Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A karácsony eredete és fejlődése az ókortól napjainkig

2017.12.20

A karácsony az emberiség egyik legősibb ünnepe. Honnan ered? Mit szimbolizál a karácsonyfa? Hogy ünnepeltek régen a különböző népek, és hogy ünnepelnek ma? Cikkünkből minden kiderül, az ókortól kezdve egészen napjainkig.

 

Karácsony ünnepének gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Az északi féltekén eredetileg a napfordulót ünnepelték december 21-22-én, amikor a fény sötétség fölött aratott diadalán örvendeztek. Ilyenkor van ugyanis csillagászati szempontból az év leghosszabb éjszakája és a legrövidebb nappala, ami után már egyre hosszabbodnak a nappalok. A Római Birodalomban Mithrász napisten erősödését, előtte pedig december 17. és 23. között nagy vigasságok közepette Szaturnusz istenség ünnepét, a Saturnaliát tartották. December 25-én pedig a napisten születésnapját, a Dies Natalis Invicti-t.

 

A kelták téli napforduló ünnepe a Yule volt, amikor a Tölgykirály, a Növekvő Év istene meghódítja a Magyalkirályt, a Sötétség Urát. A 19. század végén újjáéledő pogány és wicca vallások hívei most is ezt ünneplik. A kereszténység térhódításával Jézus Krisztus születése összekapcsolódott a Mithrász ünneppel, majd 325-ben a niceai zsinaton hosszas teológiai viták után egységesítették a Megváltó születésnapjának dátumát, december 25-re. A keresztény egyház bevett szokása volt a könnyebb áttérítés miatt, a már meglévő és megszokott pogány ünnepekre tenni saját ünnepeit. Így lett a Sol Invictus-ból Sol Salutis, az üdvösség napja, amikor már Krisztus születését ünnepelték. A nagy emberek és istenek születése általában egy nagyszabású égi eseményhez, bolygóegyüttálláshoz, napfordulóhoz köthető. Krisztus esetében, aki maga a fény és a Megváltó, egy üstököshöz-fénylő csillaghoz, amely a három napkeleti bölcset vezette el a betlehemi jászolhoz.

 

jezus.jpg

 

A zsidó vallású hívek szintén ebben az időszakban tartják a hanukát, a fények ünnepét, de fontos tudni, hogy semmi köze nincs a keresztény karácsonyhoz, ugyanis a makkebeusok felett aratott győzelemre, a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napig égő menóra csodájára emlékeznek.

 

hanuka.jpg

 

A magyar karácsony szó a szláv eredetű korcsun szóból származik, ami átlépőt, kilépőt jelent, utalva az ünnep napfordulóhoz kapcsolódó eredetére. A karácsonyfa szimbolikája szintén régebbre nyúlik vissza, mint maga az ünnep. Az ősi vallások hitvilágában a fák az életet, életerőt, szilárdságot, termékenységet testesítették meg. A germán és skandináv mitológiában a világokat egy az idők hajnalán sarjadt fa, az Yggdrasil köti össze. A világfa szinte minden nagy kultúrában megtalálható. A Közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának is szerves részét képezte, az ősi avar, hun és magyar hit és jelképrendszer is erre épül, amit népmeséinkben, énekeinkben, mondáinkban és kézműves alkotásainkban is őrzünk. Az első karácsonyfákat Németországban, a Rajna felső vidékén a protestáns hívek állították a 16-17. században, a 18. századra pedig már az egész országban elterjedt szokássá vált. A 19. századra már a bécsi arisztokraták és művészek otthonaiban is gyertyákkal díszített fenyőfák álltak, majd a szokás európai térnyerése után, a kivándorlóknak köszönhetően a tengerentúlon is elterjedt. Kezdetben a karácsonyfákat különböző termésekkel, kézimunkákkal és nyalánkságokkal díszítették, majd az 1840-es évektől Németországban megkezdték a csodálatos, üvegből készült díszek gyártását.

 

karacsonyfajoo.jpg

 

Az ajándékozás hagyománya szintén az ókori Saturnalia ünnephez kapcsolódik, amikor a gyerekeket és a szegényeket lepték meg. Magyarországon december 24-én szokás feldíszíteni az angyalok, vagy a kis Jézus által hozott fát, és Vízkeresztkor, január 6.-án, a farsangi időszak kezdetekor kell lebontani. Az angol nyelvterületeken viszont már december elején felállítják az impozáns karácsonyfákat, az ajándékokat pedig a Mikulás hozza a kandallók kéményein át.

 

santa-jo.jpg

 

Jézus Krisztus születése mellett, világszerte a nem keresztény emberek számára is e nap vált a szeret ünnepévé, ami csak akkor lehet szép, ha nem az ajándékok nagyságát, hanem az együtt töltött időt, békét és nyugalmat értékeljük.

 

Szekáry Zsuzsanna