Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Krohn István Dániel versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.01.29

krohn-istvan-daniel.jpg

 

Krohn Istvánnak hívnak, Budapesten születtem 1998. november 4-én. Születésemtől kezdve vonz a művészet, ezért is csatlakoztam az Évszakosrózsákhoz. Emlékszem az első pillanatra, amikor beléptem a színházba, mint néző. Rögtön szerelmes lettem. Azóta verseket írok és olvasok, és a színjátszás sem áll  messze tőlem. Azért szeretek verseket írni, vagy akár színjátszani, mert ki tudom magamból adni azokat az érzéseket, melyek számomra fontosak, és ez még talán az adott publikumnak is a javára válhat. Terveim a jövőt tekintve nagyok. Szeretnék fejlődni és egyre jobb lenni abban, amiben tehetséges vagyok, és szívből remélem, hogy tetszeni fognak a verseim a kedves olvasóknak.

 

Lét

Szerelmes lenni minden egyes pillanatba,

 Átadni magad teljesen,

Megbotlani a valóságba,

Te voltál a mindenem.

 

 

Zavaros világunk

Álmosan szédelgünk az Éterben,
lágyan lengve, fényesen az életben.
Olykor felocsúdunk szemhéjunk rejtekéből,
mely néha mogorván int egyet nagy terhéből.
Frissen nyíló rózsák illata,
mely lassan romló lelkünk tilalma.
A zavaros Dunán ringó szirének kéjes mozgása,
mely férfiszívek csábító romlása.
A fejedelmek által lelkünkbe adagolt ritmusos pusztulás,
ifjú fejek szűz üregébe rejtett, csalfa igazság.
Bomladozó falak repedező réseibe dugott papír,
mely képletesen, gúnyolódva
lázító verset ír.

Menetelve szédelgünk a rózsától illatos táborban,
kínokkal sebzett, csupasz testek porában.
Gyakran felocsúdunk kínzó életünk rejtekéből,
melyből néha egy-két "béke"-füst írja fel az égre:

Vértől ázott lelkünk kiált a mélybe,
lassan hulló képeink elmosódott terébe...