Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A hála felismerésének fontossága

2018.10.27

A jólétben vagy viszonylagos jólétben élő nyugati emberből kiveszett egy nagyon fontos érték, a hála. A nagy rohanásban, karrierépítésben, a társadalom iránt tanúsított megfelelési kényszerben oly ritkán gondolkozunk el azon, hogy mennyire szerencsések vagyunk. Nem állunk háborúban, nem kell otthonainkat elhagynunk, nem érnek attrocitások etnikai vagy vallási hovatartozásunk miatt, tiszta, meleg ivóvíz folyik a csapból, nem sújtanak természeti katasztrófák, van hol laknunk és van mit ennünk. Ezek a kiváltságok a Földön élő legtöbb ember számára elérhetetlen vágyálmok. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy nekünk ez alanyi jogon jár, ahogy a három évente cserélt autó, a legújabb telefon vagy a legtrendibb ruhák, amiket sokszor nem is hordunk, de megvettük, mert kell.  Nekünk a legjobb jár! De, hogy közben mi van a világ többi részén, az lényegtelen. Mi magunk vagyunk a fogyasztói társadalom feneketlen bendőjű szörnyetege, aki a természeti erőforrásokat nem kímélve zabál, hogy aztán kiszarja a mellékterméket, ami természetesen nem a mi csillogó otthonainkban köt ki.

A nyugati embert beszippantotta a média pszichológusokkal kidolgozott fogyasztói gépezete és a közösségi oldalak, amelyek hatalmas egot növesztettek neki, és ha nem a gyorskajáktól, akkor majd az önimádattól pukkad ki. Nem azt mondom, hogy mindenki vegye magára a világ baját, de ha kicsit felelősebben gazdálkodik az erőforrásokkal és gondol azokra is, akiknek kevesebb jutott, máris sokkal előrébb tartana a világ. Amint tudatosul valakiben, hogy mennyire szerencsés - csak a fentebb felsoroltak miatt is- és átérzi a hála mély és finom érzését, egyből megtalálja az utat, hogyan adhatna vissza valamit abból, amit ő kapott. Erre bárki számára sok lehetőség adódik: élelmiszer, pénz és ruha adományok a megfelelő szervezeteknek, az itthon is remélhetőleg egyre inkább „divatba jövő” önkéntes vagy közösségi munka, segítségnyújtás a társadalomba való visszailleszkedésbe – lakáskiadással vagy munka biztosításával -, a féktelen fogyasztás mérséklésével, kevesebb kidobott étellel és a természeti erőforrások helyes használatával.

Rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e felülemelkedni az önző egónkat vagy egy élhetőbb világot teremtünk.

 

hala.jpg

Szekáry Zsuzsanna