Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mikecz Alma versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.02.18

mikecz-alma.jpg

 

Mikecz Alma vagyok, Gödöllőn lakom, és jelenleg egy divattervező képzésen veszek részt Budapesten.   Húsz éve jöttem világra két magyartanár gyermekeként. Ezzel a mondattal tudnám leginkább leírni az irodalommal való kapcsolatomat.  Nem különösebben igyekeztem, hogy ezt a kapcsolatot tovább mélyítsem, mégis úgy hetedikes koromban már azon kaptam magam, hogy verseket és novellákat írok. Mivelhogy azóta nem egyszer történt ilyen, úgy döntöttem, hogy csatlakozom az Évszakosrózsákhoz, és több mint valószínű, ezt nem is fogom megbánni. Verseimben néha megjelennek érdeklődési területeim, mint a történelem, a teológia, a politika, a filozófia, de legtöbbször megmaradok a klasszikus líránál.  Konkrét ambícióim egyenlőre nincsenek ezen a területen. Én csak játszani szeretnék.

 

Ábelért

 

Ábel,

Ha bosszúért kiáltasz

én megengedem

Káinjaidra ráteszem kezem

és megátkozom őket

 

Ábel,

Én láttalak téged

mikor a fehér úton jöttél

félreállítottak

és ruháid elvették

 

De ki félreállított

s ruháid elvette

pecsétem rajta,

és átkom legyen vele!

 

Ábel,

Én láttalak téged

a gázkamrába menet,

hol a sötétség sűrű

és a félelmet harapni lehet

 

Láttalak utolsó perceiden,

ahogyan fulladtál

Félholt testeddel

egy gyermeken átbuktál

Én ott voltam veled

 

De ki az ajtót bezárta

és a gázt beengedte,

pecsétem rajta

és átkom legyen vele!

 

És ki törvényt írt ellened,

vagyonod elvette

ki a vonatra felterelt,

ki mind ezt kitervelte,

s ki mindezek értelmi szerzője

pecsétem rajta

és átkom legyen vele!

 

Itt az Élet könyve

Csapd fel!

Nincsenek beírva

Azzal holta után is perlek

ki a tőlem sújtottnak

fájdalmát megszólja

és üldözi azt

akit én megverek

 

Ábel,

Én láttalak téged a vaskemencében

Láttam a hanvaid szállni az égen,

és számon tartom én minden porodat

Te szegény, szélvésztől hányt

Én felépítelek

és megvigasztallak

 

Lásd végre,

most kiálthatsz Ábel,

és ha bosszúért kiáltasz

bátran kiálts fel,

Én meghallgatlak!

 

 

 

Én a Lelkiismerettel

 

Elmentem kávézni

A Lelkiismerettel

Üldögélünk csöndben

ő semmit sem rendel

 

Nyelnem is nehéz

ha vele találkozok

Nem tudom látszik-e

belül nagyon fázok

 

Mint csinos lánykának

úgy udvarlok neki

Rettegek tőle

hogy egy szavam se hiszi

 

Magamat se hallom,

egyre kuszább nyelvem

Amit beszélek

lassan én sem hiszem

 

Inkább verne engem

csak oly mereven, némán

hideg szemével

bár ne nézne énrám

 

- Vádolsz-e -kérdem

- Én nem vádollak.

- Hagysz-e aludni?

- Nyugodj meg, hagylak

 

Nézd - folytatja -

kitárom két kezem

Arcod ezzel verem

és ezzel védelmezem

 

Nem gyötörlek örökké,

Ha tiszta vagy, ígérem

jogtalan vádlóid

Ugyanígy ítélem

 

 

KultBumm