Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Haikuk Szabó Erikától

2019.01.12

szabo-erika-profilkep.png

 

Szabó Erika 1972-ben született a Bács-Kiskun megyei Bácsalmáson. Magyar-angol szakos tanárként vállalkozóként dolgozik szülővárosában, Mélykúton. Két tinilányával, férjével, nagyanyjával és Brúnó kutyájával él. Szabad idejében nagy kertjét műveli, ahol parkja, gyümölcsöse, valamint a zöldség- és virágos ágyások mellett egy kis füvészkert is található. Az írással kamaszkora óta „küszködik” kisebb-nagyobb sikerrel. Az antik Cicero mondását vallja élete vezérelvének: "Ha van kerted és könyvtárad, mindened megvan, amire szükséged lehet." - Cicero

 

 

Előszó

 

Átváltozás

 

2018. júl. 29-én Sz. felébredt, és módosult tudatállapotban találta magát. Másodszor történt ez vele életében. Első alkalommal azonban nem ragadott papírt és tollat, hogy leírja az élményeit, így az az élmény elszállt az éterbe. Most viszont sejtette, hogy írnia kell, csak azt nem, hogy megállás nélkül, folytonosan. Ezért kétszer is kiment a konyhába, hogy egy papírfecnire leírja a két haikut, mielőtt ráeszmélt, hogy jobban teszi, ha beviszi a lánya szétszedett matekfüzetét és egy tollat hálószobája barlangjába, ahol hozzáfogott folyó gondolatai rögzítéséhez. És csak írt és írt rendületlenül. Hát ennyi. Remélte, máskor is át tud majd változni.

 

Kezelési útmutató: az egyes szövegek közt tíz másodperc hatásszünet tartása javasolt az élvezhetőbb felhasználás érdekében.

 

 

Visszanyal a fagyi

-haikuk

 

Átváltozás: Mi

történik? Honnét? Hová?

Miért? Válasz nincs.

 

Hamlett-i kétely:

öngyilkosság átkától

nincs menekvése.

 

Antigóné a

királylány zsarnokkal küzd

s elhullik ő is.

 

 

 

Színház: igazság

vagy agymosás amiért

létrehozatott?

 

(Haiku)

Csak a hívó szó

kell, s jön is rá a frappáns

felelet. Ennyi.

 

Alkotás: Múzsa

csókja megérint néha

és dől a duma.

 

Ma reggel Múzsa

csókja ébresztett fel és

szólít a semmi.

 

Szerelem: vegytan,

kovalens kötés, amit

felold a vegyszer. (az idő)

 

Szeretet: az egy

feloldhatatlan kötés

két ember között.

 

Lélek: éteri

lényed, megy átrezzenhet

ha ráhangolódsz.

 

Nem értem honnan

jönnek a gondolatok,

de tolakodnak.

Sok hülyeséget

írok sorba, de talán

tisztul a lényeg.

 

Ritkán jön csak az

ihlet, sok munka árán.

Nehéz folyamat.

 

Csobognak percek

Folyik a lét… a szomszéd

kerti csobogón.

 

Nem értjük egymást,

magunkat sem, mégis kell

kommunikálni.

 

A beszéd semmi.

A lényed sugárzása,

az a valami.

 

Sokat kevéssel.

Így kezdődik lényegi

mondanivaló.

 

Letisztult elme

koncentrál a lényegre,

ami nincs sehol.

 

Szeretném üres

hogy legyen az elmém. Ez

a KÉPTELENSÉG.

 

 

Képzetek nélkül,

pörgő agy nélkül lenni:

lehetetlenség.

 

Hívok egy képet.

Jön Bánk. -Mit akarsz? -Fiam

és feleségem!

 

Sötétbe menni,

mélybe menni kell a fényért.

Mondd: Te ezt tudod?

 

Padlót fogni is

meg kell tanulnod ahhoz,

hogy eljuss hozzád.

 

Korlátok, láncok

közt vergődünk. E világ

hideg, fémes, szúr.

 

Rázd le bilincsed!

De tudd: már teszed is fel

a következőt.

 

Sok bugyuta gond

gondolattá képződik.

Mondd: Kell ez neked?

 

Tanulj meg látni

fordítva is: alulról

fel, jobbról balra.

 

Zsarnok: elcsépelt

téma. De találkozol

vele és lefagysz.

 

Örkény alá megy.

Jóval egy perc alá. Ez

hát a haiku.

 

Néhány másodperc.

Ennyi az egész. De ha

figyelsz, érteni fogsz.

 

Világokon tudsz

átnyargalni ha akarsz,

csak olvass vagy írj!

 

Értelek már Joyce!

Tudatfolyam. Mióta

csinálom, értem.

 

Módosult tudat

nekem olvasás után

jön, de csak néha.

 

Semmi nem mindegy.

Hogy osztod be az időt,

mivel is játszol.

 

Shakespeare-től: Játék

az élet. Eljátszod sze-

repeid, s vége.

 

Nihilizmus nincs.

Mert élet van. Élni kell.

Ha tetszik, ha nem.

 

Nietzsche-hez: Igen,

meghalt. De ha akarod,

újra születhet.

 

Lackfi! Nagyon jó

költő vagy. Szeretem a

szófaragásod.

 

Éterből jöttél,

de elfeledted a fényt.

Emlékezz újra!

 

Az ember csupán

alprótalpú gyerekként

tud boldog lenni.

 

Ciripelnek a

tücskök a teli holdban.

Ébred a lelkem.

 

Jönnek és mennek

a haikuk elmémben.

Micsoda élmény!

 

No politika!

Érdemtelen kölyke vagy

Logosznak. Hitvány.

 

No hatalomvágy!

Érdemtelen kölyke vagy

Psychének. Hitvány.

 

Perc emberek perc

játéka fejünk felett

a politika.

 

A senkik játsszák,

hogy ők a nagyok. S mi, mily

balgák! Elhisszük.

 

Invokáció:

Múzsa, lépjünk át néhány

ingerküszöböt!

 

Gangesz, Tisza-part…

Nincs igazad, Adykám!

Nem rosszabb itt sem.

 

Érosz, kérlek, jöjj!

Nyiladdal sebesíts meg,

mert édes seb az.

 

Puncim zsibog, kéjt

kíván hevesen. Lődd be

dákód! Jó mélyen!

 

Halvány emlék már

csak...Mily buján faltuk a

kéjt ifjan, üdén.

 

Játékok vagyunk

egymás számára, hogy ne

unatkozzunk itt.

 

Elmúlik a kéj,

el a fiatalság! De

lesz helyette más.

 

Prológus:

 

-Anya! Éhes vagy(ok!)

Ennyi. Mára vége az

átváltozásnak...