Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tóth Zsófi versei - Évszakosrózsák sorozat

2019.05.19

toth-zsofi-joo.png

 

Tóth Zsófi vagyok, az Évszakosrózsák tagja. Egy kis faluban élek Dunaegyházán, de Kecskemétre járok gimnáziumba és itt is vagyok kollégista. Régóta írogatok, mostanában főleg verseket, de vannak novella- és regénykezdeményeim is. Általában inkább melankolikusabb, szomorúbb, elvontabb, sőt morbidabb témákról írok, de néha, hangulattól függően, tudok vidámabb verseket is alkotni. Emellett még két fontosabb hobbim van, az egyik a néptánc, a másik pedig a fotózás, de igazából mindenféle művészettel kapcsolatos dolgot szeretek, például rajzolni vagy zenélni is.

 

 

Árny (2)

Ha árnyékban maradok,
Mindjárt sírva fakadok.
Szeretem, hogy nem látnak,
Ha körülötte járnak,
De szeretnék fény lenni,
Emberekkel jót tenni,
De a sötétben vagyok,
Örökre itt maradok,
Hacsak nem segítenek
A fényben élő emberek.
Itt és most kell megtennem,
Mielőtt még elveszem.
Mielőtt itt maradok,
A sötétben meghalok.
Segítsetek hát nekem,
Mert többek lesztek velem.
Igenis fontos vagyok,
Nektek sok jót adhatok.
Segítsetek kilépni,
A sötétből kitépni.
Fényben élni majd merek,
Begyógyulnak a sebek.

 

Magamban

Mint a fák mögött megbújik valami,
A szavak között gyakran elbújik valaki.
Bármit is írok, az valamit jelent, 
Ez határozza meg a múltat, jövőt, jelent.

Az írásnak súlyát talán nem tudom, 
És lehet, mint mindenbe, ebbe is elbukom.
Ha már egy ember átérzi, amit én,
Akkor tényleg nagyon boldog lennék a végén.

Ahogy a fák mögül átszűrődik a fény,
Ha a sorok közül átjön, mit gondolok én,
Már akkor megérte.

 

KultBumm