Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Murakami Haruki: Killing Commendatore (A parancsok meggyilkolása) - Könyvajánló

2019.05.06

Murakami Haruki legújabb regénye tavaly októberben jelent meg, egyelőre angol fordításban. Amíg megérkezik magyarul is a könyvesboltokba, szeretnék egy kis kedvcsinálót írni a műről. Én magam hatalmas rajongója vagyok Murakami könyveinek. Az író belső világa és a valóság különös keveréke lassan már egy egész univerzummá nőtte ki magát. A könyveit olvasva egy idő után meg sem lepődünk, sőt szinte várjuk mindenféle nem hétköznapi esemény és mitikus lények felbukkanását.

 

murakami-killing-borito.jpg

 

Ez a kötete sem kivétel, ellenben teljesen más hangvételűre sikeredett, mint az eddig ismert könyvei. A cselekmények lassan követik egymást, szinte együtt élünk a főhőssel, aki a hegyekbe menekült a hirtelen jött válása és a munkájából való kiégés elől. A keresett portréfestő belső válsága a mi válságukká válik, az olykor már kínosan monoton napok ismerősek lehetnek minden önmagát kereső ember (művész) előtt. A festő neve egyszer sem derül ki a történet során, mert nem a személyén van a hangsúly, hanem arról, ami benne (és bennünk is) lezajlik.

A történet szerint a fent említett harmincas éveiben járó portréfestő, felköltözik egy barátja édesapjának (Tomohiko Amada) ingatlanába. Az apa híres festő volt, amíg idős korára annyira le nem gyengült, hogy bentlakásos ápolásra szorult. A házba beköltözött főhős felfedez a padláson egy eddig sosem látott képet Amadától. A festmény felfedezése egyfajta katalizátor, innentől kezdődnek a furcsa események. Először az éjszaka csilingelő csengő, majd a szomszéd hegyen lakó magányos üzletember portré rendelése. A festmény, amely eddig a padláson volt elrejtve, életre kel. A kezdetben hallucinációnak érződő jelenetek önálló, létező világgá növik ki magukat.

 

murakami-haruki.jpg

Murakami Haruki

 

Eközben másik hegyen lakó szomszéd kiskamasz lánya eltűnik. Kevés szereplővel találkozunk, de mindenki magában cipeli saját életének fájdalmait, tragédiáit. A regényt főleg a festő szemén keresztül éljük meg, vele járjuk végig a gyász és a feldolgozás stádiumait, de nem csak az övét, hanem a többiekét is, akiket ő kapcsol össze. A mű gyakori eleme a múltba révedés, amikor újra és újra felélesztünk emlékeket, erőt adunk nekik, de egészen addig fogva tartanak, amíg nem adjuk ki őket magunkból. A nagyalakú, majdnem hétszáz oldalas könyvben bőven akad időnk elmélyedni a páratlanul megírt sorok közt a szereplők sorsáról, melyek akár a mi életünk is lehetnének.
Ez nem az a mű, amit néhány hét leforgása alatt elolvas az ember, hanem hónapokig végigkíséri, belopózik az olvasó szívébe, és arra sarkallja, hogy elgondolkozzon a saját vonatkozásain.

Leginkább művészeknek ajánlom a könyvet, és azoknak, akik festenek vagy érdekli őket a festés, mert mondhatni együtt festjük meg a főhőssel a képeket. A könyv beszél még arról, milyen nehézségek bukkannak fel egy művész életében és nem csak festék és vászon az, amit végeredményként megcsodálunk, hanem egy darab a képet készítő lelkéből.
De a művészetekben nem jártas olvasóknak is tartogat valamit a regény, mint például, a múlt azon sebeinek személése és kezelése, amelyeket az idő sem gyógyít be, csak megtanít együtt élni velük. Tanúivá válhatunk annak, hogy mások miként birkóznak meg ezekkel az érzelmi terhekkel.

 

murakami-ajanlo-joo.jpg

A Killing Commendatore Vőneki Adrienn képzőművész festményeivel

 

Murakami Haruki Killing Commendatore című regénye igazi szembeállás korunk felgyorsult világával, ahol mindenre azonnal van megoldás. A könyv olvasása nem csak emlékeztet, de inspirál az életünk lelassítására, kedvet csinál az egyszerű, szemlélő önvizsgálatra.

Vőneki Adrienn