Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kutrovátz Renátó versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.02.06

kutrovatz-renato.jpg

 

Tizenhat évesen kezdtem el versírással foglalkozni, és mint sok szerzőt, először engem is a szerelem késztetett arra, hogy tollat ragadjak. Egy-két évvel ezelőtt egy célt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék olyan problémákról írni, amik a modern világot érintik. Hitem szerint minden kornak megvannak a maga válságai és ezzel szembesíteni kell az embereket. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelem és Marketing szakának vagyok a harmadéves hallgatója. Az itt szerzett tudást arra használom, hogy a fél éve általam létrehozott közösséget, az Évszakosrózsákat menedzseljem. Szeretnék kapcsolatot teremteni az olvasó és a szerző között, inspirálni a fiatalokat az olvasásra és ara, hogy megismerjék az alkotás örömét. A végső célom pedig az, hogy a közösség tagjainak segítségével egy önálló folyóiratot hozzunk majd létre.

 

 

Szürkület

 

Már négyszer kitakarítottam a szobát,

az összes könyv a helyén van.

Egy kicsit pihenhetek most már,

mert tudom, hogy valahol biztonságban vagy.

Végre takarót húz a nappal,

s kiürülök, mint egy szemeteskosár.

Ha minden csillag egy jobb dimenzióba szalad,

remélem, én már nem kelek korán.

Mert kísérteni fog a konyhaasztalon ásító pohár,

amit még mindig nem mostam el,

mert utoljára abból ittál.

 

 

félelem

 

Otthon vagy, mégis elveszel

ismerős minden apró részlet,

de az összes fal idegen,

s lépteid előtt lapul a félelem

 

Nem vagy önmagad, de saját bőrödet hordod,

a nevetésed visszhangja se a régi már.

A szíved több helyen is foltos,

mert egy ismeretlen korban jársz.

 

Szemetedbe dobált évek között,

összegyűrt emlékekben turkálsz;

a véletlen egy mosolyt eléd söpör,

nem a múlté, se a jelené, de megbabonáz.

 

KultBumm