Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Géczi Lajos versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.01.24

geczi-lajos.jpg

 

Géczi Lajosnak hívnak, az Évszakosrózsák Csoport egyik legaktívabb tagja vagyok. 1999. február 22-én születtem Kaposváron, jelenleg Böhönyén élek, Somogy megyében. Tanulmányaimat az általános iskola befejezése után a Kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban mint dekoratőr szakos folytattam tovább. A versírást legelőször 2014-ben kezdtem el, azóta folytatom. Terveim szerint, ha minden jól alakulna, a verseimet ki szeretném adni Farkasok közt címen. Próbálkozok és tanulok, amennyi jól esik. Sok tanáccsal ruháznak fel azok az emberek, akik igazán szeretnek, tisztelnek és nagyra becsülnek. Úgy érzem, a versírás nyugodtságot kelt a szívemben, megtalálom benne a harmóniát, és ezzel szeretném másoknak is megmutatni, mit tudok. Verseimben megfordulnak sokszor a mély érzelmes kimutatások, a szerelmes és boldog lázongások és az Ady-s költemények, mit átformálok, és kicsit megújítok.

 

 

A lélek tenyerében                                                                                  

 

Két lélek tenyérben ringatózunk,

Éjszakákban, dideregve.

Édes álmot csennek ajkunk,

Melegségben, bizseregve.

 

Lehúzz az ágy, szuszog, s elnyom,

Mint ki követ zúdít álmosan,

Gyermeki hangon jósol csillagot,

Szilajként vágtat táltosan.

 

Egymás fülében halkan suttogtunk,

Miközben fényt terít a szerelem.

Ölelkezünk és csókolózunk,

Szoríts magadhoz, tápláld szívemet.

 

 

A néhaiak temetőin

 

Eredj, hajóm, eredj messze,

Messze van még a Sors tengere.

Habokat hány, köpköd, nyaldoss,

Itt mindenki cinkos, alattomos.

 

Kincseim már hullni kényszerülnek,

Tova a Néhaiak temetőin keresztül

Madaraim mind megreppennek.

Alám belezuhannak mindenestül.

 

Nem lesz már többé utamban a gát,

Eredj, hajóm! Itt satnyul az ifjú népség.

S táncolni kényszerül a rakás galád.

Alattunk elvesződik a testvériség.

 

KultBumm