Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Divinszky Lívia rímekbe szedett versei

2017.12.08

livia.jpg

 

Kezdetnek jó!

(kis önéletrajz)

Komáromba hozott engem

Az a híres gólya,

Sietett, hogy hazaérjen

Bomba-riadóra...

 

56-ot túléltem,

(persze:néha féltem!)

puska, tank nem végzett velem,

de jött: a szerelem!

 

Mindezt én sem úszhattam meg,

Így hát férjhez mentem.

Alig kezdtem el a munkát,

Máris anya lettem...

 

ui.: Benthagytak a történetben,

Idő kebelében.

Szövöm életem víg mesékbe,

Verset írva éppen.

 

Divinszky Líviának több saját rajzaival gazdagon illusztrált kötete jelent meg magánkiadásban. Az alábbi versek Uram, adj lámpást! című válogatott írásainak kötetéből származnak.

 

Őszi dús paletta

Terítéknek-kerítésre

Lazán fut-a vad szőlős

Lázas pírral, fodros széllel

Cicomázza-még az ősz.

 

Míg perzselget Létnek tüze,

Színt is hozhat életünkbe.

S mint az Alkony bíbor ege

Merülünk majd- Éj-tengerbe.

Szentendre, 2013. október 23. sze. (Bükkös patak)

 

Mért engedi Isten?!

"Mért engedi Isten?!"

Kiáltasz fel Itt lenn,

Hogyha sorsod sújtott, S a szív nem hagy nyugtot

 

Miért lármázod fel az Eget?!

A vész nem onnan fenyeget!

Ha sorsodnak ura lennél,

Kikötnél a Belső Csendnél.

 

Tán Isten lépjen helyetted?

S a jutalmat Te meg felvedd?

Elmélkedve szállj Mélyedre,

S jusson Múltad is eszedbe:

 

Hol hibáztak és vétettek

Könnyelműen megtett léptek?-

Ló is botlik árok mentén, 

Szemrehányón Úrhoz nem tér!

 

Állatnál oktondibb lennél?!-

Magadba nézz!-kell több ennél?!

Dolgok okát-ott meglátod,

S élted így lesz mindig áldott!

Máriaremete, 2014. június 9. Pünkösd hétfő

 

Idő-fogó

Zsenge énem-ó mily távol!

S néz vissza a múlt távlatából

Bölcs találmány a fotózás:

Idő-fogó kalandozás.

 

Ifjúságom ott megmaradt,

Míg az idő tovaszaladt.

Visszahívni Azt nem lehet,

csak szemlélni a képeket.

Budapest, 2013. március 15. p. otthon- a hó fogságában.

 

Sírnak a hegyek!

(A Márianosztrai zarándokút mentén)

Márianosztrára megyek.

Térdepelnek ott a hegyek.

Éghez száll fel sóhajtásuk:

Ledarálták oly sok társuk!

 

Alapjukra-ráborulva

Onnan is lassan-kitúrva,

Összezúzva-szétmorzsolva

Sok milliárd évek útja!

 

Földrengés és dúlt viharok

Hegybérceket meghagytatok!

De az ember-kapzsi szemmel!

Nem nézi azt türelemmel!

 

Nekitámad-dózerolgat,

Csak busás hasznot számolgat!

Terméktelen betonokba

Nagy szorgosan betódozva.

 

Dús a haszon!-Bús a vagyon!

A nagy bérc-már földön vagyon!

Öregszel tán?-Drága Hazám!

Szélvészként zsugorodsz!!!-Az ám!

 

De mindenki szeret Téged,

S eltünteti szép vidéked!

Hogy "fejlődjünk"!-Téged őrlünk!-

Szűkítvén szent élet körünk!

 

Bércet, s fákat-felednének!-

Országútba-temetnének,

S még az is túl magas Néked:

Vájnak földbe-homok éket!-

 

Hullajsd bele könnyeidet

S tó-ként őrzik kincseidet!

Búzaföldet-dózerolnak:

Békák, s halak szaporodnak.

 

Sír a lelkem-bérccel gyászol

Népem!-rájuk nem vigyázol?

Szép Szűzanya-Kegytemplomban

Kérj számunkra-kegyet nyomban!

 

S Országodra-Ó jajj, Vigyázz!-

Így folytatván-nagy lesz a gyász!

Trianonból-mi megmaradt, 

Néped majd- azon sem arat!

Márianosztra, 2014. május 4. vasárnap

(A Márianosztrai zarándoklat 3. napján)

 

Ébredés

A szerelem, mint az álom,

Visszavár egy más világon.

Lassú lesz az ébredésed,

S kába fejjel észlelésed.

Nem tudod már, ki, honnan vár,

Rémlik, hogy forró volt a nyár...

Nap hevében éltél, s égtél,

Mígnem új Hazába tértél.

Kik elmentek-mind ott lesznek:

Szív hősei-új kezdetnek.

2014. V. 16. p.

 

Kimérve

(Lúciánkhoz)

Hosszú jelenésed

Életembe vésted.

Lassú távozásod

Köztünk árkot ásott,

S örök falat emelt,

Mert az időd betelt.

Most hiába várlak,

Innen meg nem látlak!

 

A "SOHA TÖBBÉ" pecsétje

Boldogságunk már kimérte.

Szigetszentmiklós-Dunaharaszti 2015. 04. 12. V

 

Ősök árnya

Lét vizében-mély az Árok

Oda:-vissza-nem találok

Gyermek álmok-merre jártok?

Őseim hol-ringatjátok?...

Míg tárol az emlékezet,

Múlt a Most-tal-foghat kezet.

 

Ködfályolban -leng a Távol,

S egyre messzebb jut a MÁ-tól...

Foszladozik-képük árja,

S fülben sem cseng-hangjuk árja.

Ó Ti drága-Tündérálmok!.

Éj-Barlangba-miért szálltok?!