Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dezső Katalin versei

2017.12.03

dezso-katalin-profil.jpg

Dezső Katalin 1996-ban született. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem másodéves esztétika-néprajz szakos hallgatója.Idén jelenik meg első verseskötete Akiket hazavártak címmel.

 

L’image en Soi

 

Önre gondoltam, ki lopja mások álmát,

szívem az eszem ellen sokszor síkra vitt,

úgy fürkésztem lázasan kegyed kis lábát,

puha combja közt születésem titkait.

 

Rejtegetni, ami mással megosztható,

nem mutat semmit, csak önző, gonosz tettet,

utoléri magát bennem a lomha szó,

magát szeretem, az alkatot, a testet.

 

A finom nő piacra fut és illatos

haját férfiak tartják mögötte folyton,

a sok kérő mohón egymásra tapos,

hogy az egyiknek egy apró igent mondjon.

 

Ha szerelmem Önben fakó érzés,

nem akar hű oldalamon nászra kelni,

egyebem nem marad, csak a fájó kérdés:

hogy felejtsek, ha magán kívül nincs semmi?

 

Homo fabrik

 

Én azért beszélek, hogy hallgatni tudjam,

hogy a kifújt levegőd a szám ízét tartja,

előtted nem volt titok semelyik múltam,

gondolj az előttünk álló tavalyra,

 

mikor elmentél, pedig egyhelyben álltál,

megnőtt minden irányvektor és utca,

melletted voltam, mikor érkezni vártál,

hogy milyen is ez, csak egy szerelmes tudja,

 

de ő se, miért. A kézfogásba hulló

lelkek ütköznek, megáll az ég a parkban,

keresném, de nincs már bennem új szó

írni, hogy szeretlek, pedig úgy akartam...