Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Stresszproblémák és megoldásaik

2019.10.10

Elég csak a sarki boltba lemennünk, hogy már is feltegyük magunkban a kérdést: Mi történt az emberekkel? Mindenki feszülten siet valahová, miközben gyűlölettől eltorzult arccal szitkozódnak, gyalogosként fellöknek, autósként bemutatnak, vagy életveszélyes manőverekbe kezdenek. A másik véglet, hogy teljesen enerváltan, kiüresedve tartanak egyik pontból a másikba. Mik a valódi kiváltó okok és mit tehetünk ellenük?

 

stressz2.jpg

 

Mi történt velünk? Mit teszünk egymással, hogy nap-mint nap, a kevés kivételtől eltekintve ennyire feszültek vagyunk? Majd szétrobbanunk tőle, belülről esz minket, de nem adhatjuk ki annak a személynek, aki az alap stresszt okozta, ezért bárkin levezetjük, aki szembe jön és remélhetőleg következmények nélkül megússzuk?

Eleve mikor tűnt el az egymás iránt tanúsított alapvető tisztelet, miszerint nem engedünk meg akármilyen hangnemet másokkal szemben? Senki sem a lábtörlőnk és nem köteles elviselni az ilyen stílust. Ez viszont újabb feszültségeket és agressziót szül. Így bezárul az ördögi kör.

Társadalmunk folyamatosan változik, így a viselkedési szokásaink is. Már nem magázzuk a nagyszüleinket és a szüleinket, ha bemegyünk egy boltba, vagy bemutatnak valakinek, általában automatikusan tegeződünk. Manapság elvileg mindenki egyenlő, ezért nincs bennünk az a félelem, hogy mi történik, ha egy rossz szó miatt elveszi a földesúr a földünket vagy elvernek a csendőrök? Vajon csak emiatt beszéltek volna egymással tisztelettudóan az emberek? Vagy egyszerűen a szüleik nevelték beléjük a kölcsönös tiszteletet? Vagy a médiából ránk zúduló „megérdemled” , „jár neked”, „tedd meg” jelszavak tesznek ennyire arrogánssá bennünket?

Nem arról van szó, hogy hosszasan, mindent körülírva hajbókoljunk egymás előtt, pusztán beszéljünk és viselkedjünk úgy egymással, ahogy szeretnénk, hogy velünk is tegyék. Nincs jogunk hozzá, hogy a személyes, mások által elkövetett sérelmeinket olyanokon vezessük le, akik nem ártottak nekünk.

Az egyre növekvő stressz levezetésére manapság rengeteg módszer áll a rendelkezésünkre: a legkülönbözőbb edzések, meditációs-és jóga órák, sóbarlangok, kirándulások, állatokkal való foglalkozás, bulik és fesztiválok. Az utóbbiak viszont nem arra valók, hogy törjünk-zúzzunk, vagy berúgva belekössünk másokba, akik szintén azért mentek oda, hogy kiengedjék a gőzt és kulturáltan szórakozzanak. A kakaskodás általi ego növeléssel nem oldódnak meg a stresszt kiváltó helyzetek, sőt további stresszfaktort szülnek, ugyanis könnyen rendőrségi ügy lehet egy ilyen „móka” vége.

 

Mit tehetünk a stressz ellen?

 

stressz-borito.png

 

Le kell ásnunk az alapokig. Pontosan mi a problémám? Tényleg azon kaptam fel annyira a vizet, hogy valaki megelőzött az autópályán? Mi váltja ki nálam az alapvetően jelen lévő stresszt? Egy mérgező párkapcsolat, vagy egy rossz munkahely?

Ha rájöttünk a megoldásra és képesek vagyunk beismerni magunknak, és nem önhazugságba menekülünk, igyekezzünk változtatni a probléma gyökerén. Bátran zárjuk le azokat az élethelyzeteket, amik nem felemelnek, hanem lenyomnak minket. Ezek nem könnyű dolgok, amiket ha egyedül nem vagyunk képesek megoldani, nyugodtan forduljunk szakemberhez. Egyáltalán nem szégyen segítséget kérni, van, amivel egymagunk nem boldogulunk.

Tegyünk rendet az életünkben és a lelkünkben. Megéri a ráfordított időt és energiát. Ezáltal nem csak a saját, de a hozzánk közel állók életét is szebbé tesszük, sőt a világot is. Egy emberrel kevesebb idegbeteg lesz, aki nem bánt meg naponta öt embert, akik talán éppen ezért bántanak másokat.

Ha nem a stresszel és a haraggal vagyunk elfoglalva, meglátjuk azokat az apró szépségeket, amik fölött átsiklunk. Például egy szép szempár, egy őszi falevél, vagy egy káprázatos naplemente. Szabaduljunk meg a stressztől és teremtsünk egy szebb világot!

Szekáry Zsuzsanna