Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Újranézve – Válogatás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből

2020.07.14

A július 14. és augusztus 16. között a Mai Manó Házban megtekinthető kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus életművének egy-egy szeletét mutatja be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben haladva. A gyűjteményes kiállításon bemutatott alkotók munkái által betekintést nyerhetünk a 20. századi magyar fotótörténet nyolc évtizedébe. A kiállításon több, a nagyközönség számára még felfedezésre váró művész alkotásaiból válogattak.

 

berekme--ri-zolta--n_l-art--1966.jpg

 

Jelen válogatás során a Magyar Fotográfiai Múzeum elfeledett kincseit fedezte fel és értelmezte újra a Mai Manó Ház szakmai csapata. Az öt szekció önmagában is értelmezhető, együttesen pedig a múlt század jelentősebb fotótörténeti irányzatait tárgyalja. Az egyedi nézőpontok új hangsúlyokat hoznak az életművekbe, a művészek eltérő alkotói korszakai kerülnek fókuszba.

A válogatásban a folytonosan változó történelmi és társadalmi kontextusok, eltérő kulturális értékek jelennek meg, a fotográfiai életművek értelmezéséhez a jelen felől közelítünk. A bemutatott alkotók életműveiben hangsúlyos a kortárs fotográfiai értelmezési szempont. A szelekció során az újranézés a már meglévő fotótörténeti tudásunkra épít, ám a válogatás során újraértelmezett képek többletjelentéshez jutnak.

A művek újbóli befogadása a válogatók és a közönség számára egyaránt új megismerési lehetőséget kínál. A kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből öt kiemelkedő magyar fotográfus, Székely Aladár, Máté Olga, Haller F.G., Haár Ferenc és Berekméri Zoltán életművének egy-egy szeletét mutatja be öt eltérő kurátori koncepció alapján, kronologikus sorrendben haladva.

Székely Aladár (1870-1940) – aki nem mellesleg Mai Manó tanítványa is volt – nevét a nagyközönség főként festői hatású portréfotográfiáiról ismeri. Az 1920-as években Székely a képzőművészeti műfajokhoz közel álló, nemeseljárással készült piktorialista akt- és portréfotókat, zsáner-, táj- és városképeket készített. Székely több mint 40 felvételét ismerjük Adyról – először 1907-ben fényképezte Adyt Lédával, ekkortól mélyült el barátságuk – a kiállításon több mint 10 Ady-portréval találkozhatunk, ezenkívül Móricz Zsigmondról és Szinyei Merse Pálról készített portréit láthatják a nézők. A második világháborúban a műtermét ért bombatalálat következtében munkáinak jelentős része elpusztult.

Máté Olga (1878-1961) nőként, a korszakban egyedülálló módon választotta és tanulta ki a fotográfusi hivatást. A hazai szellemi és művészeti életben aktív szereplőként vett részt, Veres Pálné utcai műtermének egy része szalonként is üzemelt, ahol a korszak haladó szellemű polgári értelmiségének tagjai is gyakran megfordultak. Máté Olga aktívan részt vett a feminista mozgalmakban, nőként fontos volt számára a családban való kiteljesedés mellett az önálló fotóművészeti karrierjének felépítése és saját megélhetésének kialakítása. Sokszínű fotóművészeti munkásságából két témára fókuszálnak a kiállításra válogatott képei. Klasszikus akt- és mozgásfelvételein az 1910-es és ’20-as évek testhez, mozdulatművészethez való egyedi viszonyát figyelhetjük meg a fotográfusnő érzékeny és személyközpontú, a testet nem tárgyiasító látásmódján keresztül. Csendélet- és tárgyfotói a kortárs fotóművészet és filozófia tárgyorientált szemléletének tükrében új megvilágításba helyeződnek és egy lelassultabb szemléletmód felé vezetik a nézőt.

 

ma--te---olga_amarillisz--1930-k..jpg

 

Haller F.G. (1898–1954) neve a magyaros stílus képviselőjeként és a fotóamatőr-mozgalom szervezőjeként maradt fenn az utókor számára. A válogatás az 1930-as években a környező országokban készített könnyed stílusú portré- és zsánerképeire fókuszál. Haller fotográfiáival mindig a valóság művészi hatású megragadására törekedett, s bár nem dolgozott nemeseljárásokkal, témái és képi megfogalmazásai mégis a piktorializmus fotográfiai irányzatát idézik. Izgalmas kompozícióit a felületek textúrái, a fény-árnyék játék és az ellentétes vizuális formák feszültségéből fakadó dinamika adja, így a folyó hullámainak tükröződése vagy az arcra vetődő árnyék.

Haár Ferenc (1908-1997) kiállításon látható képei új aspektusból világítanak rá a 65 évet felölelő életműre. Haár sokoldalú érdeklődésének és a világban tett utazásainak köszönhetően kiemelkedőt alkotott a reklám-, a divat-, a szocio- és az építészeti fotográfia területén. Az 1930-as évek világa nyüzsgő nyomda- és papíripari csendéleteken keresztül jelenik meg. A Japánban és Hawaiin eltöltött évei portré- és tájképek összekapcsolásában tárulnak elénk. A tárlaton látható Haár-munkák egyedi atmoszférája kiterjeszti a rögzített élmény jelenben való megélését. A munkák Haár életművének sarokpontjaiként értelmezhetőek, melyek által művészetének lírai oldala válik hangsúlyossá.

 

haa--r-ferenc-e--s-ire--n--balaton--1935.jpg

 

Berekméri Zoltán (1923-1988) fotográfiái a részletekre fókuszálnak, narratíváktól mentesek. Fő műfajai a csendélet, a zsáner- és tájkép, amelyek kortársaitól eltérően alig hordoztak magukban szociografikus jegyeket. Pályájának csúcsán, az 1958 utáni időszakban alkotott egyedi, magas színvonalú és koherens életművet. Fotográfiáin az egyszerű hétköznapi tárgyak ugyanakkora hangsúlyt kapnak, mint az emberek; szimbólumok, amelyek a maguk sallangmentes módján jelenítik meg Berekméri különös világát. A sűrűségből a letisztultság felé vezetve a néző tekintetét, képei jól tükrözik az élete végére megbomlott elméjű művész állapotának változásait.

Kurátorok:

Baki Péter - Székely Aladár

Balogh Viktória - Haár Ferenc

Barta Edit - Haller F.G.

Kiss Imre - Berekméri Zoltán

Schuller Judit Flóra - Máté Olga