Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Eutanázia-Kegyelem vagy gyilkosság?

2018.08.28

Kényes és sokakat érintő témával kapcsolatban ragadtam billentyűzetet. Cikkemben a tényeken felül, kendőzetlen őszinteséggel fejtem ki a saját tapasztalataimat és nézőpontjaimat az eutanáziáról.

 

eutanazia1.jpg

 

Nagyon leegyszerűsítve a legtöbb vallás közös pontja az élet tisztelete, és az öngyilkosság elvetése, mert a halandó embernek nincs joga a magasabb hatalomtól kapott életét kioltani. Ha mégis megteszi, például a keresztény tanok szerint a pokolra jut, a buddhista hívőknek pedig megszakad a lélekvándorlási lánca, amit újból kezdhetnek a legaljáról. Az eutanázia görögül kellemes halált jelent, amit nem kezelhetünk egy lapon a pszichés betegségek vagy tragédiák kiváltotta öngyilkossággal, ugyanis az eutanázia a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek halálba segítését jelenti. Jogunk van a szabad akarathoz, a méltósághoz, de a legtöbb országban mégsem dönthetünk a saját halálunkról. Ennek nemcsak vallási, de jogi okai is vannak. Rengeteg visszaélés lehet abból, ha esetleg valakit félrediagnosztizálnak és még idő előtt dönt az eutanázia mellett, vagy ha a vagyonra éhes rokonok, vagy a szimplán „megunt” beteg sorsáról a hozzátartozói dönthetnek. De azt sem tartom elképzelhetetlennek, ha valaki zsarolással vesz rá valakit az önkéntes halálra.

 

Az első személyes eset, amit megosztok a kedves olvasóval, a nagymamám nővéréhez kapcsolódik. Rózsika néni hosszú hónapokat töltött kórházban, ágyban fekve, a tudatát szinte teljesen elveszítve. Szilárd táplálékot nem vett magához és bepelenkázva vegetált. Hozzá hasonlóan a kórházak majdnem fele ilyen állapotban lévő, idős emberekkel van tele, akik hajdanán értékes emberek, szerető anyák, apák, védőnők, tudósok voltak. A hangsúly a múlt időn van. Durvának tűnhetnek a soraim, de aki látott már ilyen betegeket, az tudja, hogy ők már csak a halál mezsgyéjén fájdalmasan hosszan lebegő, összeaszott porhüvelyek. Nemcsak az egészségügy számára jelent nagy terhet a napi ellátásuk, de a rokonaik számára is borzasztóan rossz ilyen állapotban látni a szeretteiket, arról már nem is beszélve, hogy mit élhetnek át a betegek.

 

A másik személyes eset az édesanyámhoz kapcsolódik. Későn diagnosztizálták nála a petefészek rákot, ami akkor már metasztázisokat (áttéteket) képzett a főbb szerveiben. Miután kiderült a betegsége, hozzám költözött. Voltak jobb és rosszabb időszakai, de állandó, erős fájdalmak gyötörték, ami miatt többször fontolgatta az öngyilkosságot, amit én bár szerettem anyámat, szinte azonnal megértettem és elfogadtam. Nyolc hónapon át nem voltam benne biztos, ha hazaérek, életben találom-e. Végül az életösztöne nyert, aminek köszönhetően fájdalmak között, szaros pelenkában halt meg. Viszont bátran, és így is a tőle telhető méltóságteljességgel viselte a betegségét, amiért nagyon büszke vagyok rá, de ha lett volna választása, az eutanázia mellett dönt.

 

Magyarországon a passzív eutanázia a megengedett, vagyis az életfenntartó vagy azokat helyreállító eljárások elmulasztása illetve abbahagyása, valamint a beteg visszautasíthatja a kezeléseket is. Ezáltal viszont hosszú hónapokig elhúzódhat a szenvedés az áhított méreginjekció gyors hatásával szemben. A passzív eutanázia több országban engedélyezett, például Németországban, Finnországban, Ausztriában, Svájcban, Spanyolországban, Svédországban, Norvégiában és Olaszországban.  A többi európai országban a beteg bárminemű halálba segítése vagy kezelésének abbahagyása gyilkosságnak minősül. Hollandiában és Belgiumban 2002 óta legális az orvosi eutanázia, melyhez később Luxemburgban is csatlakozott, melyet mindhárom országban szigorú törvények szabályoznak. Svájcban az orvos nem idézheti elő a halált, de a beteg kezébe adhatja a méreginjekciót. Az Egyesült Államokban pedig Oregon, Washington és Montana államokban nyújthatnak segítséget az átkelésben az orvosok. A felsorolás által azonnal szembetűnővé válik, hogy nemcsak a vallás és a jog, de a politikai irányultság is befolyásoló tényező. A liberális országokban megengedőbbek, legalább a passzív eutanáziával kapcsolatban.

 

euthanasia.jpg

 

A kérdés továbbra is nyitott, mindig lesznek pro és kontra érvek a témában, lehet külföldre utazni (bár nem minden megengedő országban fogadnak külföldieket ilyen céllal), pereskedni, vagy különböző csoportokhoz csatlakozva harcolni az eutanáziáért. Nehéz kérdés, de úgy gondolom, ha külső nyomás nem áll fent, mindenkinek joga lenne döntenie a saját életének végéről, amikor az már nem nevezhető minőségi életnek.

 

Szekáry Zsuzsanna