Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Léder Ágota dalszöveg-versei

2018.04.27

 

leder-agota-profil.jpg

 

Léder Ágota 1993-ban született. Nincs egy éve, hogy pszichológusként végzett az egyetemen, de a munka mellett az önkifejezést is kitartóan végzi a művészetben. Későbbi terve, hogy az előadóművészeti tevékenységet és a pszichológiai munkáját összekapcsolja. Nem véletlen, hogy a képies, drámai kifejezésmód áll hozzá a legközelebb.

 "Gyakran kifejezetten úgy írok, mintha katasztrófa történt volna, enyhítve azt, ami soha nem is volt igazán tragikus."

Jelenleg egy "gothic fusion metal" műfajt képviselő zenekar, a Dark Tears From Space frontembere. Az angolul írt dalszövegek, a versírásban is megihletik, amikből néhányat magyarul is papírra vet.

Témái komplexek, ám gyakran visszatérő motívumok az űr, a madár, a vándor, a szeparáció.

Leginkább egy dalszöveggel lehetne összegezni, -ami egy kivételesen le nem fordított vers- és a hozzá kapcsolódó asszociációval:

"Habár nem a gólya hozott, látható lesz, hogy fontos a madár az űrben, mint motívum számomra.”

 

There is no night to see anywhere, nuclear wind blows my hair.

Come from an other brighted planet:

I'm from a system which is...a system collapsed.

Oh, it lives in my bones. Oh, it lives in my younger side,

 lives in my younger side. "

 (részlet a Dark Tears From Space zenekar egyik dalából)

 

 

Zombi-effektus

 

Azt látsz belőlem amit szeretnél.

Ma horrorba illek, holnap boszorkány, sátánfajzat,

s egyszer csodaszép.

 

Zombi van a szívedben. Nem mozdult el.

 

Többet nem szól hozzád, nem köszönt.

Felállt, s visszament oda,

ahol őt szívesen nem látták soha.

Széttéped őt. Sokat mesélt. Nem mehet ki a fejedből.

Bezárva érzi magát. Nem eszik, nem alszik. Remegni látom.

Érdeklődött, hogy esetleg félsz.

...és, hogy látod-e, hogy szép,

ő, a rém.

 

Felállt, s elment oda, ahol őt nem látták soha.

Visszhang a Pokolból. Holdi szólam, néha magas, majd mély.

Vándor az űrben.

Csillagot követ.

Soha nem jön el.

 

Félig még él

Ő, a rém.

 

 

 

A vándor visszhangja

 

Hallom sírni a visszhangom.

Lesétáltam a hegyről.

Ahol kiáltottam.

Még hallom. Hallom sírni őt.

Lesétáltam a hegyről.

 

Szörnyek védtek meg, mert te egyedül hagytál a végtelenben.

Pánikroham az űrben, levegőt!

...csend van. Már messze van a visszhangom.

 

Nagyon távol láttam hajnalban egy madarat.

El is felejtettem, hogy már a Szaturnuszon lakom.

Visszhang keltett. A madarak itt mások.

 

Léggömbbel jöttem el.

 

 

Szeptemberi virág

 

Nála az örök végtelennel- rohan.

Millió csillagra hullik szét,

puha harmat borítja be, meghódítja a csend.

Sötét toronyból, ahova nem látni el,

lezuhan messze a galaxistól és fényesen csillámló piros porban halványul el.

Lágy szellő írta vérbe a neved, ősz, nyár, légy ami vagy.

Hadd hívjon sírva az irigy világ,

te picike, kis Szeptemberi virág.

 

 

Űr maradt...

 

 Űr. Csak elhaladni lehet mellette. Vándorként hegyen-völgyön és határokon át. Galaxison túl és vinni tovább. Benne van a hátizsákomban. Kinyithatom bármikor és visszamosolyoghat rám az űr. Sötét van, a végét nem látom. De megállni már nem akarok, leszállni az űrhajóval már nem akarok . Még. Majd látjuk egymást. A fekete lyuk elnyel, s többé vissza nem ad. Ne aggódj értem, vándor vagyok.

 

 

Bejárat az Androméda előtt

 

Elbújtam egy csillag mögé. Nézem, hogy robognak mellettünk az aszteroidák.

Beteg voltam, mint az a lény,

Ő, a rém.

Szörnyek védtek meg, el nem hagyom soha.

Visszanézek, hallgatok rá.

Elbújtam egy csillag mögé, s nézem, hogy többé nem hagy magamra.

 

 

Vándorvers

 

Sodorta a szél el őt.

Eltekintett a Nap felé.

S bámulta, hogy eddig nem járt errefelé.

Holdjárás. Megfojt a sűrű szél. Kering körbe mellette. Vándornak áll. Elnyelő fekete fény.

Üdvrivalgás az Androméda bejárata előtt. S belép, ahogyan a Pokol kapuja hullik szét,

Ő, a rém.

Üstökös üdvözöl. Áll előtte némán. S becsukják szemüket, hogy ne lássák, hogy néz

Ő, a rém.

Már várták.

 

 

A szigorú árva I.

 

Kérnem kellett, hogy gyere értem.

Késtél.

Nincs bocsánat.

Nem adtál nekem új ruhát…kacatok…csavargók vagyunk mind. Világtalan a világban.

Nem jöttél értem időben.

Nincs bocsánat.

 

A szigorú árva II.

 

-Szörnyek védtek meg, mert te egyedül hagytál a végtelenben...

-Miféle szörnyek?

- ...boszorkányok, tolvajok, gazemberek. Sátánfajzatok, cafkák, zombik. Ők védtek.

 

 

Tűzországa

 

Soha nem jött el.

Soha, de soha nem tette.

Pedig  a másik otthon  volt végig.

De mégsem bízott senkiben, az égvilágon senkiben.

 

"Megtaláltam...megtaláltam az új otthonom. Itt lesz, a Holdon." -Így történt,

hogy a másik mégis elindult, hegyeken-völgyeken szaladt át,

így történt, hogy megismerte a tűz hazáját. Így hagyta el Tűzországát.

 

Oly kedvesen beszélt hozzám, ő a rém, s kérdezgettem. S egyszer csak...

választ adtam: törj össze, köpj rám köveket.

 

"Megtaláltam...megtaláltam az új otthonom. Itt lesz, a Holdon." -Így történt,

hogy a másik mégis elindult, hegyeken-völgyeken szaladt át,

így történt, hogy megismerte a tűz hazáját. Így hagyta el Tűzországát.

...

Soha nem jövök.

Nem jövök.

Soha nem jött el.

Nem jött el.

Soha nem jött.

Nem jött.

 

 

Kozmikus dísz

 

Elveszve a visszhangomban hagyom hogy a könnyem leessen a Holdra.

S majd egyszer összegyűjtöd nekem, ami ott van a

porban.

Én arany nyaklánc medáljába teszem és dicsekszem,

ezt a Holdról hozták nekem.

 

 

A vándor visszhangja II.

 

Visszhang, amit hallok az űrben még. Olyan messziről.

Azt hallom tőle, levelet várok-e.

-Levelet? Kitől?

-Attól a kis elveszett résztől. Hogy hol van, merre. Jól van-e.

-És kié?

- Ez így történt: Megszólaltam én,

s hallottam, hogy beszél ő, a rém. Elvesztem a visszhangban.

Így az űrben ragadtam. Mint egy madárcsicsergés. Néha látok

egy-egy üstököst. Ők csak úgy járnak-kelnek itt Bolygóközben.

 

 

KultBumm