Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A rejtélyes Seuso-kincs nyomában

2018.01.04

 

Megoldatlan bűnügy, hamis eredetiséget igazoló okmány, felbecsülhetetlen értékű késő római kori kincs, megválaszolatlan kérdések, évtizedes pereskedések. Mi az igazság a Seuso-kinccsel kapcsolatban? Cikkünkből kiderül!

 

A Seuso-kincs egy páratlan leletegyüttes, a Balatonhoz közeli Polgárdi környékéről. A 340 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria dunamelléki provinciából származó páratlanul míves lakoma készlet nevét a tálalókészlet egyik aranyozott ezüst darabjáról kapta, melyre felvésték tulajdonosának, Seusonak nevét az utókor számára. A barbár betörésekkor tulajdonosa, -aki magas rangú hivatalnok, patrícius vagy katonai parancsnok lehetett- elásta a lenyűgöző műtárgyakat.

 

seuso-minalunk.hu.jpg

 

Évezredes álmukból 1976-ban egy polgárdi illetőségű férfi, Sümegh József ébresztette fel őket, aki akkoriban sorkatonai szolgálatot teljesített, de ismert kincsvadász volt, aki a környék feltáratlan római villáinak illegálisan kiásott kincseit értékesítette a feketepiacon. 1980. december 14-én leszerelése előtt pár nappal eltávot kapott, majd egy székesfehérvári kitérő után, két ismertlen férfi társaságában látták italozni a falu kocsmájában, majd a Kőszárhegy felé vették az irányt. Két nappal később, Sümegh Józsefet holtan találták a kőszárhegyi Borbély pincében, ahová barátja szerint a kincsek egy részét rejtette. Felakasztott teste nem a levegőben lógott, térdei a földön pihentek, ami eleve gyanús ha valaki öngyilkosságot követ el, ráadásul két összefűzött katonai bőrszíjon lógott, noha egyenruhájához csak egy tartozott, valamint három különböző lábnyomot azonosítottak a helyszínelésnél, amelyből megállapították, hogy a helyszínt viszont csak ketten hagyták el. Ennek ellenére a katonai ügyészség azonnal öngyilkosságnak minősítette, és lezárta a gyanús esetet.

 

1990 tavaszán az elhunyt édesapja beadványt nyújtott be a Legfőbb Ügyészséghez, hogy újra vizsgálják ki fia halálesetét. A kérelemnek helyt adtak, és az Országos Rendőrfőkapitányság emberölés gyanúja miatt nyomozást rendelt el, melyből egyértelműen kiderült, hogy gyilkosság történt. Miután az ügy átkerült a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálathoz, fény derült halálának feltételezett okára, miszerint köze lehetett egy különleges régészeti lelethez, amely miatt az életével fizetett. A gyanú szerint a katonai rendészet, a KGB és az alvilág is érintett lehetett, de a nyomozók nem akadtak a gyilkosok nyomára, így 1996-ban lezárták a nyomozást Sümegh József ügyében.

 

Ugyan ebben az évben, a világ egyik leghíresebb aukciósháza, a brit Sotheby’s műtárgy átverést hirdetett New Yorkban, ahol a legígéretesebb tételt, egy késő római étkészletet kínált eladásra az angol főrend, Lord Spencer Douglas Compton, Northampton hetedik márkija. A mai árfolyamon 100 millió euró kikiáltási árú kincs szemet szúrt egy szemfüles magyar archeológus-régésznek, aki az egyik aranyozott ezüst tálon felfedezte a „Pelso” feliratot, ami latinul a Balaton neve volt. A katalógusban szereplő méretadatok alapján arra is rájött, hogy egy mosdótál pontosan beleillik abba az 1878-ban, Polgárdi környékén talált római kori tripuszba, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztek. Az éles szemű régész riasztotta a hatóságokat, amely mozgásba lendítette a bel-és külügyet, valamint a kulturális kormányzatot. A műtárgyon talált, és a történelmi bizonyítékoknak hála, a magyar állam 1993-ban pert indított a lord tulajdonjoga ellen New Yorkban, aki nem tudott túladni értékes kincsein, mert a libanoni kormány is keresetet nyújtott be, de mint később kiderült hamis papírokra alapozva, ezért elálltak a kincs tulajdonjogáért vívott harctól. Lord Hampton szintén egy libanoni származású, bécsi illetőségű műkereskedőtől kapott hamis papírokkal próbálta igazolni tulajdonjogát, de ennek ellenére a tulajdonában maradhattak a műtárgyak, mert a magyar állam és a másik versenyző, Horvátország sem tudta érvényesíteni, és bebizonyítani jogát a lenyűgöző leletekre, melyeket előtte sem múzeumi, sem ásatási papírokon nem tüntettek fel soha.

 

seuso-pelso.jpg

 

Hosszú pereskedés után végül 2014. márciusában a leletegyüttes első hét darabja visszakerült Magyarországra, a visszahozásával kapcsolatos ügy részleteit, pedig harminc évre titkosították, a magyar állam pedig a kincsek őrzési jogáért 15 millió eurót fizetett. A leletek hazakerülésének érdekében a magyar állam felvette egy angol testvérpárral a kapcsolatot, akik „birtokosai” voltak, majd 2017. július 12-én a késő római ötvösmesterség műremekének számító további hét darab is hazakerült Magyarországra, melyért a kormány 8,6 milliárd kompenzációs díjat fizetett a leletegyüttest birtokló személyeknek. A nagyközönség az Országházban, majd egy vándorkiállítás keretében tekintheti meg a páratlan műkincseket.

 

seuso_kincs_polgardibol_398957_29666.jpg

 

A lenyűgöző készlet eredetileg sokkal több darabból állhatott, erre enged következtetni a Római Birodalom területén napvilágra került elrejtett kincsleletek, például a svájci Kaiseraugustnál talált nyolcvanöt darabból álló együttes, valamint Sümegh József barátjának állítása, miszerint két üstben rejtették el a kincseket, de csak az egyik üst tartalma került a Sotheby’s aukciójára. Az sem elhanyagolható tény, hogy a kétes libanoni műkereskedő, Halim Korban 2007-ben napvilágot látott levele szerint további kétszázhuszonkilenc tárgyat szeretett volna értékesíteni a kincsből.

 

seuso3.jpg

 

A Seuso-kincs ismert darabjai, a késő római császárkorból fennmaradt legértékesebb ötvösművészeti műremek, mely nem csak méretei, a felhasznált nemesfémek mennyisége, hanem kivételes domborműves ábrázolásai és egyedisége miatt is felbecsülhetetlen értéket képvisel, mely annyi év után végre ismét jogos tulajdonosához, a magyar államhoz került.

 

Szekáry Zsuzsanna