Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tóth Dominika versei

2017.11.21

wx.jpgTóth Dominika 1997-ben született Nyíregyházán. Állandó lakhelye Beregszász, Kárpátalja. A gimnáziumi (BMG) évei alatt a képzőművészeté volt a főszerep: több rajzversenyen és alkotói/versíró pályázaton is nyert. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanul, angol nyelv és irodalom szakon. Tudatosabban két éve kezdett el szépirodalmat írni, azóta publikált a Különjárat - Fiatal kárpátaljai szerzők antológiájában, az Együtt, a Helikon irodalmi folyóiratokban, valamint az Irodalmi Jelen irodalmi és művészeti folyóirat és portál Debüt rovatában.

márványdal

olyan vagy, mint én, vonz a sötétség,
nem bírsz másfelé nézni. nem akarok,
nem akarok semmit. vágd ki belőlem
ezt a torzuló csendéletet. mert egyre
jobban rohad a világ, és a fejemre fog
szakadni. maga alá temet, akkor nem
találhatsz meg. csenddé formálódom.

ha összerakom a darabjaimat, épp azt
kapom, ami te vagy. szavak, jelentések.
keresgéllek bennük. milyen elcseszett
ritmus már ez. még táncolni sem lehet
rá. nem mintha akarnék. nem mintha
neked játszanám. kellett valami ürügy
az elmebajomra, hogy ne zárjanak be.

ne hidd, hogy elférnél velem két centin.
két emeleten sem, de két világban talán.
ezzel csak annyi a probléma, hogy már
felhagytam a világok közti szférák földre
hozásával. találtam új elfoglaltságokat.
hazudnék, ha azt állítanám, nincs közük
hozzád, de úgysem vagyok beszámítható.

és elérkeztünk az utolsó versszakhoz is.
ide valami szépet kellene írnom rólad,
szívhez szólót, hogy mikor visszaolvasod,
elférjen az összes érzés egy négyvonalas
kotta sorai között. de akkor nem lenne
ilyen zavaros és fülsiketítő. az egész nem
lenne olyan nyers és valódi, mint legbelül.

 

kollázs

amikor nem tudod, az fáj-e, amiért sírsz,
vagy csak az, hogy ég a szemed. várom,
hogy hasson a fájdalomcsillapító valamire,
ami már nem lesz ép. pedig emlékszem,
valahol elhagytalak az utolsó gyógyszeres
dobozzal együtt. csak kicsit megszűnök
most. adj másfél percet. tedd takarékra
ezt a kis maradék szívem. olyan sápadt
szegény, fel kéne pofozni. de akkor megint
nem tudnám, az ütés fájna vagy maga
a gondolat, hogy utána nem panaszkodhatom,
hogy nem érzek semmit sem. pedig itt voltál
és én is, csak a szoba közepén maradtál,
még mindig kollázst csinálsz pillanatképekből.
szólj, ha befejezted. újrakezdeném.

 

márványdal, kollázs Debüt novemberi szám

 

add nekem az arcod

add nekem az arcod,

vagy legalább tegyél úgy,

mint aki szökőévente

egyszer csontjaimon

áthalad. gerincem félig

vízben, gyakorlom a fuldoklás

fokozatait. ahogy merülök,

kiválsz belőlem. mintha

ismernélek, ketten süllyedünk.

 

Együtt 2016/6

 

meta

ahányszor esik, te jutsz eszembe.
ahogy bőrömhöz érsz, megrekedve
pórusaimban. dörögsz, villámlasz,
testemre szakad emléked. bennem
is ugyanúgy tombol a vihar. minden
árvíz elmos belőled valamit, amit
többé nem kaphatok vissza. hegyek
omlanak össze, magukkal rántanak.
minden légörvény a te neved ordítja.
egyszer felkap valamelyik és eltűnök.
akkor mondhatod, hogy ennyi volt.
ennyi voltam. csendes földindulás.

 Együtt 2017/3

 

csak lennék

lennék erdő,
beszélni virág-
hajnalon,
míg levelek
susognak
tenyeremben.
lennék erdő,
hajolni hozzád.
azt se bánnám,
ha madárként
vakon
csapkodnád
az eget.
csak lennék
örök, valami
hozzád közeli,
csendes
megnyugvás,
kifeszített
magány.

 Együtt 2016/1, Különjárat fiatal kárpátaljai szerzők antológia (Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest 2017)

 

sanatio

a fájdalmak lassanként leváltak
rólam. minden kilométer sejtjeim
közül szakított ki egyet. azt akartam,
hogy én is elférjek egy darab kékjén
az égnek. megálltam volna akár egy
lábbal küszöbödön, ha megáldasz.


de az ablak elmosta előttem részeg 
kezeivel a tájat, semmi sem tudott
megnyugtatni. a székek fehérek lettek, 
az arcok feketék. nem volt, mi egyszerre
befogad és kilök, üres lett a testem
ahogy

a néma Isten üvöltött bennem

 Helikon 2017/16

 

szétesünk

találkozunk
falat festünk
tükröt veszünk
lerészegedünk

dühöngünk
emlékezünk
virágot ültetünk
mielőtt szétesünk

pislogunk
rettegünk
hegyet mászunk
nevetünk

tévedünk
megsérülünk
szeretünk
mielőtt szétesünk

talán élünk is
mielőtt szétesünk

 Debüt májusi szám