Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Horváth Máté impulzív versei

2019.01.19

horvath-mate-profilkep.jpg

 

Horváth Máté 1995 szeptemberében született egy egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis faluban, Forrón. Gimnáziumi tanulmányait a szomszédos kisváros, Encs középiskolájában végezte. Jelenleg mentőápolónak tanul Miskolcon.

 

 

OCB

 

Olyan vagy, mint a gyáripari kémények

Lereszelt kipufogó végű kiömlői.

Az ég felé bámulva megcélozták a kéket

Pont a közepén.

Ahogy az OCB recseg, a valóság is

Ugyan ott törik meg,

A meghajló papír megtörő részén.

Ha füstöl a cigim én pont annyit bírok el,

Mint a papír amire írok.

-Fekete lapokra rajzolok fehér betűket. -

Erősen kopogtat a valóság.

És tükörképek nyikorgó fékizaja sikolt fel

A nyírkos városi utcán.

Hé, barátom!

Nem tekerted meg eléggé.

Lassan szétesik a valóság.

 

 

Halmazállapot

 

Ha folyékony voltál,

Pohárba töltenélek.

Később úgy idomulnál hozzám.

Mint olvadt fém,

Ha mintába öntik.

Csupán halmazállapot vagy,

Környezeted és igényed szerint változol,

De kész vagyok tévedni,

ha állandó maradsz,

Mint gyémántban

A kristályos atomrács szerkezet.

 

Talán szublimálnom kellene,

Átugranom a megszokott

Természetes állapotot,

Hisz engem is környezet alakít:

Hidegben whiskyit iszom.

Melegben bukóra nyitom az ablakokat.

Fülledt éjszakák után,

Erkélyemen füstölök.

És odabent mindketten darabokban.

Foggal letépett csipkén

Pát végén megcsomózott óvszeren

 

Azt mondtad erős a kémia közöttünk.

Aztán rájöttünk, hogy ez egy lassú oxidáció

Tudtuk, hogy az anyag nem vész el soha

Csak más céljai lesznek,

Mint a tenger fölött a felhőnek,

Aki folyó szeretett volna lenni,

De ahhoz előbb esővé kellet válnia.

A körforgás része lett, mindig más formában

Mi sem vagyunk többek,

Mint pillanatnyi halmazállapot.

 

 

Analóg

 

Figyeld az analóg monológot,

A betűkkel teleírt transzparensen,

a morfémák mögött megbújó erdőt,

Ahogy pixel istenek karcolják

idegszövetek gyenge szálaiba,

optikai egerek kattanni akaró imáit.

Fényes pontokra gerjedsz,

mint fényérzékeny muslica,

leülöd gyerekkorod, mint büntetést,

monitorok előtt kutatva a valóságot.

 

Először publikálva: Előretolt Helyőrség, 2018. 12. 01

 

Artikulációs orszarv-úr

 

Orrszarv úr lába nyomát félti.

Hátában egy kés, nem tudja, csak kétli.

Abban Biztos hogy a csirke kotlik,

Nem Ottlik mint ahogy Géza botlik

Rézna vézna pózna rézből

Kábel beleng kréta lebenyeken.

miközben Orrszarv őr tőre nyomát nézi.

Sebzett penge, húsa porát vési.

 

Tömlöc bőr, szőre szúr,

mert arca rút.

Tömlöcömből túrt, Ince vizet húz.

Miközben kutat kutatva, fúrva ás.

Sáskomlói gyorsvasút-azás

 

De cementbe berendel,

Debrecenben egy gyerekkel.

Gyere el gyededdel, fedetlen kebleddel,

kebleden tőr, meggyógyít majd kegyelmed.

 

Drága a gitt ára, nincs pénzem egy jó gitárra.

Kész a giccs Tátra, megérkeztünk a Hargitára.

Három perc múlva leszek fél hat, de nekem már így is nyolc óra.

 

Három perc múlva leszek fél kettő,

de nekem már így is minden nyolc.

Azt figyeld, ha egyszer majd bekattanok,

hogy futok át a dekatlonon.

 

Elfáradtam, az élet egy rossz Duracell elem.

Gitárom egója megpendül: dong a keresetem.

 

 

Az én arcom

 

Ha kérdeznék:

Mondd, hogy ma nem vagyok itthon

Sem fejben sem szívben

Sem utcán sem téren

 

Ma valahol messze járok

Keresem, aki voltam

Ezer arcom között

Azt az egyet

Aki ÉN vagyok.

 

Ha kérdeznék:

Mond, hogy elmentem

Most ne zavarjon senki

Soraim között bujkálok

Pontokkal, vesszőkkel és ékezetekkel

Burkolódzom

Mert éppen ma végződőm,

Folyton, örökké a semmibe

 

Először publikálva: Előretolt Helyőrség, 2018. 06.09.




KultBumm