Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sárközi Bence versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.04.26

sarkozi-bence.jpg

 

Sárközi Bence – művésznéven Bencus Módon – vagyok, az Évszakosrózsák állandó szerzője. Egy igazi szerelemgyerek, ahogy ezt a novemberi babákra szokták mondani: kilenc hónappal  Valentin-nap után születtem. Sőt azt is elmondhatom magamról, hogy én még a XX. században születtem, egész pontosan 1994-ben. Amióta megtanultam írni, érdekelt a szövegalkotás minden formája. Aztán a sok zenehallgatás során a dalszövegek hatására próbálkoztam meg verseket is írni. Végül a gimnáziumi évek elején kezdtem el tudatosabban foglalkozni az írással, hogy a lírai vénámat kiteljesítsem, és a verses formát válasszam az önmegvalósításom kifejezőeszközének.

 

Türelmetlenül

 

Meg akartalak várni, hidd el,

De elrontottam kijavíthatatlanul!

Most mennem kell tovább - hittel.

Talán az égtől téged megkaplak oltalmul.

Leszel az, akinek lenned kell - szívvel.

Nekem az igazi, én neked valaki: kárpótlásul.

 

A szerelem nem kérdez, ahogy választ sem ad.

Megoldást végképp nem, sőt inkább csak bonyodalmat okoz.

De olyan örömtelien, ahogyan azt más érzés képtelen ma...

Bár múló, mint a térből elfolyó idő, ahogy telni szokott.

De kéne valami örök, ami valahogy mindig jelen van,

Ha megtalálom, megragadom, és bilincsként magamhoz láncolom!

 

Nem vártalak meg, tudom, hiba volt - ezt könnyű beismerni.

Bár tudtam, hogy jönni fogsz, csak éppen a szív nem készült

Fel rád, ahogy az érzelmekre sem, de oly jónak tűnt elszenvedni.

Hogy volt helyetted valaki szeretőlélek, de csak fal épült

Szívemben, mit épp kalapáccsal próbálok tönkretenni.

Talán az ütvefúró jobb volna, de attól a lélek is összetörne belül...

 

 

Nulla:nullás gondolatok

 

Mit csinált az embernek fia, mikor beütött az éjfél?

Sokan mámorosan a múlt bánatát alkoholba fojtva

Megfogadták: mások, jobbak lesznek. Új év, új én.

De nem változott semmi, ugyanaz a mókuskerék tartja őket fogva...

 

Én bár nem fogadtam meg semmit, de belül változást érzek!

Mi hónapok óta tart apró lépésekben, az új év meg majd felrepít.

A nulla:nulla pillanatban boldog voltam végre!

Józanul és hálás szívvel, de kértem: Segíts...

 

Istenem! S túléltem a zuhanást, pedig már várt rám a halál,

De valaki megmentett, mielőtt felfoghattam volna még:

Az angyalok biza` léteznek, az ég küldte el őket hozzám,

Nem kell több csoda, elhittem a lehetetlent, nekem ennyi elég!

 

De elég-e az emberiségnek, vagy kezdjem el őket sajnálni?

Kevés az ember egyedül a változáshoz, a lecke fel van adva!

Képletet is kapott hozzá, csak tudni kellene használni...

Győztes lehet az ember, ha a belső hangra hallgat!

 

KultBumm