Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szonday Szandra versei

2017.12.02

szonday-szandra-profil.jpg

 

Szonday Szandra 1983-ban született Budapesten. Életét mindig meghatározta a művészet: édesanyja színésznő, édesapja fővilágosító volt, gyermekkora óta ír, rajzol. Születésétől a mai napig súlyos betegségekkel küzd. Első könyve, - kamaszkori naplója-, 2000-ben Meg vagyok húzatva?! címmel jelent meg. Első verseskötete 2008-ban Rubato címmel, második pedig 2016-ban Lamento címmel jelent meg. 2009-ben végzett az ELTE magyar-esztétika szakán, jelenleg a Fővárosi Nagycirkusz tudományos munkatársa.

 

ESTI KERÉKPÁRÚT

 

A kerítések mögött hörgések laknak

és kócos macskák, álruhás kémek

bújnak elő bokrok, oszlopok mögül, hogy

megmutassák maguk

diszkréten jelezzék, figyelnek

a huppanók és mélyedések elsimulnak

az árnyak húznak az útra keresztbe árkot

s te sietsz haza, hogy lejegyezd, mielőtt

kifújja fejedből a szél ezt a pár sort

 

Megérkeztél. A kaput magad mögött

óvatosan beteszed. (Kerted alvó

dzsungelén át tolod helyére biciklid.)

Néhány rímet és szót együtt, mint a

kis reteszt a kapun, végre

versbe illesztheted.

 

AZT MONDJÁK

 

 

azt mondják  asszimetrikus az agyad

ahonnan az a sok okos gondolat fakad 

és a koponyád formája is olyan fura 

szabálytalan kavics, folyó koptatta darab

 

tenyerembe illő, körbefogható

az élményt nem zavarja kócos hajzat

játék labda, színes üveggolyó 

melyet néha ölem ringat, altat

 

 

TÉL UTÁNI TÁJ

 

 

Hangtalan atomrobbanások gombafelhői

tornyosodnak a tél utáni

posztapokaliptikus tájon kiszáradt öntözőcsövek

megtaposott növényszárak gyökerek mint Pompeji

gipsszel kiöntött agonizáló tanúi

itt a föld is kifordult magából

felszínre hányva hagyva az őskori

kavicsmaradványokat

porviharok sepernek át a

frissen szántott földek egykedvű vonalkódjai felett

de már zöld serken a magasba olajos pocsolyák szélén

tenyészik és világhódító terveket érlel magában a Liliputi dzsungel

jönnek majd a haragos kúszó indázó konkvisztádorok és

gyarmatosítják az utat a földeket és a

kerítésed is

 

 

GENETIKA

 

Van, aki

szavakban él tovább

és van, aki

mozdulatban

ősapák, anyák

genetikai nyomát

hordozom magamban

 

átlátszó lapok, rétegek

negatív felvételek

soraimon átüt

elődök rajza

mint a pauszpapiron

 

a ceruzát kezemben

apám vezeti

ő tanított szabad kézzel

egyenest húzni, szeme

átfog engem, a világot

de anyám tart

kint és bent is rendet

 

arcom az ő arcuk -

törvényük nem enged

 

SZÍV

 

Ki gondol rád - igazán?

végzed a dolgod

észrevétlenül

naponta százszor

szánkra vesszük neved

kiplakátolunk gyermeki rajzoddal

minden hétköznapot s ünnepet

Ezernyi szerepet testálunk

rád képeinkben repesel

összetörsz meghasadsz

de csak ha dadogsz megakad

szavad figyelünk föl és

akkor is csak azért mert

baj van veled

 

---

 

Állítólag majd megállítanak.

Vajon milyen lesz az a hosszú

halál-pillanat, míg elindulhatsz újra

ingerképző csomók örök ütemére?

Kibontott ágyban: mellkasomban,

tüdőlebeny párnáimon,

milliárd szív közül egy

majd pihenhet egy keveset.

 

CULINA MEMORIA

 

 

Ezek a selymes csomócskák

tejfölből és lisztből

a végtelen sóska-óceánban

a teremtés apró véletlenjei

az ős-habarás, melytől minden összeáll

és egy egész lesz, emlékmaradványai

kicsiny zárványok, fehér gubók

féltve ápolt hangyatojások, melyekre nyelvem

időnként rátalál

gyermeki örömmel ízlelve

morzsolva szét régi anyai étel eposzok

hős kalandjait

 

*           *           *

 

Lassan felnövök, s bár a

spenótot még nem szerettem meg

a keserű tonikot már élvezettel iszom

jóízűen fogyasztok bort,

juhtúrót, főtt tojást

és olykor halat is

felnövök, és a gyermeki, makacs undort

édes lázadást már elhagyom

magam főzöm mindennapi betevőm

falat kenyerem

mert én veszem

hatalom  

 

ISTEN

 

 

Mikor kutyámról a földre pottyant

s megnyomtam a potrohát

e titáni mutatóujjal

és úgy pattant szét mint

túlérett szőlőszem vagy pukkanós

bogyós termés gyermekként a talpam alatt

kutyám pár csepp lopott vérét

spriccelve szét

a márványmintás kövezeten

nos akkor kicsit megsajnáltam

mert így meghalni mégis milyen

hassal belerobbani a nagyvilágba

egy isteni érintésre