Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Érthetően, tiszta szívvel-Interjú Lőrincz P. Gabriella költővel

2018.04.17

Lőrincz P. Gabriella költő Kárpátalján, Beregazászon él, két gyermek édesanyja. Kiemelkedően aktív tagja a hazai és a határon túli kortárs irodalmi életnek. Rendszeresen fellép iskolákban és irodalmi rendezvényeken. Első verseit 2008-ban közölte az Együtt folyóirat. 2009-ben jelent meg az első önálló kötete, Karcok címmel, 2012-ben a Fény-hiány, 2016-ban pedig a Szürke az Intermix Kiadó gondozásában. 2009 óta munkatársa a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetnek (KMMI). Negyedik kötete az Átszállás előtt, 2018-ban jelent meg a KMTG gondozásában.

Írásai több anyaországi és külhoni folyóiratban megjelennek. Tagja a Magyar Értelmiségiek Kulturális Közösségének és a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának. 2014-től a Magyar Írószövetség, 2017-től az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Anyanyelvi Konferencia tagja, 2018-tól a Magyar PEN Culb-nak. 2017 óta az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatójaként segíti a fiatal irodalmárok fejlődését. Mivel Lőrincz P. Gabriella számára minden közegben kiemelten fontos az irodalom népszerűsítése, ezért egy szakmai sallangoktól mentes interjút készítettünk vele.

 

lorincz-p-kis-kep.jpg

 

 

Gondolom nem először és nem is utoljára teszik fel neked a kérdést, mert aki nem nyüzsög hivatásszerűen az irodalmi életben, el sem tudja képzelni, hogyan és miért lesz valakiből költő?

 

Valójában csak beszélgetések közben teszik fel ezt a kérdést, amire nem hinném, hogy tudom a jó választ. Annyit tudok, hogy gyermekkorom óta szeretem a verseket, a népzenét, és a mondókákat. A versek olvasása és a szavalás egyszer csak arra indított, hogy magam is ezzel akarok foglalkozni, így megszületett az első versike, aztán teljesen természetessé vált, hogy írok.

 

Mi kell ahhoz, hogy valakiből poéta váljon? Szorgalom, tanulás, tehetség megfelelő elegye? Szerinted mi a jó költő ismérve? Ha te személy szerint elolvasol egy verset vagy egy kötetet, mi alapján találod jónak?

 

A versírás alapjait meg lehet tanulni, hiszen volt időszak, amikor minden gimnazistának kellett tudnia verset írni, de mint kiderült, ez önmagában nem elég. Bizonyosan kell hozzá egyfajta tehetség és mindenképp állhatatosság és szakmai alázat. És ha már mindezek megvannak, akkor sem biztos, hogy ismertté vagy elismertté válik valaki. Az olvasóval és a szakmával is meg kell ismertetnie az írásait, megtalálni a középutat. Azt hiszem, hogy minden szerző ezt keresi, s ezzel talán arra a kérdésre is válaszoltam, hogy mi a jó szerző ismérve. Én minden esetben elutasítom a szakmai belterjességet, azt várom el egy verstől, hogy fordítson ki magamból, hogy öljön meg, majd támasszon fel. Nincs elvárásom a költővel szemben, de annál nagyobb a verssel szemben.

 

lorincz-p-sz.jpg

 

Költő vagy költőnő? Bántónak tartod a nemedre való utalást?

 

Én kicsit sem tartom bántónak, sőt! Nem is olyan rég írtam is erről egy esszét (http://olvasat.hu/nok-akik-irnak/) . Szeretek nőnek lenni. Édesanya és feleség vagyok. Azt hiszem ez a költőnő kifejezés csak azok számára bántó, akik elégedetlenek önmagukkal. Bár a költészetnek nincs neme, de a szerzőnek van. Én nem állok divatból azok közé, akik máshogyan gondolják. Ha költőnőnek neveznek, azt is elfogadom, sokak fejében (hála Istennek) meg sem fordul, hogy ez bántás, vagy alábecsülés.

 

Te nem vagy egy fotelban vagy kávézókban üldögélő költő, hanem aktív tagja vagy a magyar irodalmi életnek. Miért annyira fontos számodra határon innen és túl is az irodalom népszerűsítése?

 

Hát a fotel valóban messze van. Mindig azt gondoltam és gondolom ma is, hogy a gyermekek nem véletlenül vannak ránk bízva. Minden gyermek okkal születik oda, ahová. Minden gyermek egy csodálatos, tiszta teremtmény. Ha jó dolgokat juttatunk el hozzájuk, ha jó dolgokat adunk nekik, akkor felruházzuk őket jóval, amit egész életükben megtarthatnak. Az író ember dolga nem csak annyi, hogy írjon, hanem, hogy olvasót neveljen. Az iskolai tanórák percei nem mindig adnak lehetőséget az irodalom valós megismerésére, de amikor személyesen van lehetőség egy költővel vagy íróval beszélgetni, az talán meghozza a kedvet az olvasáshoz és akár az íráshoz is. Hiába írunk, ha olvasónk nem lesz.

 

lorincz-p-felolvas.jpg

 

Verseidben sokszor megjelenik a vallásosság és Isten. Milyen szerepet tölt be Isten a mindennapjaidban?

 

Bár református vagyok, valójában a vallásról még soha nem írtam. Isten az életem része, nem csupán teremtőm, de megtartóm is. Nem tudom elképzelni az életemet Isten jelenléte nélkül. Nem vallásos családban nőttem fel, magam döntöttem el, kegyelemből, hogy így szeretnék élni. Nem volt jó nekem hitetlenül. Hiányérzetem volt, elveszett és tanácstalan voltam. Már nem vagyok az.

 

Valóban csak a fájdalmas érzésekből fakadó szerelmes versek ütnek igazán nagyot?

 

A szerelmes vers nálam mindig kényes téma. Soha nem merek hozzákezdeni szerelmes vers megírásához, ha mégis megteszem, akkor azt hideg fejjel. Azt tapasztalom, hogy valójában nem a szerelem megléte, hanem az elvesztése, a hiánya az, amit egy költő jól meg tud írni. Abban már nem csak szenvedély van, hanem szenvedés is. Persze vannak vidám szerelmes versek, de azt hallom vissza az olvasóktól, hogy a nagyon fájdalmas verseket tudják valójában befogadni, hiszen a szerelmet, s annak elvesztését mindenki megtapasztalja. Kedves emlékeik törnek elő a múltból, vagy csupán jóleső dolog néha az embernek egy szép szerelmes verset megkönnyezni.

 

lorincz-p-isten.jpg

 

Legújabb kötetednek miért az Átszállás előtt címet adtad?

 

Több oka is van annak, hogy az új kötetem ezt a címet kapta. Az első nem más, minthogy kellett egy cím, s választottam a verseim közül egyet, csupán munkacím gyanánt, aztán rájöttem, hogy ez sem véletlen, ahogy semmi nem az. Én szó szerint mindig úton vagyok. Nem csupán fizikailag utazom sokat, hanem a versírásban és magánemberként is. Nem kell a célon gondolkodnom, viszont az úton történnek az érdekes dolgok. Mindannyian megyünk, állomások vannak az életünkben, aztán átszállunk, vagyis amikor úton vagyunk, akkor épp átszállás előtt vagyunk, mikor állomáson vagyunk, akkor is átszállás előtt vagyunk. S aztán még ott van egy harmadik dolog is a kötettel kapcsolatban, az hogy ez egy válogatás kötet. Mivel az előző három könyvem Kárpátalján jelent meg, ez az első magyarországi verseskötetem. Ez is egyfajta út, egyfajta átszállás.

 

lorincz-p-atszallas-elott-borito.jpg

 

Mostanában a novellaírásban is jeleskedsz, pedig eleinte tartottál ettől a műfajtól. Mi volt ennek az oka?

 

Valójában minden porcikámmal ellenkeztem minden prózai műfajjal szemben. Nekem mindig a vers volt a mindenem. Soha nem tudtam elképzelni, hogy amit megírok az nem vers lesz. Persze többen bíztattak egy ideig, hogy írjak novellát, de egy idő után abbahagyták, tudomásul vették, és békén hagytak. Viszont lassan az évek során gyűlt bennem a mondanivaló, amihez a vers zártsága már kevésnek bizonyult. Akkor írtam meg az első novellámat, ami itt az oldalon is olvasható.(http://www.kultbumm.hu/cikkek/irodalom/lorincz-p.-gabriella--kaposztafold-gyermeke-novella.html). Talán azért tartottam a prózai műfajtól, mert nem éreztem magam felkészültnek rá. Az embernek élete folyamán nagyon sok a tanulnivalója, akkor is, ha nem alkot, ha nem áll a nyilvánosság elé, és bizonyosan az is közrejátszott, hogy sok költő próbálkozását láttam már, amik nem mindig zárultak sikerrel. Ma is minden megjelenő írásomnál izgulok, várom az olvasói és a szakmai visszajelzéseket, hálás vagyok a figyelemért és a tanácsokért is.

 

Mik a jövőbeli terveid?

 

Mindenekelőtt szeretnék minél több magyarlakta településre eljutni, minél több fiatallal találkozni, és megszerettetni velük az olvasást, az irodalmat. Készülőben van egy novelláskötetem, bár még nagyon az elején tartok. Nincsenek égig érő, meg nem valósítható álmaim. Elégedett vagyok azzal, amim van: van családom, barátaim, munkám, mindenem megvan, amire valaha vágytam. Épp annyira örülök egy szál tulipánnak, vagy egy jó vers olvasásának, mint bármilyen szakmai dolognak.

 

lorincz-p-obbekkel.jpg

Csordás Lászlóval, Shrek Tímeával és Marcsák Gergellyel

 

Szekáry Zsuzsanna