Kutrovátz Renátó versei - Évszakosrózsák sorozat
Tizenhat évesen kezdtem el versírással foglalkozni, és mint sok szerzőt, először engem is a szerelem késztetett arra, hogy tollat ragadjak. Egy-két évvel ezelőtt egy célt tűztem ki magam elé, hogy szeretnék olyan problémákról írni, amik a modern világot érintik. Hitem szerint minden kornak megvannak a maga válságai és ezzel szembesíteni kell az embereket. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelem és Marketing szakának vagyok a harmadéves hallgatója. Az itt szerzett tudást arra használom, hogy a fél éve általam létrehozott közösséget, az Évszakosrózsákat menedzseljem. Szeretnék kapcsolatot teremteni az olvasó és a szerző között, inspirálni a fiatalokat az olvasásra és ara, hogy megismerjék az alkotás örömét. A végső célom pedig az, hogy a közösség tagjainak segítségével egy önálló folyóiratot hozzunk majd létre.
Szürkület
Már négyszer kitakarítottam a szobát,
az összes könyv a helyén van.
Egy kicsit pihenhetek most már,
mert tudom, hogy valahol biztonságban vagy.
Végre takarót húz a nappal,
s kiürülök, mint egy szemeteskosár.
Ha minden csillag egy jobb dimenzióba szalad,
remélem, én már nem kelek korán.
Mert kísérteni fog a konyhaasztalon ásító pohár,
amit még mindig nem mostam el,
mert utoljára abból ittál.
félelem
Otthon vagy, mégis elveszel
ismerős minden apró részlet,
de az összes fal idegen,
s lépteid előtt lapul a félelem
Nem vagy önmagad, de saját bőrödet hordod,
a nevetésed visszhangja se a régi már.
A szíved több helyen is foltos,
mert egy ismeretlen korban jársz.
Szemetedbe dobált évek között,
összegyűrt emlékekben turkálsz;
a véletlen egy mosolyt eléd söpör,
nem a múlté, se a jelené, de megbabonáz.
KultBumm