Divinszky Lívia rímekbe szedett versei
Kezdetnek jó!
(kis önéletrajz)
Komáromba hozott engem
Az a híres gólya,
Sietett, hogy hazaérjen
Bomba-riadóra...
56-ot túléltem,
(persze:néha féltem!)
puska, tank nem végzett velem,
de jött: a szerelem!
Mindezt én sem úszhattam meg,
Így hát férjhez mentem.
Alig kezdtem el a munkát,
Máris anya lettem...
ui.: Benthagytak a történetben,
Idő kebelében.
Szövöm életem víg mesékbe,
Verset írva éppen.
Divinszky Líviának több saját rajzaival gazdagon illusztrált kötete jelent meg magánkiadásban. Az alábbi versek Uram, adj lámpást! című válogatott írásainak kötetéből származnak.
Őszi dús paletta
Terítéknek-kerítésre
Lazán fut-a vad szőlős
Lázas pírral, fodros széllel
Cicomázza-még az ősz.
Míg perzselget Létnek tüze,
Színt is hozhat életünkbe.
S mint az Alkony bíbor ege
Merülünk majd- Éj-tengerbe.
Szentendre, 2013. október 23. sze. (Bükkös patak)
Mért engedi Isten?!
"Mért engedi Isten?!"
Kiáltasz fel Itt lenn,
Hogyha sorsod sújtott, S a szív nem hagy nyugtot
Miért lármázod fel az Eget?!
A vész nem onnan fenyeget!
Ha sorsodnak ura lennél,
Kikötnél a Belső Csendnél.
Tán Isten lépjen helyetted?
S a jutalmat Te meg felvedd?
Elmélkedve szállj Mélyedre,
S jusson Múltad is eszedbe:
Hol hibáztak és vétettek
Könnyelműen megtett léptek?-
Ló is botlik árok mentén,
Szemrehányón Úrhoz nem tér!
Állatnál oktondibb lennél?!-
Magadba nézz!-kell több ennél?!
Dolgok okát-ott meglátod,
S élted így lesz mindig áldott!
Máriaremete, 2014. június 9. Pünkösd hétfő
Idő-fogó
Zsenge énem-ó mily távol!
S néz vissza a múlt távlatából
Bölcs találmány a fotózás:
Idő-fogó kalandozás.
Ifjúságom ott megmaradt,
Míg az idő tovaszaladt.
Visszahívni Azt nem lehet,
csak szemlélni a képeket.
Budapest, 2013. március 15. p. otthon- a hó fogságában.
Sírnak a hegyek!
(A Márianosztrai zarándokút mentén)
Márianosztrára megyek.
Térdepelnek ott a hegyek.
Éghez száll fel sóhajtásuk:
Ledarálták oly sok társuk!
Alapjukra-ráborulva
Onnan is lassan-kitúrva,
Összezúzva-szétmorzsolva
Sok milliárd évek útja!
Földrengés és dúlt viharok
Hegybérceket meghagytatok!
De az ember-kapzsi szemmel!
Nem nézi azt türelemmel!
Nekitámad-dózerolgat,
Csak busás hasznot számolgat!
Terméktelen betonokba
Nagy szorgosan betódozva.
Dús a haszon!-Bús a vagyon!
A nagy bérc-már földön vagyon!
Öregszel tán?-Drága Hazám!
Szélvészként zsugorodsz!!!-Az ám!
De mindenki szeret Téged,
S eltünteti szép vidéked!
Hogy "fejlődjünk"!-Téged őrlünk!-
Szűkítvén szent élet körünk!
Bércet, s fákat-felednének!-
Országútba-temetnének,
S még az is túl magas Néked:
Vájnak földbe-homok éket!-
Hullajsd bele könnyeidet
S tó-ként őrzik kincseidet!
Búzaföldet-dózerolnak:
Békák, s halak szaporodnak.
Sír a lelkem-bérccel gyászol
Népem!-rájuk nem vigyázol?
Szép Szűzanya-Kegytemplomban
Kérj számunkra-kegyet nyomban!
S Országodra-Ó jajj, Vigyázz!-
Így folytatván-nagy lesz a gyász!
Trianonból-mi megmaradt,
Néped majd- azon sem arat!
Márianosztra, 2014. május 4. vasárnap
(A Márianosztrai zarándoklat 3. napján)
Ébredés
A szerelem, mint az álom,
Visszavár egy más világon.
Lassú lesz az ébredésed,
S kába fejjel észlelésed.
Nem tudod már, ki, honnan vár,
Rémlik, hogy forró volt a nyár...
Nap hevében éltél, s égtél,
Mígnem új Hazába tértél.
Kik elmentek-mind ott lesznek:
Szív hősei-új kezdetnek.
2014. V. 16. p.
Kimérve
(Lúciánkhoz)
Hosszú jelenésed
Életembe vésted.
Lassú távozásod
Köztünk árkot ásott,
S örök falat emelt,
Mert az időd betelt.
Most hiába várlak,
Innen meg nem látlak!
A "SOHA TÖBBÉ" pecsétje
Boldogságunk már kimérte.
Szigetszentmiklós-Dunaharaszti 2015. 04. 12. V
Ősök árnya
Lét vizében-mély az Árok
Oda:-vissza-nem találok
Gyermek álmok-merre jártok?
Őseim hol-ringatjátok?...
Míg tárol az emlékezet,
Múlt a Most-tal-foghat kezet.
Ködfályolban -leng a Távol,
S egyre messzebb jut a MÁ-tól...
Foszladozik-képük árja,
S fülben sem cseng-hangjuk árja.
Ó Ti drága-Tündérálmok!.
Éj-Barlangba-miért szálltok?!
