Rock’n Roll irodalom, Juhász Kristóf módra
Őrületes, rendhagyó, Rock’n Roll, irodalom!
Teljes őrület, extázis, minőségi líra és zene!
Valami érdekes, minőségi, kortárs, szórakoztató, szókimondó!
Lázadó és hagyománytisztelő!
Görbetükör.
Valami más, ami felráz!
De mi ez?
Takáts Eszter dalszerző, énekes, gitáros és Juhász Kristóf költő utánozhatatlan párosa „Csak nyugi” címmel irodalmi pódiumműsort ad Szentendrén, 2018. szeptember 15-én, 18 órától a Folt Kávézóban (2000. Szentendre, Kucsera Ferenc utca 11.), melyből kedvcsináló gyanánt részleteket közlünk Juhász Kristóf verseiből, melyeket tálcán nyújtunk át az ínyenc olvasónak:
Az esküszegők balladája
Üljünk a tűz mellé, testvérek,
tej, kenyér, bor is kerül.
Láttátok-e, hogy mi lett belőlük?
Hallottátok-e, mi történt velük?
Ez nyakkendős rabszolga lett,
verset nem ír, csak adóbevallást,
túltenyésztett házasságban,
magva szakadtan nézi a tévét.
Ez csak akkor nem iszik,
ha hétvégén a kölkéért megy,
és eldicsekszik neki akciós,
emberbőr futócipőjével.
Ez nem látja már a világot,
évek óta monitort hord a szemén,
ugyanolyan dadaista blöfföket fest,
mint kamaszkorában.
Ez minden gyerekét megszülte,
minden halottját eltemette,
titokban iszik amerikai konyhás lakásában,
ahol nincs kire főzni.
Ez a tévéműsorokban szerepel,
háznyi autóval jár, bejárónője van,
és mindennap vadonatúj műfogsora,
mert az igazi nem bírta az amfetamint.
Ez kalandregényt írt azokról,
akiket szeretett volna lefektetni,
de egyik nő sem ment el
az exkluzív könyvbemutatókra.
Ez múzeumba viszi a gyerekét,
verseket és régi lemezeket mutat neki,
és imádkozik érte,
hogy jobb legyen, mint ő.
Ti elvált szülők, ócska hazugok,
sátánista kapitalisták, Mammon majmai,
kirohadt vénájú, ábrándos narkósok,
kísértéseitek bukott árnyékai,
ti elhülyült fogyasztók, részeg papok,
ti, akik fejből idézitek az Írást,
ti, akik több nyelven beszéltek kurváitokkal,
ti, kiknek bankkártyája éléről
milliók zuhannak a pokolba,
ti, akik erdőkbe, hegyekbe, tanyákra
menekültetek városok gyehennájából,
ti, akik kiugrottatok a taxiból okádni,
aztán nyugodtan visszaszálltatok,
ti, akik trófeákat gyűjtöttetek
túldíszített banketteken,
ti, akik úgy bújkáltatok
szeretőitek elől a kocsmákban,
mint nagyanyáitok a pincében
légiriadó idején,
ti, akiket nem tanítottak meg számolni,
és most átveritek, aki előbb született,
ti, akik úgy jártok esküvőre, mint temetésre,
ti, akik úgy mondjátok az esti mesét gyermeketeknek,
mint apáitok nektek,
ti, akik pénzt tesztek félre koporsótokra,
ti, akik krisztusi kor után is féltek a sötétben,
ti, akik ismeritek a dolgok idejét,
de nem tudtok választani
kard és korona között,
ti botcsinálta szentek, ti őrültek,
ti romlott polihisztorok,
ti kegyes hazugok,
ti jóindulatú esküszegők:
fogadjátok az ítéletet úgy,
ahogyan éltetek.
A Régi Király
Lépjél be a nagy időkbe
Idők tágas közepébe
Állj meg ott, a keresztútnál
Hol látónak nincsen határ:
Terek, síkok, vetületek
Őrtüzek, és feszületek
Óceán, és világköldök
Oltár, kardok, pöcegödrök
Koronák, és költemények
Történelmi körülmények
Ide épült, nem oda
Templom, bunker, palota.
Nagy palota, fényes, csinos
Eltökélten eklektikus
Mégsem olyan csalogató:
Bejáratnál bitó, bakó
Hullaszag és különadó
Próbának is fölfogható
Bizony, nehéz hősnek lenni
De most oda be kell menni
Ott vár rád a Tudás Fája
Ne csinálj hát a gatyádba
Ott vár rád a Bölcsek Köve
Ne tojd magad össze töle.
Palotában, trónteremben
Gránittrónon, kényelmetlen
Kőpalástban, kőjogarral
Régi Király vár a szóval
Régi Király szólna véled
Elvárja a jelenléted
Elvárja, hogy szavát igyad
Mert ha lelked visszariad
Egyfelől jó hülye maradsz
Másfelől meg bakó akaszt
Jobb, ha szíved ekként kiált:
Hallgatom a Régi Királyt.
Palotámban nagy a homály
Én vagyok a Régi Király
Elmondom, mi neked kijár
S nem tűröm, hogy beledumálj
Hideg ez a bitang hodály
Toaletthez nincsen lakáj
Hallgass meg, de meg ne csodálj
Én vagyok a Régi Király
Szavam arany, létünk tükre
Föld az éggel egybekötve
Szavam Szent Mihálynak lova
Történelmi parabola
Szavam vér és szavam por
Rájöhetsz majd magadtól
Szavam örök – hogyha igaz
Szavam szükség, szavam vigasz
Szavam oldás, szavam kötés
Ne legyen ez erőlködés
Szavam profán, szavam szent
Meg ne fagyjál idebent
Itt a kezem parolára
Lépjél be az aurámba
Itt a szemem, harmadik
Diskuráljunk hajnalig
Teremtő szó, termő por
Volt egyszer egy aranykor
Genezis és alászállás
Fölületes fölhasználás
Fölösleges okoskodás
Hitalkotó műalkotás
Formájából kivetkező
Az lesz majd a következő
Világtalan paradigma
Teher alatt nő a stigma
Magányodban társ a dalom
Szekuláris társadalom
Így közeledünk a mához
Szobakutya kushad lábhoz
Vén a világ, fogy a pátosz
Farizeus látót átkoz
Eltelik pár emberöltő
Elszunnyad a bölcs, a költő
Végső nihil – néhány lépés
Halott múzsák, világégés
Itt a válasz – mi a kérdés?
Jólesik a földetérés
Kulminál a meg nem értés
Globális a megkísértés
Elkapkodott ítéletek
Házmesterek, percemberek
Elmaradt az első kenet
Nincs már vér, mi borrá lehet
Csinovnyikok, tettestársak
Jaj, de fájdalmas a másnap
Adózók és ügyfelek
Konzumáló végletek
Miért is lennék apatikus?
Irhánk apokaliptikus
Miért savanyú képetek?
Csak lelkeket égetek
Van itt válság, kamat, hitel
Fogyasztói életvitel
Élveznéd, de nincsen kivel
Itt a hited, három liter
Hipszterek és fetisiszták
Demokrata újfasiszták
Múlandóság, por, és hamu
Itt a trónom, ez a kapu
Halott kurvák öle éget
Élő költők belelépnek
Amit tudtam, továbbadtam
Viszontlátás, kabát, paplan.
Régi király így szól tehát
Bevégzi most minden szavát
Tanítással hazatérhetsz
S folyamodhatsz más igékhez
Egyeben is prézsmitálhatsz
Egyébről is konzultálhatsz
Egyébért is folyamodhatsz
Bármi mást is birtokolhatsz
De ha ezt az igét érted
Ne legyen több véleményed
Zárul régi király vára
Ennyi volt az ige mára.
KultBumm
