Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hidas Judit - Hotel Havanna - Könyvajánló

2019.03.25

Meg is ragadnám a lehetőséget, hogy egyből két könyvet ajánljak, ugyanis Hidas Judit nevével nem először találkoztam. Az Éjszakai Állatkert – Antológia a női szexualitásról című antológiában már olvastam az Avokádó című novelláját, ami akkor is megragadta a figyelmemet és elolvasás után még sokáig tobzódtak bennem az érzések. Az antológia egyfajta utazás a női lélek és annak rejtelmei körül, amibe tökéletesen beleillik ez a novella is. Az emlegetett mű cselekményébe hirtelen csöppenünk bele, könnyedén azonosulva a főszereplővel, aki napi szinten hallgatja az anyja terrorizálását. Bár nem ismerjük a teljes képet, néhány mondat után már együtt dühöngünk, hogy már megint mi baja az anyánknak ugyanakkor mégis a kedvében szeretnénk járni azzal a bizonyos avokádóval. A történet kimenete fanyar, fantáziaszerű egyszemélyes képzelgés, ami nem hagy nyugodni tovább. Valószínűleg ezért is ismerhettem fel azonnal az írónő egyedi stílusát, ahogyan magával rántott a tizenhat szelíd történetének igencsak vad világába.
 

hidas-judit-foto-szilagyi-stefania-2-e1542717480809-1024x751.jpg

Hidas Judit

Fotó: Szilágyi Stefánia


Az Avokádó című novella megadja az alaphangot, de nem áll meg, tovább vájkál az emberi lélek Pandora szelencéjéhez hasonlítható bugyraiban. A további novellákra is jellemző a pillanatiság, beleshetünk szinte bárkinek - leginkább teljesen átlagosnak kinéző személyek – fejébe, megismerve a mélyen eltitkolt sötét gondolatokat. Az ember élete során több millió gondolat cikázik át az elméjén, ebből vajmi keveset észlelünk, de a megmaradtak sem mindig ragyognak a csupa jóindulattól. Ha tagadjuk is mások előtt, de mindannyian gondoltunk már olyanra, ami legkevésbé sem kellemes vagy erkölcsös.

Ezeket a kérdéseket feszegeti az írónő más-más mélységekben Hotel Havanna című kötetében, kidomborítva az egyszemélyes monodrámákat, belső monológokat és időnként az egyszereplős tragédiákat, amik úgy gyűrűznek tovább, akár a vízbe dobott kavics által keltett hullámok.
Az egyik legkegyetlenebbnek vélt történet a , ami rögtön a második a sorban. Az embert napokig mélyen sújtja, de nem csak az anya tette, hanem annak a megindokolása is. A főszereplő középkorú, egyedülálló nő, aki szenved a sok félresikerült döntésétől. Fájdalmas módon mégis érezzük a történet kimenetelét szinte a legelső sorok után. Szív és torok összeszorul, de sehol nem leljük az igazságot, pedig egyértelmű lenne.


A többi novella valóban „szelídebb” a kemény nyitás után, bár továbbra sem enged elkényelmesednünk. Az anyaság, a család a hétköznapokban fel-fel bukkanó elemek a könyvben. Kellemesen kidomborodnak a Facebookról lemaradt „nem menő”-nek titulált élmények és érzések. A fülünkbe ülteti a bogarat, hogy az éppen nyaraló család nevetős képe mögött valójában válságban a házasság, a kislány egyedül játszik és mindenki elmerül a saját magányában. Mégsem tökéletes minden és a legtöbb fénylő fotó csak talmi giccses hazugság.
Lehetőségünk támad együtt érezni egy sokat szenvedett szingli hölggyel is, aki egészen furcsa helyzetet kreál magának, hogy elmeneküljön a sivár élete elől, de szintén magunk előtt látjuk az idős párt, akik csak azért maradtak együtt, mert nem szeretnének egyedül lenni. Az asszony keserűségében megszól egy fiatal párt, hogy nincs mit mondaniuk egymásnak, holott a lány néma. Elég volna egyetlen nap így figyelni az embereket, miközben önvizsgálatot tartva beismerjük, hányszor ítéltünk meg vadidegeneket.

 

 

havasi-judit-hotel-havanna-joo.jpg

 

A szomorú élet idősen sem lesz szebb, a gyereket szeretni nem mindig törvényszerű és nem minden szingli boldog a talán kényszerűségből hozott döntésével. Itt a rendes fiúknak sem lesz feleségük és hiába keresnek jól, külföldön sem könnyebb az élet.

A könyv szinte torpedózza a társadalom által kikényszerített álszentséget, fontos témákat dob fel, miközben ügyesen váltogatja a nézőpontokat, ahol a végén mi magunk leszünk a főszereplők és a mellékszereplők is. A könyv végén valahol mindenki megtalálja önmaga sötét verzióját. Amiről természetesen sosem beszél utána. Vagy mégis?

Vőneki Adrienn