Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Életre kelő halottak Indonéziában

2020.08.28

 

Minden kultúrában másként dolgozzák fel a szeretteik eltávozása felett érzett gyászt. Indoznézia egyik szigetén, Sulawesin a nyugati ember számára egészen különös módját választják már több száz éve: háromévente kihantolják a mumifikálódott holttesteket, és úgy viselkednek velük, mintha még élnének.

 

ma.jpg

A mumifikálódott porhüvelyek felé a családtagok rengeteg szeretetteljes gesztust tesznek. Forrás: Caters News Agency/Daily Mail

 

A Ma’nene rituálét több mint 900 évvel ezelőtt vezeték be a Sulawesin élők, és Lembang Paton falu lakosai, a torajai nép manapság is háromévente megismétlik a „holttest tisztításának ünnepét”. Ilyenkor az egész falu énekléssel ünnepli az ősi hitvilág és a kereszténység jegyeit magán viselő, napokig tartó eseményt, amely egyre több turistát is a szigetre vonz.

 

indonesia-toraja-panggala-balle-manene-261.jpg

A Ma'nene időszakában új ruhákat kapnak az elhunytak és a hajukat is ápolják. Forrás: Claudio Sieber

 

 Mivel a „Rambu Solo” elnevezésű torajai temetés akár több tízezer dollárba is kerülhet, ezért a családnak nem mindig van pénze azonnal elvégezni a temetést. Addig a holttestet a ház egy speciális szobájában tárolják, mialatt mumifikálódik. Ennek is köszönhető, hogy a Ma’nene rituálét meg tudják ismételni, hiszen a testek nem bomlanak darabokra.

 

indonesia-toraja-panggala-balle-manene-clara-and-dead-sister-arel-2010-6years-2.jpg

Kislány elhunyt lánytestvérével. Forrás: Claudio Sieber

 

A családi háznak is helyet adó telken a testek újbóli kiásását és megtisztítását csak a családtagok végezhetik. Ilyenkor rendbe teszik az esetleg károsodott koporsókat, letisztogatják a testeket és új ruhákat adnak rájuk. Közös fotókat késztenek velük, az elhunytak kedvenc ételeit főzik, a kedvenc elfoglaltságukat végzik velük, legyen az cigarettázás vagy meccs nézés.

 

cigi.jpg

A nikotin élvezete a halál után is tart. Forrás: storytrender

 

daily.jpg

Helyi lakosok négy elhunyt szerettük körében. Fotó: Agung Parameswara

 

Az ott élők így nem szakadnak el teljesen a számukra fontos elhunytaktól, hiszen háromévente újból találkoznak velük. Interakcióba lépnek velük, megérintik őket. Nem tölti el őket undorral az elmúlás tapinthatósága, csupán szeretteik hiányát és tiszteletét fejezik ki ilyen módon.

 

daily-2.jpg

Sok esetben a több évtizede elhunytak földi maradványaival ünnepelnek. Forrás: LatestLY

 

Ne fejeltsük el, hogy az európai kultúrkörben és Magyarországon is egészen az 1960-as évekig dívott fényképeszkedni a halott családtagokkal, akik még egy utolsó beállított fotó erejéig úgy tűntek, mintha élnének és minden a legnagyobb rendben lenne. Manapság ez is morbidnak tűnik, hát még a torajai nép hagyománya.

 

vik.jpg

Viktoriánus korabeli stúdiófotó, amely egy elhunyt gyermeket örökít meg. Forrás: State Library Of South Australia

 

Az elmúlás témaköre minden embert érint, mindenki szembesül vele, amit valahogy fel kell dolgozni. Ha pedig mindezt tisztelettel teszik, akkor nincs benne semmi kivetnivaló.

Szekáry Zsuzsanna