Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Sirály szárnyán – Erzsébet, mint költőnő

2018.04.04

 

 

Ugorjunk vissza úgy százhatvan évet legalább, ha nem többet. Nincs facebook, politikai korrektség, #metoo, üvegplafon és női jogok. Inkább kötelezettségek, monarchia, elnyomás, és egy ártatlan kislány, aki teljesen véletlenül keveredett bele a valóságba. Gondolom, nem kell részletesen bemutatnom Erzsébet hányatatott életét, hiába volt előkelő pozícióban, a boldogság csak ritkán adatott meg számára.

 

sisi8.jpg

 

Sisi igazából szerencsés is lehetett volna, szülei nem különösebben erőltették rá a kor formaságait, így viszonylag szabadon élhette a napjait, ugyanis testvérét, Nenét szánták Ausztria császárnéjának. A baj akkor történt, amikor Ferenc József szerelemre lobbant iránta és a fiatal, alig tizenöt éves Erzsébetre esett a választása. Az, hogy az ifjú lányka mennyire szerette nem tudom, de biztosan lenyűgözte a császár impozáns megjelenése, kellemes modora, és hát, mégiscsak! Ő volt a császár! Nem szokás ilyen nagy embert lekoptatni és letiltani facebookon, már ha lett volna akkor közösségi oldal.

 

sissi-csaszarral.jpg

 

Ezen sokat gondolkodtam, régen tényleg öt perc alatt egymásba szerettek az emberek? Egy tánc alatt véletlenül hozzáér a kisujja a lány bőréhez, izzik a levegő és máris szerelmes eperajkú rózsám és dobogó szívek ölelkeznek – leginkább  a naplóban… Arra tudok gondolni, hogy más világ volt akkoriban. Ingerszegényebb, és a lányokat óvták mindenféle férfiközelségtől, de a természetes kíváncsiságot, érdeklődést nem lehet elnyomni, így az a legkisebb ingerre is előtör. Szóval, szerintem vonzódott a császárhoz, inkább olyan romantikusan, gyereklányosan, nem ahogyan azt ma értjük. Később is inkább csak ragaszkodott hozzá semmint szerette volna. Az élet összefűzte őket gyengéd, de eltéphetetlen szálakkal.

 

sissi.jpg

 

Verset írni nőként, főleg, ha császárné van foglalkozásként megadva a profilban, nem volt egy megszokott jelenség, sőt, igazából egy ilyen magas pozíciójú asszony még gondolni se gondolhatott erre a hívságra! De szerencsére Sisi ezzel mit sem törődött és megosztotta a legmélyebb érzéseit a papírral. Nagy rajongója volt Heinének, olyannyira, hogy düsseldorfi szobrának felállítására komolyabb pénzösszeget is küldeni akart, de Bismarck tiltakozása miatt sajnos nem érte el az adomány a célját.

Verseire nagy hatással volt a görög mitológia és Szapphó költészete, valamint kedvelte a lázadó és liberális szellemben alkotó Byront, Lamartinet és Shakespearet is. Kedvenc darabja a Hamlet és a Szentivánéji álom volt, önmagára is szeretett Titániaként gondolni.

Saját költeményeire is úgy tekintett, ahogyan azt a „Mester” azaz Heine diktálta. Versei irodalmi értékéről megoszlik a kritikusok véleménye, de Mészöly Dezső kiáll mellettük, mind verstani mind művészeti szempontból. Nincsenek benne felesleges szóképek, a korszakra jellemző túldíszített mondatok, ami ismét arra utal, hogy Sisi mennyire vonzódott a tisztaság, az egyszerűség és a természetesség felé. Igazából sokkal jobbakat írt, mint amiket a korabeli lapok közöltek, de ami még ennél is fontosabb, hogy kibontakozik belőlük Erzsébet valódi énje, érzései, gondolatai és vágyai.

 

sisi-self-portrait.jpg

Erzsébet királyné rajza saját magáról, amint verset ír

 

Korai verseit nem szánta a nyilvánosságnak, ellentétben az 1880-as években íottakkal. Állítólag ő maga nyomtatta ki és osztotta szét hat példányban a bizalmas ismerősei közt, hogy halála után publikálják Svácjban. 1951-ben Rudolf Liechtenstein herceg leszármazottai így is tettek.

Verseit olvasva mindig meghatódom. Látom magam előtt, ahogy írja a verset, ahogy néha könnyek szöknek a szemébe, vagy remeg a keze a dühtől. A császárné is ember volt, nagyon is emberi dolgok foglalkoztatták.

Látva, hogy miként lett egy idol manapság, hajlamosak vagyunk túlidealizálni, és elfeledni, hogy egykor az ő szíve is azért dobogott a papíron, hogy egy nap valaki, akárki megértse őt is.
Számomra ez a költészet, és hogy ez milyen formában jön létre, az nem számít. A lényege, hogy kapcsolatot teremtsen sok-sok megtört szív között, hiszen mindannyian ugyanúgy emberek vagyunk, akik egyenlők az érzelmek tengerében. Nincs különbség egy császárné és egy buszvezető magánya közt. Ugyanazt érezzük, de másképp mondjuk el, pontosan ez történt Sisivel is. Ugyanolyan magányos volt, mint bárki itt e földön. Verseivel egy kis kaput nyit felénk, ahol a magány együttérzéssé formálódik át.

 

coloured-sisi.jpg

 

Elhagyottan

Irdatlan nagy magányomat
Kicsiny dalokba fojtom.
Roskad a szívem a bú alatt,
S lelkem lehúzza folyton.

Hogy lüktet vérem, velőm,
Kedv és remény vezérlett!
Hittem: mindent legyőz erőm,
S egész világ enyém lett!

Szerettem, éltem, vágy elragadt,
Kanyarott vándorutam:
De el nem értem célomat,
Csaltam, csaltál: csalódtam.

 

Rózsa lennék 

Sárga fényű, 
tompa kavics. 
Ilyennek érzem
önmagam. 
Nincs ereje
lelkemnek, 
s a szívem
is megszakad. 
Lennék bár élénk
piros rózsa, 
vagy kedves kis
lila ibolya. 
Boldogság
lengne körül, 
s a fényem 
nem aludna ki soha.

Nosztalgia


Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.

De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.

Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét.

Férjemhez

 

Valld már be, tisztelt férjuram,  
Min nyüglődsz oly bolondul,  
Hisz fogatod csak bajra van,  
Kereke meg se mozdul! 

A befogott hitvány csacsit  
Biztathatod hiába:  
Ganéba süpped el kocsid  
Kerékagyig! De hátha 

A puszta vad, nemes lovát  
fognád be, hogy segéljen  
S rándítsa fogatod tovább?  
Nem holnap: még ma férjem! 

Mikor kocsink sárban ragadt,  
Ez vált be gyorssegélynek;  
Hát verd püffedt szamarad,  
Míg nem néznek hülyének! 

Ó, döfd szivembe fegyvered,  
Hadd érjen itt a vég!  
Én völgybe többé nem megyek:  
Tiéd legyek, tiéd!

 

A jövő lelkeihez

"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.

Lelkesülő fiatal éveimben
Fontam, persze, szép főkre koszorút;
De jaj! szellemsivárság él ma mindben,
Látom én már, hogy lomb-díszük lehullt.

Rokonok is élnek itt szanaszéjjel,
De csak testem s vérem közös velük;
Bensőbb életem: zárva tíz pecséttel,
Lelkem parazsa mélyen rejtve süt.

Beszáguldoztam egykor én világom,
Szűk lett a puszta, a sívó homok,
Így repültem lóháton tengeráron,
Erin zöldfényű partja fogadott.

S csaknem odaveszett közben a lelkem,
Mert e vágta nem ismert pihenőt;
De jött egy másik lélek: átöleljen,
Adjon védett-örök földi időt.

A ló, lelkemnek evilági kincse,
Égi erők által átváltozott:
Paripa lett, csudás szárnya repítse;
Lelkem véle megbűvölten lobog.

Menekülök az örömös világtól,
Ma már lakói is idegenek;
Tőlem már boldogsága s kínja távol;
Mint egy más csillagon, magam megyek.

Mi egykor fájt, becses lett mára nékem,
S az elhagyatottság: paradicsom!
Szellemem szabadabban szárnyal, érzem,
Neki egy földi lélek se rokon.

És szétpattanásig teli a lekem,
Néma tűnődés, néki nem elég,
Minden arra ösztönzi: énekeljen!
És gyűjtsem könyvbe szívem énekét!

E könyv megőrzi sok-sok emberöltőn, 
Mit mai lelkek meg nem értenek;
Évek változtán, múltán végre szökjön 
Virágba, érjen való életet...!

Hogy akkor a Mester célját elérjék!
Vigasz-dalok legyenek olyanoknak,
Kik siratják sok hős harcos veszését,
Bús szabadságharcát e mártíroknak.

Ti drága lelkek e messzi időkön,
Kikhez ma lelekem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!”

 

Vőneki Adrienn

 

 

Forrás: Rubicon könyvek – Erzsébet, a magyarok királynéja
Sisiweb: http://www.sisiweb.gportal.hu
Sissi: http://www.sissi.eoldal.hu