Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ranics Alexandra Ramóna versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.03.17

ranics-alexandra-ramona--1-.jpg

 

Ranics Alexandra Ramóna vagyok, az Évszakosrózsák tagja, valamint a Szavak csendje üzemeltetője. Huszadik életévemben élem napjaimat szociológus hallgatóként. Gyermekkoromban szerettem bele az írásba, legyen szó versekről vagy akár hosszabb történetekről, s szeretném, ha el tudnám érni az embereket írott soraimmal, amelyekkel akár, ha egy percre is, ismeretlen ismerősökké válhatunk. Ezen felül szeretnék főállásban foglalkozni az írással, hogy ez a gyermekkori szeretet tovább élhessen.

 

Nélküled én

 

Nélküled én mi volnék?

 

Elhagyatott vándor,

Szürke mezsdején tűzkopottas álom

Bánata a mának, füstje kiáltásnak

Könnyderes mentsvára jöttment éjszakáknak

 

Nélküled, ó, mi volnék?

 

Égi útra kelt,

Harmatos koppanásban vezekelő test

S miképp az est a holnapba térne

Kutatna utána, mint eszeveszett méreg

 

Nélküled, mondd, mi volnék?

 

Gyönyöre a vágynak,

Esdeklő vitorlái végtelenbe szállnak

Egyetlen Egyetlenem, elindult a tánc

Nyárból szökkent színkavalkád színházába vár.

 

 

 

 

Jöjj újra

 

Időzz el

Időtlen

Ágyában a télnek,

Karolj át

Nesztelen

Ha véget ér az ének.

 

Hajtsd reám

Arcod

Emléke, mi éltet,

Örömöd

A mentsváram

Hadd legyek a vétked.

 

Szorítsd még

Magadhoz

Ködbe vesző létem,

Ne engedj

Egyetlen

Elveszni a fényben.

 

Hagyj meg

Magadnak

Erre vágyom mélyen,

Jöjj vissza

Hazudtam

Ébren várlak Téged.

 

KultBumm