Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vannak csodálatos egymásra találások.

2019.06.07

rozsa.jpg

 

Vannak csodálatos egymásra találások. Ilyen volt ez is, Marika nénié és Zsóka nénié.

Mindketten egy jobb sorsra érdemes kisvárosban laktak, Zsóka néni egy társasház teljes földszintjét magába foglaló lakásban, Marika néni pár utcával lejjebb egy családi házban.

Zsóka néni, túl a hetvenen, az a típus, aki ha újra megszületne a Megváltó , előbb tudná, mint a háromkirályok. Viszont meg volt róla győződve, hogy a környezetében őt ki nem állhatják, és valljuk meg, nem volt teljesen alaptalan ez az érzése. Hogy mi volt előbb, azt valószínűleg már senki nem tudta volna megmondani: azért utálták a nénit, mert mindenben a hibát kereste, vagy azért nem kedvelt senkit, mert őt is utálta mindenki. Mindenesetre ez a helyzet azt eredményezte, hogy a néni rettenetesen kicsinyes lett, főképp a szomszédaival szemben.

Marika néni pár utcával lejjebb lakott és nagyon egyedül volt. A férje már rég meghalt, a lánya külföldön élt, a fia meg nem ért rá a nénire. Így szegénynek rengeteg ideje maradt a kertjére és egyetlen társaságára, Lufi nevű cicájára.

Tamás és Zsóka néni a lomtalanításon ismerkedett meg, a srác Marika nénivel lakott egy utcában. Tamás fiatal, jóképű és erős fiatalember volt, de ami ennél is fontosabb, olyan férfi, aki rendelkezik utánfutóval és hátsó kerttel.

Ahová nyugodtan elhelyezheti azt a vízgyűjtő tartályt, amit még a papával vettek, hogy Zsóka néni esővízzel locsolhasson. Mert Zsóka néni szeret kertészkedni, az esővíz meg a kert legjobb barátja. Meg ingyen van, ezért a kertész legjobb barátja is. De most, hogy szegény papa meghalt és a néninek költöznie kell, elajándékozza a tartályt. Mert hát a társasház udvarán mégse maradhat. Meg ő se hagyná ott. Azoknak? Még az előkertet is elajándékozza, úgyse tudnák úgy gondozni, ahogy Ő, csak tönkremenne a sok szép növény.

-Virágot nem visznek? - kérdezte Tamást és a feleségét.

-Nézd, van rózsa is. - próbálta Tamás jobb kedvre deríteni a nejét, akinek láthatóan nem tetszett valami.

-Nem, nem kell. Az előkertben már van négy, hátra meg nem akarok sok virágot, főleg nem rózsát, amibe ha beleesnek a gyerekek, összekarcolja őket.

-Bemegyek, megkeverem a levest - mondta Zsóka néni, és ahogy távolodott, hátából csak úgy sütött a csalódottság.

-Mi a baj?

-Ez rettenetes.

-Én is sajnálom szegényt…

-Nem, nem. Ez a tartály rettenetes. Nagy, és otromba, és koszos és pont nincs rá szükség.

-De ingyen van.

-Nem lep meg.

-Locsolhatsz esővízzel…

-Narancssárga belül. Rozsdás.

-Az alga.

-Hiszi a piszi.

-Van teteje is.

-Mindennek van teteje…

-Volt pünkösdi rózsám is, de azt már elvitték. Kövirózsát esetleg?

-Végül is kövirózsát amúgy is akartam - mondta Tamás neje, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a férjét.

Tamás ezt hallva vígan elkezdte kiásni a kövirózsát, mert amellett, hogy valóban szépek voltak, tudtak még valamit, amit Tamás szintén nagyra értékelt. Ingyen voltak.

Másnap Anna, Tamás felesége elkezdte kiültetni a kövirózsát. Csak akkor vette észre, hogy pár porcsinrózsa is közé került. Ismerte a virágot, szerény kis talajtakaró, de itt, ahol föld helyett homok van, nagy becsben tartják. Viszont hely már nem sok maradt, egy ágyás árválkodott csak, ahová tavaly ősszel Marika néni előkertjéből mentettek egy tő rózsát. Kiásták Tamással, mielőtt a munkagépek eltaposták volna, hogy a szerény kis ház helyén társasház épüljön.

Hát így került a két "rózsa", a két néni virága egy ágyásba a fiatal pár kertjében.

 

Balláné Köteles Anna