Teheráni tabuk – Filmkritika
Bár a Teheráni tabuk című osztrák-német animációs filmet 2018-ban mutatták be, nekem csak a napokban volt szerencsém megnézni és akkora hatást gyakorolt rám, hogy úgy döntöttem, veletek is meg kell ismertetnem.
Ali Soozandeh rendező és forgatókönyvíró 16 éven felülieknek szóló filmje már az első képsoroknál gyomorszájon vágja a nézőt, az animációs alkotás kendőzetlenül rántja le a leplet a vallási elnyomás alatt sínylődő iráni társadalomról. Egy fiatal nő drogfüggő férje börtönben ül és nem hajlandó aláírni a válási papírokat, viszont Iránban egy nő csak a férje engedélyével vállalhat munkát, sőt minden területen az ő hozzájárulásától függ a léte. Hogy eltartsa magát és néma öt éves kisfiát, prostitúcióra kényszerül, s hogy ne legyen gyanús a mindenhol lesben álló erkölcsrendészetnek, eme tevékenységét nemegyszer autókban végzi a gyermek szeme láttára, majd egy hivatali ügyintézés után egy korrupt imám szeretőjévé válik.
Szeretett gyermekével a vallási hivatalnok egyik lakásába költözik, ahol barátságba kerül fiatal szomszédasszonyával és annak családjával. Ebben a történetben senki sem boldog, mindenkinek megvan a maga személyes tragédiája. A szomszédasszonynak az, hogy bár tanári végzettsége van, mégsem taníthat, hanem csak a gyermeknevelést szánják egyedüli feladatául, miközben nem akar gyermeket és börtönben érzi magát. Egy vidéki lánynak egy illegális klubban átmulatott éjszaka után szűzhártya helyreállító műtétre lenne szüksége, amiben alkalmi partnere, a zenész egyetemista srác is érdekelt, különben a lány megrontásáért börtön vár rá.
A szereplők sorsa összefonódik egymással és az egyedi, kifejező animációnak hála egy tökéletesnek tűnő, de már az Arab tavasz előtt repedezni látszó burok mögé nyerünk bepillantást, ahol virágzik az ember-és drogkereskedelem, a prostitúció, az illegális orvosi beavatkozások és a korrupció.
Irán olyan hely, ahol a fővárosban nyilvános akasztásokat tartanak, egy ártatlan telefonos csíny is életeket dönthet romba, a már beszivárgott nyugati eszmék ellen leszerelik az illegális antennákat, a lakosok folyamatos rettegésben élnek az erkölcsrendészet és a besúgók miatt, miközben a fiatalabbak egyre vehemensebben szomjazzák a szabadságot és az önérvényesítést. A több generációt bemutató szereplők által jól látszik az iráni társadalom tagozottsága, ahol az idősek elfogadják a rezsimet, viszont a fiatalok a földalatti mozgalmakkal változást akarnak, ami ha lassan is, de talán létrejön és nemcsak annak, aki külföldre szökik.
A Teheráni tabuk nem véletlenül aratott sikert a Cannesi Filmfesztiválon és a Jeruzsálem Filmfesztiválon, ahol Fipresci-díjjal jutalmazta a zsűri az alkotókat. Az élőszereplőkről mintázott animációs film a nyilvánvaló mondanivalókon kívül rengeteg mögöttes utalást tartalmaz, miközben egyáltalán nem finomkodik, és semmit nem akar elkendőzni. Napokkal később is a fejemben jár a film, amit az utóbbi idők egyik legjobb külföldi alkotásának tartok.
Szekáry Zsuzsanna
