Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Rónoki Bertalan versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.04.09

ronoki-bertalan.jpg

 

Rónoki Bertalan vagyok, az Évszakosrózsák egyik szerzője. 1997-ben születtem, téli gyerek vagyok. Pécsett élek a kezdetektől fogva.  Az irodalommal csak nagyon későn találkoztam a diszlexiám miatt, és még a mai napig is nehézkesen és lassan olvasok, talán ezért húz a szívem annyira a versekhez. A PTE-en tanulok szociológia szakos hallgatóként. Jelenleg tanulmányaim mellet saját írásaimat tartalmazó blogomat kezelem (Fiókország), illetve a Pécsi Bölcsészkari Lapban gyakorlom a cikkírást. Emellett önkénteskedem egy helyi cserkészcsapatban. Nagy álmom, hogy kipróbáljam magam dalszövegírásban. A jövőben a szociológia mellett szeretnék komolyabban foglalkozni az írással.

 

 

Úti tragédia

Száguld a hideg kocsi.
Roskatag, teli sok cuccal.
Hallga! Szól a motorzaj,
A huzat bejő az ablak szelelő résin,
Ez teremti légárammal hűvösünk.
Talán túl fagyos is,
Mert ahogy megyen a jármű,
A szélvédőt figyelő szemmel,
Csak irtást látok, sok tetemet.
Bogarak vesztőhelye ez!
De nem bánja senki se haláluk,
Majd lemosódnak nyirkos szivaccsal
a benzinkúti csendben.
S vajon miénk bánt-e majd bárkit,
Tőrök ezre kínozó rideg fémivel?
A lét sztrádáján süvít épp az élet.
De mi lesz, ha mindez semmivé lett?
Lebegni fogunk a nyirkos, sötét, tétova éjben,
Mint döglött rovarok az ablakmosólében?
Ahogy csúszik a szivacs, úgy csúszik a jármű,
Lemossa a ráragadt piszkot az útról.
Elvész a kontroll s kerülünk végül bogár sorra
Elvész a kontroll s kisodorva kerülünk majd oda túlra.
Elvész a kontroll s elkenve minden odaszárad,
Majd jön a kéz, mi lesúrol.
S ha túl telítődik az oldat anyagunkkal,
Az űr vederéből kiönt majd egy isteni kéz.
Szét fogunk folyni, sarjasztani új bogár-létet.

 

 

 

 

rózsás reggel

ahogy reggel siettem
megcsókolt egy rózsa
a nagy rohanásban nem
láttam kócos bimbója
kihajolt az útra
így landolt arcomon
szirom selymű bókja

már a buszon zötyögök
de még mindig rajtam van a jel
kezemmel megsimítom helyét
vajon most te is épp rám emlékezel

mi lehet most veled
törékeny kis rózsám
talán dideregsz kint
ilyen hajnalok hajnalán

bakker bárcsak lenne
búrám mi
a hidegtől megvédne
nem kéne félnem hogy
jégvirág lesz
bíborod helyében

itt a végállomás
leszállok a buszról
nem messze innen
vagy száz rózsa hajbókól
de egyik sem te vagy

kezemmel megsimítom helyét
örülök mert még mindig
rajtam van a jel ha éppen te nem is
de én rád emlékezem

 

KultBumm