácsnak, az Ossiannak és a Black-Outnak, valamint rengeteg egyéb más magyar zenekarnak is készítettem lemezborítókat az évek során. Eleinte még nem volt meg hozzá a technikai fejlettség, hogy ennyire gyorsan lehessen dolgozni, az is előfordult, hogy internetkávézóból töltöttem fel a munkát, mert még az internet sem terjedt el a háztartásokban, igazi hőskor volt. Eleinte ritkán jöttek felkérések külföldről, majd ahogy gyarapodtak a felkérések, egy idő után azt vettem észre, hogy a világ szinte összes kiadójának dolgozom és manapság már szelektálnom kell, hogy milyen munkát vállalok el, vagy egyáltalán lehetséges-e időben teljesíteni.

A Sabaton 2009-ben keresett meg, hogy tervezzek nekik pólókat, majd 2011-ben felkértek a készülő lemezük borítójának elkészítésére, ami 2012-ben aranylemez lett. Valahonnan innen indult a kapcsolatom velük, de persze sok más zenekarral is sikerült személyes barátságokat kialakítani a munka, vagy a zenekar által.

Több turné látványvilágát, fesztiválok színpad dizájnját és arculatát készítettem el, nem kizárólag a borítótervezésre korlátozódik a munkám. Soha nem tudom, hogy milyen felkérésre kelek fel reggel, de csak azt vállalom el, amihez van kedvem és időm.

 

sallai-2.jpg

Fotó:Máté Krisztina

 

Mi alapján készül el egy-egy borító? Mennyire befolyásol a zenei anyag vagy az aktuális hangulatod?

Zenét nagyon ritkán küldenek el, mert többnyire ebben a stádiumban még titkos az anyag, általában még beszélnem sem szabad arról, hogy éppen min dolgozom, mert fel van építve egy promóció, és megvan az ideje, hogy mikor, minek szabad kiderülnie. Az a fontos, hogy az ember ebben a zenei közegben nőjön fel, ismerje az adott zenekar zenei világát, a stílusokat, azt, hogy kinek mire van szüksége látvány szempontjából. Ezért például hiába bíznak meg a zenekarok munkával mondjuk egy grafikai stúdiót, nem tudnak vele mit kezdeni, ha nem élik a zenét. Nem ugyanaz kell, mondjuk egy black metal és egy heavy metal zenekarnak. Nálam úgy működik, hogy amint meghallom a lemezcímet és valami témát a borítóval kapcsolatban, beugrik egy vízió. A legfontosabb, hogy ez meglegyen, amiből már ki lehet indulni, lehet rá építeni egy koncepciót. Én nem vagyok az a fajta grafikus, aki vázlatokat csinál és kialakítja, hogy pontosan mi hol legyen. Többnyire sokat alakul, inkább egyfajta folyamat, mint egy kész ötlet kidolgozása. Azt vettem észre, hogy minél ismertebb egy zenekar, annál inkább megbecsülik a grafikust, teljes egészében rábízzák az alkotási folyamatot, ami a dolog lényege, szóval sok vonalon lehet tapasztalatot szerezni. Egyik borító sem készül úgy, mint a másik előtte, nincs erre berögzült módszerem, minden képnek külön története van, egy külön világ mindegyik.
Különböző lelkiállapotok vannak, időszakok, más-más hatások érik az embert minden egyes grafika elkészítése közben. Nem mindig könnyű munka ez a határidők miatt, de ha nem szeretném, nem is tudnám csinálni. Nagyrészt digitális tollal, tableten dolgozom, de az is előfordult a közelmúltban, hogy visszatértem a teljesen analóg, papírra való rajzoláshoz, igazából a lehetőségek tárháza végtelen.

Szekáry Zsuzsanna