Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mindig az ördöggel – Filmkritika

2020.09.21

Szeptember 16-án egy egészen különleges pszicho-thriller debütált a Netflixen Mindig az ördöggel címmel. A Donald Ray Pollock azonos című regényéből készült film hollywoodi sztárok segítségével jeleníti meg az elképesztően tragikus, egymással összefonódó emberi sorsokat.

 

net.jpg

 

A több szálon futó cselekmény első szálai a II. világháborúig nyúlnak vissza, ahol a Tom Holland által alakított Ervin Russel édesapja, William (Tom Skarsgard) olyan traumát él át, amely később fiára is komoly hatással lesz. Az egész történet annyira drámai és sokkoló fordulatokkal van tele, hogy rám a megnézése után napokkal később is komoly hatást gyakorol. Pontosan a zseniális cselekmény, és a meglepetés letaglózó ereje miatt semmit sem szeretnék előre lelőni, így nem részletezném a történetet.

 

dev.jpg

A fájdalom szülte vallásos őrület is megjelenik a filmben. Forrás: digitalspy

 

Ezért legyen elég annyi, hogy a sztori később az 1960-as években folytatódik, és az összes szereplő sorsa valamilyen szálon – amely mi más lehetne, ha nem az ördög marionettjátéka – összekapcsolódik egymással. A mély, sokszor az őrületbe átcsapó vallásosság végig jelen van, és nyomasztó árnyéka mindenkire rávetül. A hithű buzgalom gyilkosságig fajul, vagy éppen öngyilkosságig. A történet fricskát mutat az elvakult vallási fanatizmusnak is, anélkül, hogy ezt a néző szájába rágná. Az ördög sokszor érkezik álruhában, ilyen karakter például Reverend Preston Teagardin prédikátor (Robert Pattinson) is, aki privát tanításai során ártatlan lányokat csábít el. Vagy ilyen a sorozatgyilkos páros is, akik a segítőkészség és kedvesség álcája mögé bújva oltják ki fiatal férfiak életét.

Fájdalom, szenvedés, szerelem, szeretet, családi kötelékek, társadalmi különbségek, vallási fanatizmus, kéjvágy, becsület, korrupció és elmebaj hatja át a filmet, amelyet Donald Ray Pollock narrál. Nem várt fordulatok garmadája, kiváló színészi játék, vágás és rendezés jellemzi az Antonio Campos dirigálta filmet, melynek egyik producere Jake Gyllenhaal.

 

dev-1.jpg

Vajon mi irányítjuk a sorsunkat vagy eleve elrendeltetett? Forrás: thenewsfletcher

 

Tom Holland a film főszerepében bebizonyítja, hogy nem csak Pókember jelmezét képes magára ölteni, hanem drámai szereplőként is kiváló, akárcsak Robert Pattinson, aki sok évvel ezelőtt elhagyta az Alkonyat-szériából megismert bárgyú mosolyát és egy sokoldalú színésszé érett. De, hogy őszinte legyek, itt senkit nem lehet kiemelni az alakítása miatt, mert mindenki kihozza a szerepéből a maximumot. Herry Melling az őrült prédikátort, Jason Clarke a perverz sorozatgyilkos kegyetlenségét vagy Tom Skarsgard a lelki traumákat és a gyász felett érzett mérhetetlen fájdalmat.

Ezt a filmet érdemes volt elkészíteni, műfajában és cselekményében is felkorbácsolja az egyhangú filmes állóvizet. Megrendít, felkavar és elgondolkodtat. Tőlem 10/10-es értékelést kap.

 

Szekáry Zsuzsanna