Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Optimista pesszimizmus Nagy Dávid módra

2018.01.09

nagy-david-profil.jpg

 

Nagy Dávidot a Jézuska hozta 1992 telén. Fogékonysága a művészetekre már gyermekkorában megmutatkozott, tizenkét éves kora óta autodidakta módon sajátítja el a színészmesterség fortélyait. Tehetségét rövidfilmekben és egy egész estés akció-vígjátékban, a Damnatorumban mutatta meg. Emellett verseket, dalokat és novellákat ír. Nagy Dávid az ellentétek embere, ami műveiben is megmutatkozik: érzelmes, komor, de mindig jelen van bennük a remény világító fénysugara, ahogy fogalmaz, az optimista pesszimizmus.

 

Kopott Délutàn

 
Rohanó vilàgban élünk, ez köztudott. A jó idő beköszöntèvel szinte minden nap kiültem az Erzsébet utcai kávèzóba inni egy èberítő hosszút...Tudod arra megy az az új sárga vacak mozdonyféleség. 
Csak ültem, kattogtattam a gondolataim ès vàrtam Őt. Néha ràgyújtottam egy cigarettàra, szürcsölgettem a kàvém ès sas szemmel figyeltem a napsütötte, tavaszi pesti utcàkat. Őt kerestem. 
Ahogy lement a Nap, úgy fogyott a kàvém és az időm is..Minden alkalommal. 
Olykor izgalmamban megugrottam, mert azt hittem Láttam...de tèvedtem. Zúgtak az emberek, a jàrművek de csak nem Jött..-  Talàn úton van màr..- gondoltam magamba...
Így teltek a hónapok. Lassan beleőszültem a sok várakozasba, de türelmes maradtam. A cigarettàt elnyomtam, a feketét lehúztam, dobtam egy kis aprót az asztalra ès csendben tàvoztam a kora esti szürkületbe.. - Holnap is jövök, biztosan már Ő is... - Addigra elfogynak szavaim..
 
 
Másnapos Vallomàs
 
"Mostanában olyan furcsán néznek rám a halak az akváriumban és híznak a dögök a szeretőimmel együtt, akiknek csak emlék maradtam. Visszafogott lélegzettel alámerülök és csendben hallgatom, hogy nő a hajam, míg a legyek ordítanak az ablakban. Naplementében szaladok a Társadalommal szembe. Jelentéktelen híresztelésekkel tömi magát a Világ, póràzon vezetett pszichopaták fütyürésznek és újra elbújik a reménytelenségben Amerika. Meztelen apácák kommunikálnak a bárányfelhőkkel. Tüzet kérek egy furcsa nőtől és boromat szorongatva megsüketülök a valóság őrületétől.
 
Semmi nem új, már semmi nem drága... de a sötétben, miközben izzadok és kapkodom a levegőt, érzem, hogy új ösvényen járva, megint eltèvedtem.
 
Az Élet megy tovább, jövök szembe..
 
Borotvaèlen tàncolok.
 
Mostanában olyan furcsán néznek rám az emberek.."