Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Juhász Kristóf lenyűgöző versei

2018.02.03

 

juhasz.kristof.jpg

Fotó: Deim Balázs

 

Juhász Kristóf 1982-ben született Budapesten. Több oktatási intézmény elvégzését is megkísérelte, de valódi inaséveit színházi díszletfestő-segédként, illetve színpadi ügyelőként töltötte Budapesten és Pécsett (említésre méltó még a kőhegyi Czibulka János turistaház, hol vendéglátósként, kecskepásztorként, és favágóként dolgozott). A Forgács Társaság tagjaként aktív részese volt a 2000 utáni szentendrei underground második aranykorának, írói, költői, zenei, és színházcsinálói kísérleteibe a lelkes kezdők erőszakosságával igyekezett még azokat is bevonni, akiket ez nem is érdekelt. Később több budapesti alternatív színtársulatnál dolgozott szerzőként, rendezőként, színészként, performerként. Érdeklődése a szakrális művészetek felé fordult, az MMA és a Színháztörténeti Intézet közreműködésével több tanulmányt – illetve színháztörténeti kiállításokhoz készült kísérőszöveget – publikált passiójátszásról, bábozásról, maszkokról. Pedagógusként több betlehemes játékot állított össze kisiskolásokkal, passiójátékot pedig felnőttekkel. Szintén felnőttek részére vezetett kreatív írás és színházcsináló műhelyeket határon innen és túl.

Hanggal és jelenléttel – beszélgetések Zorkóczy Zenóbiával című interjúkötete 2014-ben jelent meg a sepsiszentgyörgyi ARTprinter kiadó gondozásában.

A Magyar Idők kultúra rovat, az Irodalmi Jelen, és az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet munkatársa.

Két éve járják az országot a Takáts Eszter énekes-dalszerzővel készített Első Puszi című zenés, interaktív bábszínházzal. Szintén Takáts Eszterrel játsszák felnőtteknek szóló, Rock and Roll irodalmi pódiumműsorukat.

Jaross Viktória rendezővel a Bormámor című, Hamvas Béla művei nyomán írt zenés valóságjátékon dolgozik. Andorka Péter zeneszerzővel közösen jegyzik az A boszorkány visszatér című operát.

Elbeszéléseiben egy ősi gyökerű, de viszonylag fiatal műfaj, a kultúrtörténeti és beavatási fikció, vagy szakrális fantasy formalehetőségeivel kísérletezik.

 

 

 

„First and foremost, I must say that I have found your article highly professional, your comments keen, arguments surprisingly realistic and your findigs the point.”

Şakir Fakili, török nagykövet

 

"Juhász Kristóf az utóbbi idők legmerészebb hangvételű (és kivételes esztétikai kivitelű) színháztörténeti jelentőségű könyvét készítette el és jelentette meg: Aki szabadon repül címmel.”

Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi intézetének vezetője

 

„Betűrocker.”

Bach Máté, fotóművész

 

 

 

Alvó gyermek

 

Alvó gyermekben megbotlik a Halál

Alvó gyermek száz pajzsra emeli ágyát

Alvó gyermek aranyból rakott limes:

semelyikországé.

Alvó gyermek senkinké sem

Alvó gyermek semelyikünké sem

Alvó gyermek ősi istenek átjáróit bírja

Alvó gyermek szuszogása Atlantisz regéi

elszabadult imamalmok

Szíriusz forgásának hangalattisága

Alvó gyermekben befejezzük röptünk

Zenés kárhozottak.

Rettenetes angyalok.

 

 

Megeszem

 

Hajából rak fészket betonba és fésül

Édes teje csorog minden rettegésből

Anyám keze még, vagy már az én kezem

Nem tudom, mi az. És mégis megeszem.

 

Elolvad a világ, mégse épül újabb

Ritkuló hajában matatnak az ujjak

Hagyatéka ég már, éget, ha elteszem

Apám nem tud főzni. És mégis megeszem.

 

Minden perc énnekem hízeleg, bár unom

Nyerek, vagy veszítek, mit mikor, nem tudom

Éjente valami kopog az ereszen

Nem tudom, mi az. És mégis megeszem.

 

Szakítás előtt még bemegyünk a pékhez

Ne nyúljunk éhesen egymás keresztjéhez

Sós könnyek csattognak sótalan perecen

Nem igazán ízlik. És mégis megeszem.

 

Időnknek éle van, fogunk belevásik

Feltámadásig, vagy kimiskárolásig

Baktat a lélek a pusztába, nehezen

Azt hiszem, kőből van. És mégis megeszem.

 

Őrtüzem otthagyom, hátam mögül villog

Mégis frissek és nyersek most a titkok

Dolgok egy asztalon. Csoportba rendezem

Pedig nem tudom. És mégis megeszem.

 

Az vagy, mit megeszel: vén bűn, izzadt ima.

Gesztus. Marginális esztétika.

Nézz csak szét a pusztán. Ha akarsz, itt maradsz.

Megettem ezt is. És még sem lettem az.

 

 

Őrségváltás Betlehem határában

 

a születés alatt mi távozunk

helyet cserélünk a pásztorokkal

félrehúzódunk két bukott európai

hol a csillag indult oda érkezünk

valakinek mindig őrt kell állani

minden jószágunk összetörtük

csak kövek és botok és botok és kövek

tócsák könnyek vizek kötelek

kiszáradt szánkkal fülelünk

patadobogást gyíkok surranását

hold csöpögését homok pergését

résről résre növekvő sivatagon

csontjaink koronáját

álmaink ágaink agancsaink

sistergését hajnal maradékában

atyáink leszünk a mennyben

szentségeink megnevezhetetlenek

eljövetelünk országában

akaratunk lehetetlenében

mennyeinkben és földjeinkben

kenyereink mindenek napjai

és bocsánatok a vétkeink

aki tiérettünk az miellenetek

és vivői vagyunk a kísértésnek

őrségváltásig a következő keresztelőben

Styxtől Jordánon Léthéig

ámen

 

 

Prométheusz Hungary

 

Nem veled van haver, vitám.

Leszólt már a többi titán,

keselyűt küldött rám Zeusz:

én vagyok a Prométheusz!

 

Tessék tőlem szépen kérni:

light my fire, come on, baby,

Olümposzról hoztam Zippót,

azzal sütjük meg a cipót.

Rajtam nevet minden proli:

mikróval sütünk mi, Promi!

Kicsiny lángod avítt, poros,

jobb nekünk az elektromos,

nem kell fejünk törni titkán,

nem kell madár tépjen sziklán,

májad értünk sose fájjon,

itt a gázpalack, vagy három.

Elbúsultam, érted, haver?

Hogyha mind gázcsapot teker,

s mikróban fő meg a hallé,

mire volt az egész balhé?

Búbánatom malma őröl,

mi legyek most, tüzizsonglőr?

Piromán-vagy technikusz?

Jaj neked, Prométheusz!

Még hogy: „gázpalackot, hármat”!

Áruljak tán petárdákat?

Törtem lógó, szomor fejem,

Nincsen már e földön helyem,

E kevély nép olyan tüzes

Titán-lángom fölösleges.

 

Egyszer csak eszembe ötlött:

Ahelyett, hogy csetlek-botlok,

Tölthetnék ki kövér csekket,

S kapnék rajongói csókot.

E nép betöltötte tisztét,

nem kell küzdenie tűzért,

örökmécses, olimpiláng:

fellobbantja magamagát.

Van hát lángunk. Mi marad?

Hát a harc, hol vér apad,

öklök vágnak, fogak tépnek,

kell-e ez a magyar népnek?

 - kérdeztem a bokszmenedzsert,

ki az arénában lebzselt,

tapogatott, megfürkészett

(volt nála egy mérőkészlet)

Minden izmom lemérte ő.

Akkor lett csak elismerő

- Szponzorod, ó, hadd én legyek!

Mondd: ki vagy, te izmos gyerek?

- Mondai hős vagyok, görög.

Látnád, ahogy öklöm pörög!

Izmom rajtam minden vagyon,

de az hellén titánium!

- Nem várom, mit hoz a holnap:

szerződtetlek pankrátornak!

Hozunk neked görlt is, gogót,

s tervezünk nevedből logót!

 

Így azóta megbecsülnek,

A lelátón ott csücsülnek,

Aki eddig beszólt, pörölt,

Nekem szurkol, mint az őrült.

Osztályrészem: ováció.

Jól fizet a pankráció,

Nyomomban fanok és bulák,

Learatok minden hurrát.

 

Múzeumban ül már Zeusz,

S népszerű lett Prométheusz:

Hungarian pankrátor,

Én vagyok a legbátor!

 

 

Úgyis

 

Monitoron lehetsz bármi:

Apollónak lantszava

Hűlő disznó vérszaga

Ferrári, vagy Zasztava.

 

Téged úgyis megtalálni:

Lilith leszel éjszaka

Óment hozó vészbanya

Lepisszegett jajszava.

 

Ciki most a túlvilági:

Szebb e látható szana-

tórium salallala

Szavad csak egód szara.

 

Mégis, úgyis föl kell állni.

Szavadra ha szétszala-

dik mind, ki most osztana:

kinek ez a korszaka.

 

Mégis, úgyis föl kell állni.

Tudom félsz, de nó para

Fejtől van a ló fara

Tenálad még Thor kala-

pácsa, meg a vér hava

Nem ízlik a baklava?

Nem ugrik a bak, nana!

Inkább böjtöt tartana.

 

Monitoron lehetsz bármi

Téged úgyis megtalálni

Ciki most a túlvilági

Mégis úgyis föl kell állni.

 

Vérzel? Nem baj. Nem kell vatta

Ezért lettél beavatva

Fogyjon csak a sajgó hús is!

Föl kell állni. Mégis. Úgyis.

 

 

Szeretteinkért

 

(útmutató: a vers valódi hősei az e-betűk,

ezért Hendelt is magyaros fonetizmussal

Hendelnek kell ejteni,

persze ezt más szóval is megtehetjük,

a szerzőnek az már mindegy)

 

Kenyéren a vajat kend el

Lejátszóba menjen Hendel

Szenteste van kora reggel

Pszichológus ma se rendel

 

Szenteste van kora reggel

Ácsok jönnek feszülettel

Fináncok a sok-sok csekkel

Gondolj rájuk szeretettel

 

Ácsok jönnek feszülettel

Kilenc incses vasszegekkel

Trent Reznor, vagy mégis Hendel

Gondolj rájuk szeretettel

 

Jön a ház egy emelettel

Jön a rabbi csodatettel

Jövök havi harminc flekkel

Karácsonyi melléklettel

 

Jön a muszlim, megy a Merkel

Pszichológus ma se rendel

Mit kezdünk az új szelekkel?

Meggondoljuk szeretettel

 

 

Születés

 

senki helyett senki semmit se csinálhat

mindenki annyi amennyi magának

ahogyan gyermek nő vízben anyában

úgy nő a felnőtt magában világban

 

meleg eső esik legbelül anyában

hideg szél fúj apa gerincoszlopában

nagy kígyó harap felvisít a gyermek

könnyei könnyeink mindent visszanyernek

 

talán gyűlöl hogy nem lehetett állat

talán fél hogy hiába lesz ember

anya nedves lesz és apa száraz

könnyel se vérrel se csak anyatejjel

 

apa nedves lesz és anya száraz

a gyermek lesz az ami ő magának

anya és apa nem lesz már maga

egymás lesz meg apa és anya

 

Szomoru bajuszomhoz

 

Szomoru az én bajuszom

Végit setít bánat hajtja

Szíp leány azt nem illeti

Csak borital csurog rajta.

 

Szomoru az én bajuszom

Nem meredez kaczkiásan

Rózsás ajak nem hetykíti

Én sem állok meg piásan.

 

Szomoru az én bajuszom

Nem jáccódik kecses ujja

Rajta az én hű babámnak

Csak jeges fúvalat fúja.

 

Szomoru az én bajuszom

Szomorubb, mint Nietzschének vót

S Madáchnak is akkép konyút

De az enyim még szomorubb.

 

Arany Jánosnak is konyút

De nem konyút úgy mint enyém

Még Jókai bajusza sem

Fölöz éngem bánat terén.

 

Konyút Lemmy Kilmisteré

De nálam nem konyút jobban

Még a ZZ-Topos fiúk

Bajuszát is túlkonyultam.

 

Szomoru az én bajuszom

Borba mártom: lecsöpög

Haj, te babám! Nem kellöttem?

Kapjad bé a pecsömöt.