Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tisztelet a hősöknek! - Verscsokor

2019.03.15

A KultBumm kulturális portál verscsokorral tiszteleg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.

 

tisztelet-a-hosoknek-borito.jpg

 

Petőfi Sándor

Nemzeti dal

 

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)

 

Petőfi Sándor

 

A szabadsághoz

 

 

Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.

 

Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.

 

S mégis mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitóra szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.

 

Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.

 

Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.

 

Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.

 

De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtül félted?

 

Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!

 

S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!

 

Petőfi Sándor

1848

 

Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen 
Egy új csillag, vérpiros sugára 
Életszínt vet a betegségében 
Meghalványult szabadság arcára. 
 

Szent szabadság, újabb megváltója 
A másodszor sűlyedt embereknek, 
Drága élted miljom s miljom ója, 
Ne félj, téged nem feszítenek meg. 
 

Elbuvék a békesség galambja, 
Fészke mélyén turbékolni sem mer; 
Háborúnak ölyve csattogtatja 
Szárnyait a légben vad örömmel. 
 

Hah, ti gyávák, ti máris remegtek? 
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték... 
Hátha mindazok beteljesednek, 
Amiket én álmaimban láték! 
 

Eljön, eljön az itélet napja, 
A nagy isten véritéletet tart, 
S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja, 
Már nyugonni sem fog addig a kard! 
 

Pest, 1848. február

 

 

Juhász Gyula

 

48 március 15

 

Ó régi szép est... tündöklő siker, 
Mikor jön egyszer hozzád fogható, 
Dicsőséged az egekig ivel, 
A deszkáidon tetté vált a szó. 
 

Igen, az Ige testté lett, derék 
És lelkes nézők tapsoltak neked, 
Színházi est, melyen - ó büszkeség! - 
A gondolatszabadság született. 
 

Aktoraid: Petőfi, Jókai, 
Vasvári, Táncsics és a korai 
Tavaszi mámor sok nagy ifja még, 
 

Színésznőd Laborfalvy Róza volt, 
Ki Jókainak szívére hajolt... 
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

 

Ady Endre

Emlékezés március idusára

 

Óh, bennem lobogott el
Ama szinte már savós,
Tüzetlen és makacs,
De jó nedvű ifjuság.

Március Idusára
Voltak mindig szavaim,
Olcsók és rímesek,
De akkor az volt igaz.

Hadd lássam, óh, hadd lássam
Azt a régi Márciust,
Midőn az ifju bárd
Őszintén s jól hazudott.

Óh, Napja Márciusnak,
Óh, megroppanó havak,
Be jó emlékezés,
Ki mostanában esik.

Be jó ma ez az Élet,
Mikor a Holnap sunyi,
Be jó épp ma élni,
Mikor Halál s Élet: egy.

 

KultBumm