Varga Szidónia festőművész tiszta világa
Több mint huszonöt évvel ezelőtt autodidakta festőként kezdtem.
Kisebb kitérők után, mondhatom hivatássá vált a festészet.
Nem tudatosan építettem a pályám, hathatós tanácsokra más pályát választottam, de már nem bánom.
Gyerekként minden időmet a rajzolgatás, rajzszakkörök, versenyek töltötték ki. Ha tehettem, kint a mezőn ízekre szedtem minden növényt, folyton gyűjtögettem őket. Nyáron naponta barangoltam egyedül a környéken csokrokat kötve a mezei virágokból. Saját kis kertem volt tele szebbnél szebb virágokkal.
Felnőttként azért nem maradtam hűtlen a képzőművészethez. Folyamatosan gyűjtöttem az erről szóló könyveket. Fizetésem jelentős részét költöttem például rézkarcokra.
Legnagyobb inspirálóm Baja Béla festőművész volt, akinek a kollégiumi éveim alatt rendszeresen megfordultam a műtermében. Azt hiszem ott fertőződtem meg. Minden körítés megvolt: csonkig érő gyertya ami az asztalon már szinte méteres magasságig nőtte ki magát .Az árnyéka folyton táncolt a szanaszét szórt papírokon az asztalon.
Az imádott lenolaj illat keveredett Béla bácsi dohányfüstjével.
De sorolhatnám a csendéleteknek beillő enteriőr részleteket, amik mind inspirálóan hatottak rám.
Már anyaként kerültem ismét a festészet közelébe. Ezután tudatosan haladtam ebbe az irányba .Tudtam, hogy nincsenek véletlenek. Elkezdtem Szabadiskolákba járni, ami jó alap volt a főiskolához. Szegeden a Juhász Gyula Tanítóképzőn folytattam tanulmányaimat alkalmazott grafikai szakon. Akkor már több kiállításon részt vettem.
Számtalan Magyar és külföldi galériával állok kapcsolatban, akik rendszeresen kérnek tőlem alkotásokat a kiállításaikra.
Néhány szó a témavilágomról:
Hiszem, hogy boldog vagyok. Egy álomvilágot képviselek, ahol a fehér még a tisztaság jelképe. A kecsesség, a báj, a szemérmesség a figurákon keresztül arról árulkodik erről. A kislányok habos, fodros ruháival talán nem tudatosan azt jelenítem meg, hogy mindenkinek egy kicsit gyermeknek kellene maradnia, hogy érettebbek legyünk ehhez a világhoz. Jó lenne most egy kis prűdség a mai szabados világban. A jelen épít, de csak fellegvárakat. Legnagyobb bánatomra sok embernél hiányoznak a jól ismert, valaha tartalommal bíró szavak, mint a szeretet, az emberség, a tisztelet, az együttérzés vagy a segítőkészség. Megannyi jelző, ami emberré formál minket. Hová tartunk? Ez a kérdés folyamatosan itt zeng a fülemben. Azt gondolom, ha a virágokat és kedves figuráimat festem, megbékélek, nyugalomra találok köztük, velük üzenek.
Sokan a szoba képek közé sorolnák az alkotásaimat. Volt idő, amikor ez zavart, de mostaság azt mondom, hogy készen kínálom a festményeim nyújtotta élményt.
Sorolhatnám a kiállításokat hova jutottak el a képeim és milyen iskoláim vannak, de szerintem nem ez a lényeg, hanem, hogy a magam és mások örömére festek.
Ha valaki elhívatottsággal és szorgalommal dolgozik, annak megérik a gyümölcse.
Sok álmom és tengernyi teendőm van még, de jelenleg a verseimet tervezem megfesteni, majd egy kötetbe sűríteni őket a saját ilusztrációimmal.
Varga Szidónia festőművész munkásságát a facebookon az alábbi linkre kattintva tudjátok nyomon követni:
https://www.facebook.com/Varga-Szidonia-fest%C5%91m%C5%B1v%C3%A9sz-295873885803/
KultBumm
