Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Múltunkban rejlik a jövőnk - interjú Joó Emesével, a Fővárosi Nagycirkusz muzeológusával

2019.05.16

A Fővárosi Nagycirkusz muzeológusával, Joó Emesével beszélgettünk a Magyar Cirkuszművészeti Múzeumról és a Közép-európai Cirkuszművészeti Kutatóközpont és Adattárról. A szakember az intézményekhez kapcsolódó munkájáról, valamint a Fővárosi Nagycirkusz 130 évét bemutató történeti kiállításról mesélt.

 

joo-emese.jpg

Mi a feladata a Fővárosi Nagycirkuszban?

Etnográfus muzeológus vagyok, ezelőtt a Néprajzi Múzeumban dolgoztam, és jelenleg is tanítok néprajzot és néprajzi interpretációt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Múzeumpedagógiai Szaktanácsadó szakirányú továbbképzésén. Mindig is vonzott a cirkuszművészet, lelkes cirkuszlátogató voltam. A kicsit alternatív témák érdekelnek, amik jelen vannak a kortárs kultúrában, és bár van hagyományuk, mégis mai, továbbélő jelenségek, így néprajzosként ez izgat nagyon a cirkusz világában. Muzeológusként pedig az, hogy a papíron már létező Magyar Cirkuszművészeti Múzeum és Közép-európai Cirkuszművészeti Kutatóközpont és Adattár műtárgy gyűjteményét fejlesszem. Az indulás már egy évvel ezelőtt elkezdődött. Sok nyomtatvánnyal, plakáttal, fényképpel, valamint a hatalmas Gervai-gyűjteménnyel gazdagodtunk, bár tárgyunk még viszonylag kevés van.

A legszebb muzeológiai feladatot kaptam, amikor a történeti anyag gondozása mellett a kortárs kultúrából kell kiválasztani azt, ami releváns, amit el kell tenni az örökkévalóságnak, ami a Cirkuszművészeti Múzeum törzsanyaga lehet, és ami gazdag jelentéssel bíró tárgyakból áll. Természetesen fontos a használatuk és a készítésük módja, a hozzájuk kapcsolódó produkciók, valamint a cirkuszos családok történetei. Nagyon sok olyan rekvizit van a Fővárosi Nagycirkuszban, amik használati tárgyak, így sokan nem is gondolják, hogy ezeknek muzeális értékük van. Ha ezekre nem csapunk le most – a mögötte álló ember történetével együtt –, akkor utólag nehezen rekonstruálhatók.

Muzeológusként behatóan szeretném megismerni a cirkuszművészetet, hogy a kortárs cirkuszművészet teljességéből kiválasszam a legfontosabb tárgyakat, emlékeket, produkciókat, és meghatározzam, hogy azok a múzeumban milyen gyűjteményi egységekbe kerüljenek. Elkezdődött az anyagok digitalizálása, és ha tudjuk tartani, hogy ami hozzánk kerül, azt rögtön digitális formában hozzáférhetővé tegyük, akkor létrejön egy nagyon korszerű múzeum, ami elérhető lesz akár a világ legtávolabbi pontjáról. Ez szolgálhatja a tanulást, az érdeklődést, és az artisták képzését is. Egy nagyon széles háttérbázissal rendelkező, valódi társadalmi működésű múzeum lehetne, ami nemcsak történetileg dokumentál, hanem inspirálja a mai embereket arra, hogy gyakorlati szinten is foglalkozzanak a cirkuszművészettel. Ami még muzeológusként érdekes, hogy mi áll ennek a csillogó világnak a hátterében, és milyen sokrétű együttműködés hozza létre azt, amit a néző a porondon lát. A múzeumban nagy szerepet szeretnénk szánni a láthatatlan kulisszának, bemutatva az összes háttérszakmát, a tárgyat, a felszerelést, az eszközt, az életmódot és a napirendet, ami nemcsak az artistáknál speciális, hanem a cirkuszokban dolgozóknál is. Így a háttérszakmák mellett a teljes életmód és az emberi történetek is megjelennek majd a múzeumban, bárki számára elérhető formában.

Júniusban ünnepeljük a Fővárosi Nagycirkusz fennállásának 130 éves évfordulóját. Ennek kapcsán egy átfogó kiállítást tekinthet meg a közönség. Előzetesen mit lehet tudni a kiállításról?

A Fővárosi Nagycirkusz 130 évét bemutató történeti kiállítás a cirkuszművészethez kapcsolódó kulcsfogalmakra épül majd, amelyeket életszerű illusztrációkkal szeretnénk bemutatni, és amelyek behálóznák a cirkusz épületének földszintjét és az emeletét is. A tárlat nemcsak a kollégáimmal és a kiállítás kurátorával, Szonday Szandrával közös munkánkat tükrözné. Célunk egy közösségi kiállítás létrehozása, amihez hozzájárul a cirkusz közönsége, a cirkuszi szakma és a dolgozók is, akik saját tárgyakkal és történetekkel gazdagítanák a kiállítás anyagát. Ettől válna élővé, miközben természetesen bemutatjuk a tudományos hátteret is.

Szeretnénk a kiállításban életre kelteni a cirkuszművészet kiemelkedő alakjait, ezért a bemutatott tárgyakat, produkciókat vagy embereket a látogatók számára egy második olvasaton keresztül – a honlapon, egy telefonos alkalmazáson vagy egy QR kódon keresztül – tevékenység közben tesszük láthatóvá videón, plusz képekkel, vagy hangoskönyv formájában. Azt szeretnénk, hogy a kiállítás ugyanolyan élő legyen, mint a cirkuszi előadások, és meglepő gesztusokkal érintse meg a látogatókat.

Szekáry Zsuzsanna

 

Forrás: fnc.hu